Animációs film

Irány a bárka!

Film

Mielőtt evolúciós zsákutcába kerül a teljes em­beri faj és persze a világ élőlényeinek sora, mi más jöhetne, mint egy jól időzített özönvíz – ismerjük a mesét pár ezer éve. Persze nem árt újra meg újra mozivászonra vinni, főleg akkor, ha kivonjuk belőle istent, az embereket besoroljuk az állatvilágba, a nézőpontot meg cuki, eleve plüssfiguráknak tervezett kis lényecskékre bízzuk. Probléma persze így is adódhat, amikor például kiderül, hogy a bárkára csak azok férnek fel, akik rajta vannak a „listán”: a világvégefilmek jól ismert VIP-lista-problematikája ez gyereknyelven. Tényleg megeshet, hogy a legkedvesebb főszereplő nem elég fontos ahhoz, hogy ne hagyjuk kihalni?

A meghatározhatatlan fajba tartozó, mindig költözködő Dave és fia, Fancsi álruhát öltenek, és feljutnak a bárkára; csatlakozva egy őket kifejezetten nem támogató, mogorva kis családhoz. Míg a szülők birokra kelnek, a két kölyök jól elvész, a bárka elúszik, így lesz a világvé­géből családegyesítős, barátkozós nagy kaland. Mindenki összefog, ahogy kell, a szülők mentik a csemetéket, mi pedig kedélyes humorral, gyerekbarát látványvilággal és kihalásközelbe sodort furcsa álla­tokkal találkozunk. Van pár modoros, kevéssé jól sikerült képi geg, de ennyi belefér. Az kevésbé, hogy maga a kaland elég laposkás, nem renget világokat, nem lesz se műfajt meghatározó, se emlékezetes. Mondjuk úgy, nem lesz rajta a listán, ha vízözön jön. De egynyári kalandnak azért elfogadható; a gyerekeknek pedig legalább el lehet magyarázni, hogyan is működik az egyedfejlődés.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.