Svindler, szélhámos vagy angolosan: con man, confidence man, crook vagy hustler, kinek-kinek mi áll a nyelvére. A felsorolt mesterségekben közös, hogy művelőik mind az élet iskolájában végeztek, és a csalást választották főszakként. Aszerint különböztetjük meg őket, hogy ki mekkora tételben, milyen modorban és mennyire márkás felöltőben űzi az ipart. A filmesek leginkább a drága felöltős, légies mozgású, előkelő gazembereket kedvelik, az élére vasalt, Cary Grant-es besurranó mestertolvajt, vagy a minden hasba lukat beszélő átverőembert. Will Smith ezúttal egy afroamerikai Grant: sármos tolvaj, aki profi csapattal és a pszichológia finom fogásaival dolgozik. Abban a Mikrobinál is fantasztikusabb világban, ahol Will Smith-mosolyú gazemberek osztogatnak-fosztogatnak, butaság lenne a valóságot számon kérni. Itt csak két dolog számít: hogy férfi és nő (ezúttal egy bombázó, de kezdő átvágónő) elég gyorsan és szellemesen enyelegjen egymással, és az, hogy az átveréseknek a nullánál kicsivel több tétjük legyen. Kellem, szellem meg gyors verdák és jó zenék kellenek ide, de Smith filmje csak az utóbbi két kategóriában versenyképes. Milyen kár, hogy a színész előtérbe tolakodó hasizma ezerszer kidolgozottabb, mint a kevésbé bordázott forgatókönyv, melybe szellemesség helyett a dugás és szopás szavak ragozott formái kerültek, bátor szókimondás gyanánt. Smith és partnernője sokat tesz azért, hogy az irántuk érzett szolid kezdeti rokonszenv masszív ellenszenvbe csapjon. Kihagyhatatlan ajánlat: töltsön két órát két undok alakkal!
Az InterCom bemutatója
