Film

Isten fia

Film

Nehéz pusztán esztétikai szempontok szerint beszélni egy olyan filmről, mely a nyugati kultúra kanonikus történetét tárja elénk, bármilyen újraértelmezési szándék és alternatív olvasati lehetőség felkínálása nélkül, egy olyan kulturális közegben, ahol minden lehet (és kell is, hogy legyen) újraértelmezés és reflexió tárgya.

Az Isten fia korrekt, teljességre törekvő, de minden fantáziától mentes, klasszikus adaptáció, mely bőkezűen bánik a pátosszal (áradó zene, közeliben síró emberek, heroikus beállítások), ami teljesen elfogadható egy ilyen típusú Biblia-filmben. A Passió óta a hitelesség és a naturalizmus is alapelvárás: a kereszthalál véres részletei nem maradnak rejtve, és a statiszták is kellően közel-keletinek és toprongyosnak néznek ki. A film erősen szövegközpontú, a készítők igyekeznek minden fontos krisztusi tanítást belefoglalni a dialógusokba (maga a kereszténység is eleve szövegközpontú, a hit alapját is az ige képezi). Hangsúlyos Jézus korának politikai kontextusa is: a film sugallja, hogy az őt elítélő tisztségviselők (zsidó főpapok, Pilátus) részben politikai nyomásra cselekedtek, illetve megjelenik a Krisztussal szembeni kettős elvárás, hogy egyszerre legyen vallási és politikai vezető, aki felszabadulást hoz a római elnyomás alatt élő zsidóknak. Magát Jézust ellentétek mentén ábrázolja a film: a békés, hierarchia nélküli, szabadon megélt hitet képviseli a forradalmár, vérszomjas Barabással, a kegyetlen, merev Pilátussal és a hatalomvágyó, önnön rítusaiba/dogmáiba merevedett zsidó főpapsággal szemben. Ez talán bújtatott egyházkritikaként is felfogható.

Forgalmazza az A Company

Figyelmébe ajánljuk

Nyolcan kaptak díszpolgári címet Budapesttől

  • narancs.hu

Bródy János, Daróczi Ágnes, Korniss Péter, Pogány Judit, Török András, Zoboki Gábor vehette át az elismerést, és posztumusz díszpolgári címet adott a főváros Benedek Miklósnak, Tompos Kátyának.