Francois, Jean-Luc és Gérard - Nathalie Baye színésznő

Film

Rövidebb lenne a lista, hogy a nagy francia filmrendezők közül kivel nem forgatott. Nathalie Baye dolgozott többek közt Truffaut-val, Godard-ral, Chabrollal, Blier-vel, a külföldiek közül pedig Spielberggel, Ferrerivel és Paul Morrisseyvel. Magyarországra a Francia Intézet "A Mozi, ha Nő" vetítéssorozatára érkezett.

Magyar Narancs: Egyetért azzal, hogy maga Francois Truffaut felfedezettje?

Nathalie Baye: Tulajdonképpen igen. Eredetileg színpadi színésznőnek készültem, a filmezés nem szerepelt az elsődleges terveim között. Épp csak befejeztem a színiiskolát, amikor egy ügynök megkeresett, hogy esetleg lenne számomra egy testhezálló szerep Truffaut új filmjében, az Amerikai éjszakában. Nemsokára találkoztam is Truffaut-val, aki a filmbeli script girl szerepére keresett színészt, olyasvalakit, aki az állandó asszisztensére, Suzanne Schiffmanra (Truffaut gyakori forgatókönyvírója, az Amerikai éjszakáért mindketten megkapták az Oscar-díjat - a szerk.) emlékeztette. Szóval nem az én típusomban gondolkodott, nem is csinált titkot belőle, de ennek ellenére azért visszahívott egy próbára: az előző filmjéből, az Egy olyan szép lány, mint énből játszott el velem egy jelenetet. A szerep pedig az enyém lett.

MN: És ezzel önnek jutott a film leghíresebb mondata: "Egy férfit elhagynék egy filmért, de egy filmet egy férfiért soha."

NB: Meg is gyűlt a bajom vele, a diszlexiám miatt állandóan felcseréltem a szavakat, úgyhogy szegény Truffaut-nak állandóan le kellett állítania. A későbbiekben egyébként sok minden megtörtént velem is, ami a filmbeli forgatás során is megtörténik. Truffaut mondta, hogy a legszörnyűbb dolog, ami egy rendezővel megtörténhet, ha valamelyik színésze a forgatás közben meghal, benne is van a filmben az egyik szereplő halála. Aztán én is tanúja voltam egy ilyen tragédiának.

MN: A halál, az élőknek a halottakhoz fűződő viszonya a fő témája a harmadik Truffaut-val forgatott művének, a Zöld szobának. Két könnyedebb hangvételű film (Amerikai éjszaka, A férfi, aki szerette a nőket) után egy meglehetősen komor alkotás következett.

NB: Nincs az megírva, hogy egy dráma forgatása ne telhetne jó hangulatban, az oldottságra pedig már csak a drámai feszültség miatt is nagy szükségünk volt. Truffaut egyébként kezdetben nem akarta eljátszani a főszerepet, de a lelke mélyén szerintem már az elejétől fogva erre készült, fontos volt neki. Az egyedüli nehézséget az jelentette nekem, hogy mivel egyszerre volt rendezője és főszereplője is a filmnek, a felvételek végén nem lehetett vele átbeszélni a jeleneteket, mert már sietett is, hogy az operatőrével, Nestor Alméndrosszal és az asszisztensével, Suzanne Schiffmannal konzultáljon. Noha a film előtt sokat próbáltunk, a forgatás közben eléggé magamra voltam hagyva. A film egyébként nem volt valami sikeres a maga idejében, emlékszem, hogy Truffaut azt írta nekem Japánból, hogy az ottaniak mennyivel jobban fogadták a Zöld szobát, mint a franciák. Talán azért is, mert egészen más a halálhoz való viszonyuk, mint az európaiaknak. Mára persze igazi kultfilm lett Franciaországban.

MN: Két alkalommal (Mentse, aki tudja; Detektív) dolgozott a francia új hullám másik meghatározó alakjával, Jean-Luc Godard-ral is. Mennyiben különbözött a két rendező?

NB: Godard furcsa szerzet, ő és Truffaut két nagyon különböző személyiség. Nem is voltak már jóban, mire Godard-ral dolgozni kezdtem, de a kölcsönös tisztelet mindvégig megmaradt közöttük. Nem olyan régen, a Kapj el, ha tudsz forgatásán Spielberg állandóan Truffaut-ról és Godard-ról faggatott, hogy milyen volt velük forgatni, és amikor elmondtam neki, hogy Godard-nál előfordult, hogy összesen négyen - ő, az operatőr, a hangmérnök és én - voltunk jelen a forgatáson, nem akart hinni a fülének. Amekkora apparátushoz van szokva, nem csodálom, hogy akkorát nézett.

MN: Mit jelent Godard "furcsasága"?

NB: Tudott nagyon gonosz lenni, különösen a technikai személyzettel.

MN: Egyszer szemtől szemben is megmondta neki, hogy vannak olyan filmjei, amikből egy szót sem ért.

NB: Nem tagadom, vannak olyan filmjei, amiket egyszerűen nem értek, számomra túlságosan is agyalósak. De még ezekben is akadnak olyan pillanatok, amikor valami egészen elképesztő módon mutatkozik meg egy-egy érzelem.

MN: Tartják a kapcsolatot?

NB: Úgy-ahogy. Néha beszélünk telefonon. Legutóbb is beszéltünk, amikor nem messze a lakhelyétől, Lausanne-ban léptem fel színpadon. Kellemes beszélgetésnek indult, úgy tűnt, igazán jó hangulatban van, aztán hirtelen, egy mondat közepén, mintha teljesen kicserélték volna. Nem tudom, mi üthetett belé, talán valami nyomasztotta.

MN: Régi barátság fűzi Gérard Depardieu-höz, akivel már az első színházi fellépése során is együtt dolgozott.

NB: Vagy fél tucat filmet forgattunk együtt, közeli barátságban vagyunk. Még amikor senki sem ismert bennünket, az életünk pedig a színházhoz kötődött, hét évig éltem a lakásában, pontosabban a feleségéében, aki akkoriban épp gyereket várt, és ezért kicsi lett a lakás nekik. Azóta is szoros barátság köt össze minket, de mindketten sokat dolgozunk, nehéz megtalálni az időt egymásra. Nemrég szörnyű tragédia érte, meghalt a fia. Folyamatosan forgat továbbra is, ez az élete. Nagyszerű színész, de mintha nem találná a helyét.

Neked ajánljuk