Film

Inferno

  • 2016. november 20.

Film

Dan Brown A Da Vinci-kód óta nagy nemzetközi figyelemmel kísért munkásságát éppúgy nem érdemes esztétikai szempontokból vizsgálni, mint ahogy a bestsellereiből adaptált mozgóképek is csak technikai értelemben tekinthetők filmeknek. Fölösleges rámutatni, hogy a szerző egymásra hányt kvázi-kultúrtörténeti hivatkozásai éppúgy a merő hatáskeltést szolgálják, mint történeteinek hamar kiismerhető fordulatai.

Az egyre halványodó színvonalú sorozat legújabb folytatásában (amelyből a szokott stáb készített villámgyorsan filmváltozatot) a lektürista, ill. a filmesek Dantét és Botticellit igyekeznek kibelezni a reménybeli közönség borzongattatása céljából. Az ő műveikben rejtik el egymásnak a világot elpusztítani, ill. megmenteni, továbbá elpusztítva megmenteni igyekvő ágensek azokat az üzeneteket, amelyeket ha meg nem fejt az immár harmadik filmes fellépését végigmenekülő, jámbor Langdon professzor, akkor jaj lesz nekünk. Újdonság a sémában egy olyan motivációs tényező megjelenése (az emberiség felét, benne az elkövetőket is egyetlen hét alatt kipusztító vírus világra szabadítása), amit semmiféle szempontból sem lehet hihetőnek tekinteni. Ám egy mégoly galaktikus hülyeséget is fel lehet dolgozni tisztesen. Látszik az igyekezet a művészi vénáját ezúttal kiiktató s az ügyes hatáskeltésre koncentráló, bár a végére kifulladó rendező, Ron Howard ténykedésén. Harmadszor is üzembe helyezi külön e szériához kifundált modorosságait Tom Hanks, kinek feneke alá egy lelkiismeretesen dolgozó trükkrészleg (számos magyar alkalmazottal) teszi a világvégét.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.