Alkalmazott mozi

Pop, csajok satöbbi

  • - ts -
  • 2000. július 20.

Film

Hogy Nick Hornby milyen író, arról éppenséggel közvetlenül is megbizonyosodhattunk eddig, hiszen bestsellerei példamutató gyorsasággal fordultak le magyarra, és láttak napvilágot az Európa Kiadó jóvoltából. Hogy minden jóban van valami túl jó is, azt esetünkben a cím bizonyítja. Megmondom őszintén, ahhoz, hogy egy ilyen című filmet megnézzek, minimum azt kell tudnom, hogy ki rendezte. Mindegy, a film a regény magyar verziójától örökölte címét, ilyetén módon adottságnak is tekinthető.

Hogy Stephen Frears milyen filmrendező, arról az egész újságot meg lehetne tölteni tanulmányokkal. Nem vállalunk túl nagy kockázatot, ha nem térünk ki a sommás véleménynyilvánítás elől: klasszisokkal jobb a maga területén, mint Hornby a sajátján, de ez a megállapítás kimondottan nem az íróról szól.

Teljesen nyilvánvaló, a film gyártói a regényhez kerestek rendezőt, és nem Frears művészetére voltak kíváncsiak, hanem mondjuk a Méregzsák hangulatteremtő erejére. Szögezzük is le gyorsan, Frears sem a saját művészetére volt kíváncsi, ez itt nem Az én szép kis mosodám, és nem is túl veszedelmesek benne a viszonyok. Azért persze nem kell rögtön arra gondolni, hogy csupán a kassza környéke érdekelte volna, annyiban nyugodtan maradhatunk: Hollywood minden európai számára valóságos kihívás. Bár Stephen F., ha jól számolom, éppen negyedszer viszi át ezt a középmagas amerikai lécet.

A kérdés tehát az, megy-e a világ előre azáltal, hogy zseniális művészemberek ügyes mestermunkákat tesznek le az asztalra? Számoljunk le az illúzióinkkal, és hamarkodjuk el a választ! Megy, mint a szél. Örömünk ugyan sovány, de kézzelfogható, hiszen ki tagadhatná, egy született hollywoodi majsztró alighanem egészen más mozit kalapált volna össze.

Az eltérések pedig nyilván az arányok háza táján mutatkoztak volna. E téren Frears már régóta nem tud hibázni. Így, amit látunk: kompakt műegész. Szikrányit sem eredeti, de tökéletes. Amolyan csajozós mozi. Nem attól, hogy a szereplőit mindenen túl a szerelem problematikuma mozgatja, hanem attól, hogy bátran elvihetjük rá szívünk választottját. Tuti, hogy beljebb szeret belénk.

A látható vásznon ugyanis mindenki nagyon jó fej (ez benne a Hornby), és minden úgy alakul, ahogy azt magunknak is kívánjuk (ez benne a Hollywood). Frears meg annyi van benne, amennyit a producerek elvártak a pénzükért: perfekt hangulatteremtő erő a Méregzsákból, de ezt már mondtuk.

 

High Fidelity, színes, feliratos, amerikai, 1999; Nich Hornby regénye alapján a forgatókönyvet írta: D. V. Devencentis, Steve Pink, John Cusack, Scott Rosenberg; rendezte: Stephen Frears; fényképezte: Seannus McGarvey; szereplők: John Cusack, Joan Cusack, Jack Black, Lisa Bonet, Iben Hjejle; az InterCom mozija

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.