Ismét Oscarra jelöltek egy magyar filmet

  • Narancs.hu/MTI
  • 2017. január 24.

Film

Az Oscar-jelölés önmagában is óriási dolog, már ezzel is nyertünk – nyilatkozta Deák Kristóf rendező.

Az Oscar-jelölés önmagában is óriási dolog, már ezzel is nyertünk – mondta az MTI-nek kedden Deák Kristóf, a Mindenki című kisjátékfilm forgatókönyvíró-rendezője, akinek alkotását a legjobb rövidfilm Oscar-díjára jelölte az amerikai filmakadémia. A rendező hangsúlyozta: már azzal is nagyon elégedett volt, hogy filmje bejutott a jelölésre esélyes tíz alkotás közé. „Nagyon reménykedtünk, hogy végül a jelöltek közé is bekerül, de ezt nem lehetett előre látni, megtettük, amit lehet” – mondta.

Deák Kristóf

Deák Kristóf

Fotó: MTI

Deák Kristóf elmondta, hogy ott lesz az Oscar-díj-átadón, már csak az a kérdés, a stábból hányan tudnak vele tartani, hogy együtt ünnepelhessenek, izgulhassanak. A legjobb öt közé való bejutás a film szempontjából azt jelenti, hogy a Shorts International most a kategória többi rövidfilmjével és az Oscar-jelölt rövid animációs filmekkel együtt Amerikában és több más országban is forgalmazni fogja. „Ezért sok moziba, sok nézőhöz el fog jutni, ennek örülök a legjobban. Sokan fogják látni méltó körülmények között.”

A legjobb rövidfilm kategóriában magyar alkotást először 1963-ban jelöltek, a Szabó István rendezte Koncert producere az amerikai Ezra Baker volt. A rövidfilmek között több mint fél évszázad után került ismét a végső győzelemre esélyes öt film közé magyar mű.

A Mindenki (angol címén Sing) a kilencvenes évek elején, iskolai környezetben játszódik, központi eleme egy rossz pedagógiai modell, egy gátlástalan tanárnő sikerhajhászása, amelyre a film gyerekszereplői adnak csattanós választ. A 25 perces film főszereplői Gáspárfalvi Dorka, Hais Dorottya és Szamosi Zsófia. Producere a rendező mellett Udvardy Anna volt.

Kritikusunk tavaly azt írta: a film „úgy beszél a gyerekkorról, hogy belesajdul a szívünk”. A teljes kritikát lásd itt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.