Film

Isten fia

Film

Nehéz pusztán esztétikai szempontok szerint beszélni egy olyan filmről, mely a nyugati kultúra kanonikus történetét tárja elénk, bármilyen újraértelmezési szándék és alternatív olvasati lehetőség felkínálása nélkül, egy olyan kulturális közegben, ahol minden lehet (és kell is, hogy legyen) újraértelmezés és reflexió tárgya.

Az Isten fia korrekt, teljességre törekvő, de minden fantáziától mentes, klasszikus adaptáció, mely bőkezűen bánik a pátosszal (áradó zene, közeliben síró emberek, heroikus beállítások), ami teljesen elfogadható egy ilyen típusú Biblia-filmben. A Passió óta a hitelesség és a naturalizmus is alapelvárás: a kereszthalál véres részletei nem maradnak rejtve, és a statiszták is kellően közel-keletinek és toprongyosnak néznek ki. A film erősen szövegközpontú, a készítők igyekeznek minden fontos krisztusi tanítást belefoglalni a dialógusokba (maga a kereszténység is eleve szövegközpontú, a hit alapját is az ige képezi). Hangsúlyos Jézus korának politikai kontextusa is: a film sugallja, hogy az őt elítélő tisztségviselők (zsidó főpapok, Pilátus) részben politikai nyomásra cselekedtek, illetve megjelenik a Krisztussal szembeni kettős elvárás, hogy egyszerre legyen vallási és politikai vezető, aki felszabadulást hoz a római elnyomás alatt élő zsidóknak. Magát Jézust ellentétek mentén ábrázolja a film: a békés, hierarchia nélküli, szabadon megélt hitet képviseli a forradalmár, vérszomjas Barabással, a kegyetlen, merev Pilátussal és a hatalomvágyó, önnön rítusaiba/dogmáiba merevedett zsidó főpapsággal szemben. Ez talán bújtatott egyházkritikaként is felfogható.

Forgalmazza az A Company

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.