Magyar Narancs: Mennyit változott A messzi dél vadjainak forgatókönyve a műhelymunka során?
Gazdag Gyula: Mint minden első filmes, Benh is sok mindent szeretett volna belezsúfolni a filmjébe. A végső változatnál jóval szerteágazóbb forgatókönyvvel érkezett a műhelybe. A munka során a főszereplők karakteresebbek lettek, néhány mellékszerepből visszanyesett, változtak a szerepek arányai. Benh, mint általában a résztvevők, a forgatókönyv-írói műhely után vett részt a rendezői műhelyben is. Négy jelenetet próbált, forgatott és vágott össze. A Sundance Intézet gondoskodik a műhelymunkában részt vállaló színészekről, akik általában nem azonosak a később a filmre szerződtetendő színészekkel. Sok mindent meg lehet tudni ilyenkor a forgatókönyv természetéről, attól kezdve, hogy hogyan legpraktikusabb egy-egy jelenetet leforgatni, odáig, hogy esetenként dialógusokat hogyan lehet viselkedéssel, esetenként néma reakciókkal kiváltani. Benh számára például a műhelymunka során vált világossá, hogy milyen színészekre lesz szüksége Hushpuppy és Wink, a két kulcsfontosságú főszerep eljátszásához.
MN: Tarantino anno azért jelentkezett a Sundance rendezői műhelyébe, mert nem volt komoly forgatási tapasztalata. Gyakori, hogy a legalapvetőbb fogásokat kell megmutatni a delikvensnek?
GGY: Néha, ritkán előfordul, hogy filmes gyorstalpalóra is szükség van. Benh korábban is készített filmeket, de mindenképpen növeli a rendezéshez szükséges önbizalmat, ha lehetőség nyílik néhány jelenet kísérletképpeni leforgatására annak a kényszere nélkül, hogy ezeket a jeleneteket a műhelyen kívül bárkinek is meg kellene mutatni. Tarantino évekkel azelőtt vett részt a filmkészítői műhelyben, hogy én elkezdtem volna a Sundance-ben dolgozni. Amikor viszont Miranda July vett részt a Sundance filmkészítői műhelyében, akkor már a filmkészítő műhely művészeti vezetője voltam, és alkalmam volt együtt dolgozni vele első játékfilmtervén (Te meg én és minden ismerősünk - a szerk.). Ott tanulta meg, hogyan áll össze egy jelenet, és azt is, hogy hogyan tud együttműködni egy stábbal.
MN: Kikkel dolgozott még együtt?
GGY: Tizennyolc év alatt sok rendező vett részt a műhelyben, évente többnyire nyolcan, néha kilencen. Dolgoztam például a Hedwig és a Mérges Csonk rendezőjével, John Cameron Mitchell-lel, de a filmkészítői műhelyben készült fel Kimberly Pierce A fiúk nem sírnak rendezésére, James Mangold a Coplandre és Sean Durkin a Martha Marcy May Marlenére.
MN: A mentorok kiválasztása személyre szabott?
GGY: A műhelyt egyhetes felkészítés előzi meg, a következő három hét alatt három tanácsadói csoport követi egymást. Minden héten új csoport érkezik, általában rendezők, színészek, operatőrök és vágók. Egyik feladatom, hogy részt vegyek a fiatal rendezők és a tanácsadók összepárosításában. Ebben is, mint nagyon sok fontos döntésben, szorosan együtt dolgozunk Michelle Satterrel, a Sundance Játékfilm Program vezetőjével és munkatársaival. Ez a rendszer látszólag laza, a rendezők elmondják, hogy mely tanácsadókkal szeretnének együtt dolgozni, a tanácsadók is megnevezik a forgatókönyveket, amelyek a legizgalmasabbak a számukra. Ez lesz a napi munkaterv alapja, de szükség esetén akár menet közben is megváltoztatjuk. Benh számára komoly kérdés volt, hogy hogyan dolgozzon színészekkel, ezért természetes volt, hogy sok időt tölthessen Ed Harrisszel. Miranda Julynak kevés tapasztalata volt az operatőrrel való együttműködésben; ő nagyon sok segítséget kapott Robert Elswittől, Paul Thomas Anderson operatőrétől. Miranda akkor még nem döntötte el, hogy maga játssza-e Christine szerepét a filmjében. Ed Harris, Sally Field és maga Robert Redford, az intézet alapítója és elnöke is jó tanácsadónak bizonyult, hiszen mindnyájan játszottak már főszerepet maguk rendezte filmben.
MN: A mentorok mind kipróbált s többnyire aktív hollywoodi szaktekintélyek. Adódhatnak alkalmassági problémák?
GGY: Előfordulhat, hogy egy tanácsadó ráerőszakolná saját elképzeléseit a vele dolgozó fiatalra, saját értelmezésében akarná megrendeztetni a jelenetet. Az sem szerencsés, ha a mentor átvenné a jelenet rendezését, amikor a fiatal rendezőt hibázni látja. A mentoroknak és nekem kell eldöntenünk, hogy hasznos-e, ha beavatkozunk, vagy többet tanul a fiatal rendező, ha majd a vágószobában vagy az elkészült jelenet láttán jön rá, hogy mit kellett volna másképpen tennie. Átvenni a jelenet rendezését az adott műhely körülményei között majdnem biztosan rossz döntés lenne, mert a rendező nem szerez hasznosítható tapasztalatot. Általában ott vagyok a próbákon, a forgatásokon és a vágószobában, feladataim közé tartozik azonnal észrevenni az ilyen feszültségeket, és közbeavatkozni, ha szükséges. Előfordul, hogy a tanácsadót ki kell hívnom a forgatásról. Máskor, ha úgy ítélem a fiatal rendező számára hasznosnak, hagyom, hadd vívják meg a csatájukat. A műhely végén Michelle Satterrel és munkatársaival mindig megbeszéljük, hogy helyesen döntöttünk-e, és hogy hogyan lehetne javítani a műhely munkáján.
