"Imádom Benny Hillt" - Harrison Ford filmsztár

  • Steiner Kristóf
  • 2011. március 24.

Film

Legújabb filmje, az Ébredj velünk londoni díszbemutatójára megbűvölt újságírónők és kábult hoszteszek gyűrűjében érkezett, oldalán filmbéli partnerével, Rachel McAdamsszel. E kitüntetett alkalomból beszéltünk vele.

Legújabb filmje, az Ébredj velünk londoni díszbemutatójára megbűvölt újságírónők és kábult hoszteszek gyűrűjében érkezett, oldalán filmbéli partnerével, Rachel McAdamsszel. E kitüntetett alkalomból beszéltünk vele.

*

Magyar Narancs: Még mindig elbűvöli a hölgyeket. Nemrég olvastam egy interjút az Indiana Jones-sorozat korai szakaszának hősnőjével, azt mondta, azóta sem dolgozott olyan inspiráló színésszel, mint ön. Hogyan emlékszik vissza rá?

Harrison Ford: 'szintén szólva sehogy, a nevére sem emlékszem. Ez persze túlzás, imádnivaló volt, de tény, hogy valószínűleg mélyebb benyomást tettem rá, mint ő rám.

MN: Korábban általában kalandfilmekben és drámai szerepekben láthattuk. Az Ébredj velünk egy romkom.

HF: A helyzet az, hogy a legtöbb vígjátékba nem sok irónia szorult. Szeretem a komédiákat, de ha nem elég szarkasztikus a szerep, inkább nem vállalom.

MN: A film szinte pontról pontra követi az Ördög Pradát visel történetét, mi fogta meg benne?

HF: Mit mondhatnék? Öreg vagyok, és örülök, ha vicces szerepeket kapok.

MN: Be szokta kapcsolni a tévétreggelente?

HF: Soha. Csak akkor kelek fel egy reggeli műsor kedvéért, ha vendégnek hívnak. Ilyenkor a reklám kedvéért elmegyek, hogy az aktuális filmemről beszéljek. Amikor nem pörög a kamera, rémes viccekkel próbálnak szórakoztatni, vagy a nőkről kérdeznek, amikor pedig már adásban vagyunk, nem foglalkozom a műsorvezető kérdéseivel, csak arról beszélek, amit előre elterveztem. Én elég jó vagyok ebben, mint látja.

MN: Most, hogy így csevegünk, úgy látom, a cinikus veterán szerepe eléggéközel áll az ön valódi személyiségéhez.

HF: A karakterem önelégült, és semmi más iránt nincs bennem tisztelet, csak a saját pályám ésönmagam iránt. Ezzel remekül tudok azonosulni.

MN: Nem kedveli az újságírókat?

HF: "rákat beszélgethetnénk a média hatalmáról a világunkban, de irreleváns volna. Egyikünk sem azért van ma itt, hogy nagy életigazságok nyomába eredjünk, hanem azért, hogy eladjunk egy terméket. A régimódi újságírást szeretem és tisztelem. Ilyesmivel ritkábban futok öszsze, mint fehér hollóval; mindenki az amerikai kultúráról és a magánéletemről kérdez.

MN: Akkor beszéljünk olyasmiről, amiről tudom, hogy fontos önnek: nemrégiben Cancúnba látogatott egy környezetvédelmi konferenciára.

HF: Mindennél jobban érdekel, hogy a gyermekeink egy élhető világban nőjenek fel, egy zöld bolygón, mindenféle szempontból civilizált környezetben; 25 éve szelektíven gyűjtöm a hulladékot, kerülöm a húsevést, és ma már csak elektromos autóval járok. A konferencia a Föld tengereinek megmentését szorgalmazta. Találja ki, melyik három állam nem tagja a szervezetnek!

MN: Feltételezem, hogy a legbefolyásosabbak.

HF: Így van. Andorra, a Vatikán és az Egyesült Államok. Országok, melyek a gazdagságról, a spiritualitásról és a hatalomról híresek.

MN: Diane Keatonnal évtizedek óta barátok, ebben a filmben azonban gyűlölik egymást. Nehezére esett?

HF: Nem. Megfelelőmennyiségűpénzért bárkit képes vagyok gyűlölni.

MN: A legjobb barátait is?

HF: Hogyne. Most dolgoztam együtt az egyik legjobb barátommal, Daniel Craiggel a Cowboyok és űrlények forgatásán, abban a moziban is egy rendkívül kellemetlen embert alakítok. Cowboyok és űrlények: olyasféle film lesz ez, amit az emberek szívesen megnéznek manapság.

MN: Nagyon szórakoztató a rendíthetetlen pesszimizmusa, kicsit Micimackó barátjára, Fülesre emlékeztet. Ki az, aki képes még önt is nevetésre bírni?

HF: Imádom Benny Hillt. A kedvenc komikusaim Steve Martin és Robin Williams. Robin Williams kicsit magamra emlékeztet: olyan, mintha a saját világában élne.

Steiner Kristóf

ÉBREDJ VELÜNK

Megkerült Indiana Jones ikertestvére. A két testvér mint két, Harrison Fordra nagyon hasonlító tojás; alig különbözteti meg őket valami egymástól. Egyikük kalapot hord és a frigyládák és keresztes lovagok kiöregedett kézre kerítőjeként ismert, a másik nem hord kalapot (öltönyt visel), viszont a médiadzsungelben nyomja. Persze nem akárhol, hanem a híradó istenei között, akik nem a büféasztaloknál, hanem háborúkban szerzik sebesüléseiket. Hősünknek, ha anya szülte volna, bizonyára Pulitzer Emmy-nek hívnák a mamáját; van kismillió díja, ám ez sem kíméli meg a corporate akarattól: vénségére, merő kénytelenségből persze, egy főzőcskéző-celebelő reggeli tévéműsorig süllyed. Pont oda, ahol Annie Hall nagymamája, Diane Keaton uralja a pályát. Hírek és műfaji előrejelzés következik; a két ikon közt a screwball nevű vígjátéki küzdősport szabályai szerint szellemes adok-kapok várható. Jórészt teljesülnek is az ilyen irányú elvárások, a sztárok rutinosan odateszik magukat, a fiatalabbak meg majd kifutják magukat máshol. Harrison Fordnak már a kristálykoponyák körül is jobbára csak bohózati feladatai adódtak, az Indiana Jones e legújabb, tévés kalandkörnyezetbe helyezett részében pedig már a koponyák is viccesen kacsingatnak; csupa kedves tévés háttérmunkás, aki mind nagyon tart a zord nagyságtól. Felbukkanásakor talán csak azért nem zendít rá a zenekar John Williams híres nyitányára, mert ez mégiscsak egy munkahelyi romantikus komédia. Annak viszont egész tűrhető.

- kg -

Az UIP-Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.