Film

Képkór

Leos Carax: Pola X

  • - ts -
  • 2000. április 20.

Film

Vannak rendezők, akik egész életükben ugyanazt a filmet csinálják. Ezt az ordas közhelyet alighanem a mi vizsgált francia férfink kedviért szabadalmaztatták egykor.

Mégis felelőtlenség lenne azt állítanunk, hogy aki mondjuk A Pont Neuf szerelmeseit látta, az már túl van mindenen. (Azért mondjuk, mert a Rossz vér vagy az Egy fiú találkozik egy lánnyal nem nagyon forgolódott felénk.)

Ám nemcsak a helyi mozizók azok, aki távolról sincsenek túl a dolog nehezin, de úgy néz ki, hogy a majsztróra is vár még néhány hascsikarásos futam. Ha Carax működését valamiképpen óhajtanánk definiálni, tán a "betegségmozi" kifejezés lenne a legplasztikusabb címke. Ilyesfajta megközelítést persze láttunk már mástól is, de az biztos, hogy L. C. a "műfaj" legkövetkezetesebb művelői közé sorolható. Hősei beteg emberek, bár akad közöttük néhány, akikről ez csak a harmadik jelenésük során derül ki, mármint ugyanazon a filmen belül.

Említett következetesség annak a ténynek az ismeretében nyeri el valóságos súlyát, amit tud mindenki, a Pont Neuf kapitális kudarca után nyolc év szüneten vagyunk túl. A vak is látja, semmi se változott. Hogy mást ne mondjunk, a Pola X se lehetett egy kétkrajcáros mulatság. C. ott folytatja, ahol abbahagyta. E tempót voltaképpen, bár némiképp a moziban átélt borzalmakon felülemelkedve, romlatlanságnak is nevezhetnénk. Vagy arcátlanságnak.

Arról van ugyanis szó, hogy L. bemutat egy jó házból (frászt, kastélyból) származó aranyifjút, leginkább azért, hogy íziben sós kútba, kerék alá (többször szó szerint) tegye, s megmutassa általa, hogy csak nyakig a szarban válik el az exkrementum a májtól. Teszi ezt a legtökéletesebb gátlástalansággal, ami viszont a nézői türelmet teszi jócskán próbára.

Hőse sorsának fokozatos mind rosszabbra fordulása ugyanis eminens módon meríti ki a vérgiccs összes eddig ismeretes kritériumait. Magyarán a nézőnek a túléléshez van szüksége az előtanulmányokra, legalább a P. N. látására. Ha az megvan, kis jóindulattal mondhatjuk ugyanis, hogy hát persze, ez csak eszköz, ez csak jelkészlet meg minden. Szóval amivel vigasztalni szoktuk magunkat elgurult fillérkéinkért.

Egyébként marad amit látunk: merő eszképizmus.

 

A Budapest Film mozija

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.