Amikor Sztupa és Troché az első igazi tavaszi napon, levetve a télikabátot, végre lumberjacket húzva sétálni indultak, eszükbe jutott egy hasonló nap, noha az őszi volt. Sőt, novemberi, de mégis minden verőfényesnek és szépnek látszott, még a golyó ütötte nyomok is a házak falán. 1956-ot írtak, reggel bemondta a rádió, hogy győzött a forradalom, Kádár János visszatért a Szovjetunióból, ahol megújították a két ország közti barátsági szerződést, melynek keretei közt jóindulattal figyelik egymás országépítő munkáját, de amúgy hallani sem akarnak egymásról. Maléter Pál tárgyalásai eredményesen zárultak Tökölön, a szovjet csapatok folytatják a kivonulást. Mindszenty József a Bazilikában celebrál hálaadó misét, a munkástanácsok irányítása mellett újra megindult a termelés a Csepel Vas és Fémművekben. Micsoda nap volt, kacsintott Sztupa Trochéra, majd feltette napszemüvegét és az égre nézett, megfürdetvén arcát a fényben. Troché visszamosolygott rá, de gondolatai már előreszaladtak kicsit, egészen az 1989-es ellenforradalom leveréséig, ami persze nem volt véletlen, hiszen épp leértek a várdombról a Lánchídhoz, emlékszel, volt itt egy szép virágágyás, amit az ellenforradalmárok november 7-én átültettek ötágú csillag alakzatúra? Igen, volt pár nap, amikor mindenki azt hitte, hogy jóra fordulhat itt minden, hogy vissza lehet csinálni, amit ötvenhat óta elszúrtunk. De az ellenforradalmak ezen a vidéken nem szoktak sok jóra vezetni, még kevésbé túl hosszan eltartani. Az ellenforradalmakat leverik, az különbözteti meg őket a forradalmaktól. Látod, kimentek a ruszkik, de mi sajnos bennmaradtunk, igaz, nem mindenki azért... Ötvenhatban még mindenki benn maradt, emlékezz vissza, mekkora tömeg ünnepelte 1957. május 1-jén az első szabad választásokat, s utána nem sokkal a koalíciós kormányt - ekkor már átértek a hídon; a pesti oldalon, a Központi Stadion bejáratánál jártak. Érzed a tavaszt? - kérdezte Sztupa Trochétól a néptelen sugárúton, de az nem válaszolt. Gondolatban tévét nézett, ahol:
pénteken (1-jén) az RTL Klub este fél tíz előtt belekezd A zöld íjász című tavalyi (tehát elég friss) amerikai tévésorozat vetítésébe, mindjárt két epizóddal. Ez ugyan szép és nemes dolog, s valóban nyilaznak is benne, de ilyen erővel Nyilas Misi is lehetne a címe, vagy Bólints, Tibi!, hisz A zöld íjász több mint übergáz, nem beszélve a foglaltságáról. A hülye íjász ugyanis pont nem zöld, inkább khaki. Alkalmasint egy Batman-történetben vagyunk, rendesen Robinnal meg egy kis manapság kötelező Hamlet-beütéssel; lendületes ostobaság: egy régi - megtisztítom a bűnös várost - nótát fújunk, kétségkívül diszkóritmusban. Nálam úgy a hatodik részig bírta, de amennyire tudom, tisztes sikere volt eddig. S a dolog - főként az elején - nem is tűnt reménytelennek, hisz abban igenis vannak lehetőségek, hogy mit kezd korunk gondolkodása épp azokkal a mesékkel, amitől ilyen lett ez a gondolkodás. Magyarul, mire megy a paraszt a tudatalattijával? Szerencsére lesz egy finn vígjáték is, az inkább az én világom, a Duna22.10-től adja a Mombasába, retúrjegy nélkül c. kis ékszerdobozt. Anne Parillaud szerelmesei viszont háromnegyed tizenegy előtt gyűljenek a Film+-ra, mert a Nikita lesz, míg az m1-en akkor már rég megy A tizenhetes számú ház c. am. krimi, 1932-ből, mert most a moziprömier miatt egész héten Hitchcock dolgait adják minden hullámhosszon. Fél tíz óta Érzéki csalódás is van a ViaSat3-on, asszem' abban tolja Michael Douglas azt a pöpec parókát, John Goodman pedig rámozdul Liv Tylerre. Nem tudom, de én John Goodmannel úgy vagyok, mint önök Isaurával. A Treme első évadja óta mindig elcsodálkozom, ha szembejön: jé, ez még él!
Vasárnap este lefolyik a Dunán Az én XX. századom.
Hétfőn Vak banda az MGM-en.
Kedden jön még egy western: a Film Mánián tizenegykor A hét mesterlövész, de addigra már megmásztuk a Rushmore-sziklát Cary Granttel a Duna felől, mert mint mondtuk: a madaras csóka hete van. Nem is véletlenül, hisz csak a madarak tévéznek.
