Szilveszteri mulatság felvétele zajlik. A tévéstúdióban forszírozott jókedv, a nagyobb sikeren, ismertségen, rajongótáboron s a fellépési sorrenden torzsalkodó sztárok. Egyikükre bérgyilkos les, de ő a ravaszabb. Másikukat hölgyrajongója dolgozza meg orálisan, majd kémcsőbe menti az öltözői légyott végtermékét s futna vele tetemes összegű gyerektartáson alapuló jövője felé. A celeb házaspár egymást manipulálja: az örökös bájmosoly színlelt, a nyílt színi fojtogatás valódi. A statiszták hatszázadszor is tapsra, euforikus örömkitörésre, együtt dalolásra fakadnak. A stáb unott perfekcionizmussal rögzíti, amit kell, de a kasszával meglépni készülő producer ellen tüntetnek. Odakint, az utcán.
Ahol október van még csak. Továbbá elkeseredett, jelszavakat skandáló, közvetítőkocsit felborító emberek, illetve a tévéstúdiót egyre reménytelenebbül megvédeni törekvő rendőrök.
Igen, ez egy társadalmi szatíra, burleszkbe csomagolva. Az üzenetet értjük, még ha bántó egyszerűségét látva lemondóan sóhajtunk is, visszasírva az elegánsan szarkasztikus Buñuelt. A burleszkkel már vannak gondok. A figurák egyetlen vonással vannak megrajzolva: a buta szépfiú az buta szépfiú, a fondor lelkű producer fondor lelkű, a riadt kisember meg riadt, slussz. Mindezt fárasztó ötletparádé övezi, jobb, rosszabb és gyalázatos poénok nehezen követhető sebességgel, túlhajtott gesztikulálással és mimikával előadott áradata – gyaníthatóan olyan bennfenteseknek, akik tájékozottak a spanyol celebvilág történéseiben s értik a mélyen helyi érdekű célzásokat.
Forgalmazza a Vertigo Média
