Film

Nagytudásúak

  • Szabó Ádám
  • 2014. május 17.

Film

Nem tudjuk elhessegetni a gondolatot, hogy a Franciaország legtehetségtelenebb tanárainak és legrosszabb gimnáziumának találkozását elmesélő mozgókép valamiféle önéletrajzi ihletésből születhetett.

Szintén ott motoszkál a fejünkben, hogy itt bizony egy suta Éretlenek-parafrázist látunk: egy csapat mihaszna, de jóravaló kölyöknek kell megugrania az érettségi jelentette lécet az emberré válás útján. A hasonlóság azonban ezzel ki is merül: Claude Zizi egykori vígjátékát a poénok mellett a nosztalgia és a megannyi tévés ismétlés is megszépíti - Pierre-Francois Martin-Laval filmjébe azonban, reméljük, soha többet nem futunk bele.

A Nagytudásúak első 4 perce összefoglalja az egész mozi lényegét, és prezentál is minden későbbiekben előforduló geget - az összes szereplő hasra esik, s pár percben attribútumaikat is láthatjuk; az angoltanár idegbeteg és krétával dobálózik, a franciatanár dögös, ezért haspólóban flangál, a kémiatanár minden kotyvasztásából valami rossz sül ki, a töritanár pedig Napóleon-mániától űzött - de azért a forgatókönyv neki sorsolta a kötelező szerelmi szálat. A diákokról, akik elvileg a leggyengébben teljesítenek egész Franciaországban, semmi nem derül ki, a csoport száraz és unalmas, mint a harmadnapja mosatlan szivacs. Egy rendes magyar gimnáziumi osztályban a statisztikák szerint is akad legalább egy csínytevő vagy vicces diák, nem úgy, mint a Nagytudásúak minden életet nélkülöző tantermében.

Az alapvető mit, miért kérdésekre fittyet hányó forgatókönyv biztos, ami biztos alapon egy akciószállal is előrukkol a végén, de az sem segít senkin.

Forgalmazza a Cinetel

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.