Film

Hulk zúz

Bosszúállók

  • - köves -
  • 2012. április 26.

Film

Aligha kétséges, a Bosszúállók a beavatottak filmje, a szeren eddig is kitartóan rajta lévő képregényrajongóké (szimpatizánsoké), és a kapcsolt részeké, akiket a képregényrajongóknak (szimpatizánsoknak) valahogy sikerült elrángatniuk magukkal a moziba.

Az elrángatásról szólva: akárcsak a korábbi Marvel-filmek, első randira a Bosszúállók is alkalmatlan. Ahhoz túl sok, magát istennek mondó kosztümös felnőtt, zöld óriás és egy sor más, érzékenyebb lelkeknek teljesen értelmezhetetlen alak közlekedik benne. Őrült nagy mázli, hogy ezt tudják az alkotók is. Tudják, és nagyon helyesen hazabeszélnek első perctől az utolsóig. Nem akarják megszólítani a gyermekeiket egyedül nevelő anyákat, a nyugdíjasokat, a nagycsaládosokat, a szerelmeseket, a veterán katonákat, de még a popkultúra rafinált fogyasztóihoz sem kívánnak felhívást intézni – az immár stúdióként is üzemelő Marvelnél végre belátták, hogy a képregényfilmek a képregényrajongóknak szólnak, akik egy Bosszúállóktól két dolgot várnak, de azt nagyon: pólókon feszítő kedvenceik maximális komolyan vételét és irgalmatlan, faltól falig bosszúállást.

Minthogy az alkotók (élükön a forgatókönyv összehegesztéséért is felelős Joss Whedon rendezővel) hazabeszélnek, nem is nagyon fáradnak a szereplők bemutatásával − egy-két szükséges utalással emlékeztetnek csupán eddigi pályafutásukra. Négy franchise, hat film (2 Hulk, 2 Vasember, 1 Amerika Kapitány, 1 Thor) szálai futnak össze meglehetős természetességgel a Bosszúállókban; nincs feszengés, hogy ki mit keres a képben, nincs tiszteletadás a korábban nagyobb bevételt hozó tagoknak, és nincs (vagy csak épp a szükséges mértékben van) előjáték. A rajongóknak fenntartott vevőszolgálat az első perctől prímán üzemel, ilyen flottul egyik korábbi Marvel-filmben sem intézték a fanok kívánságait. A reklamált részek (Hulk: béna) javítva, az erények (Tony Stark/Vasember playboyhumora) kidomborítva, de nem túlspilázva, a hangulat a humorral oldott heroimzus kívánatos fokára állítva.


A Marvel nagyvonalúsága már-már nem ismer határokat, ennél a cégnél még a kötözködőkre is gondolnak – a Thorból átmentett, eminensen gonoszkodó, de inkább sértődött, mintsem fenyegető főgonosz, valamit Scarlett Johansson tetszetős, de különösebb dramaturgiai célokat nem szolgáló riszálása mintha kifejezetten a savanyúszőlészeknek lett volna kitalálva.

A siker azonban elvitathatatlan. A legfőbb főfájást eddig az okozta, hogy mit lehet ennyi, jól-rosszul, de mégiscsak kiforrott karakterrel egy filmen belül kezdeni. Aggodalomra mostantól legfeljebb az adhat okot, hogy nem festenek-e szürkén a szuperhősök, ha visszatérnek saját, a Bosszúállókhoz képest kissé szegényes világukba.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.