Animációs film

Irány a bárka!

Film

Mielőtt evolúciós zsákutcába kerül a teljes em­beri faj és persze a világ élőlényeinek sora, mi más jöhetne, mint egy jól időzített özönvíz – ismerjük a mesét pár ezer éve. Persze nem árt újra meg újra mozivászonra vinni, főleg akkor, ha kivonjuk belőle istent, az embereket besoroljuk az állatvilágba, a nézőpontot meg cuki, eleve plüssfiguráknak tervezett kis lényecskékre bízzuk. Probléma persze így is adódhat, amikor például kiderül, hogy a bárkára csak azok férnek fel, akik rajta vannak a „listán”: a világvégefilmek jól ismert VIP-lista-problematikája ez gyereknyelven. Tényleg megeshet, hogy a legkedvesebb főszereplő nem elég fontos ahhoz, hogy ne hagyjuk kihalni?

A meghatározhatatlan fajba tartozó, mindig költözködő Dave és fia, Fancsi álruhát öltenek, és feljutnak a bárkára; csatlakozva egy őket kifejezetten nem támogató, mogorva kis családhoz. Míg a szülők birokra kelnek, a két kölyök jól elvész, a bárka elúszik, így lesz a világvé­géből családegyesítős, barátkozós nagy kaland. Mindenki összefog, ahogy kell, a szülők mentik a csemetéket, mi pedig kedélyes humorral, gyerekbarát látványvilággal és kihalásközelbe sodort furcsa álla­tokkal találkozunk. Van pár modoros, kevéssé jól sikerült képi geg, de ennyi belefér. Az kevésbé, hogy maga a kaland elég laposkás, nem renget világokat, nem lesz se műfajt meghatározó, se emlékezetes. Mondjuk úgy, nem lesz rajta a listán, ha vízözön jön. De egynyári kalandnak azért elfogadható; a gyerekeknek pedig legalább el lehet magyarázni, hogyan is működik az egyedfejlődés.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.