film - ALKONYAT - ÚJHOLD

  • - izs -
  • 2009. december 3.

Film

Hihetetlen, de igaz: Harry Pottert letaszajtották a trónjáról. Akár még hálásak is lehetnénk, hogy végre megszabadítottak minket a tenyérbemászó varázslótanonc repkedő serdülőkkel és Putyin-fejű házimanókkal tarkított médiahatalmától, de nem vagyunk. Javarészt sápkóros fiatalok téblábolnak ugyanis a pubertáskor nehézségeit különféle szörnyszülöttek - hol jobban, hol kevésbé kívánt - társaságával fűszerező, még náluk is vérszegényebb történetben.

Pedig - vámpírsztoriról lévén szó - az Alkonyatban elvileg alapvetõ fontossággal bír a folyékony kötõszövet. Ehhez képest a vásznon megjelenõ vérszopók túlnyomó többsége vega (értsd: humanitárius okokból csak állatokat szipolyozó), a maradék meg kaját szerezni és nézõt riogatni egyaránt képtelen nyomoronc. Persze, értjük mi, a célközönség kedélyét nem szabad túlborzolni, egy 18-as karika végzetes hatással bírna a bevételi mutatókra.

Oké, horror kilõve, marad a vámpírfilmek másik tartópillére: az erotika. Erre bátran számíthatunk (gondoljuk naivan), hisz a fõszereplõk nagykorúak (Edward, a jóképû vámpírfiú már vagy 100 éve), így kijár nekik egy kis entyem-pentyem. Hát, szerintünk ez talán így van, az írónõ szerint azonban távolról sem. A vallását tekintve mormon, bónuszban Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza nevû közösség tagjaként mûködõ Meyer vasszigorral irányítja hormontúltengésben szenvedõ hõseit, akiknek még smacizni is csak nagyon ritkán, többnyire halálközeli élmények után és valami számunkra megfejthetetlen oknál fogva kizárólag sírva szabad.

A különféle testnedvdeficitekhez képest már-már kicsinységnek tûnik, hogy az Alkonyat vámpírjai nem murdelnak meg a napfénytõl. Mondjuk az, hogy a szétolvadás, felrobbanás stb. helyett heves csillogásba kezdenek, azért egy cseppet irritáló. Legalább szenvednének egy kicsit - ez lenne a nézõk felé tanúsított empátia minimuma.

Forgalmazza a Fórum Hungary

*

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.