Szintén ott motoszkál a fejünkben, hogy itt bizony egy suta Éretlenek-parafrázist látunk: egy csapat mihaszna, de jóravaló kölyöknek kell megugrania az érettségi jelentette lécet az emberré válás útján. A hasonlóság azonban ezzel ki is merül: Claude Zizi egykori vígjátékát a poénok mellett a nosztalgia és a megannyi tévés ismétlés is megszépíti - Pierre-Francois Martin-Laval filmjébe azonban, reméljük, soha többet nem futunk bele.
A Nagytudásúak első 4 perce összefoglalja az egész mozi lényegét, és prezentál is minden későbbiekben előforduló geget - az összes szereplő hasra esik, s pár percben attribútumaikat is láthatjuk; az angoltanár idegbeteg és krétával dobálózik, a franciatanár dögös, ezért haspólóban flangál, a kémiatanár minden kotyvasztásából valami rossz sül ki, a töritanár pedig Napóleon-mániától űzött - de azért a forgatókönyv neki sorsolta a kötelező szerelmi szálat. A diákokról, akik elvileg a leggyengébben teljesítenek egész Franciaországban, semmi nem derül ki, a csoport száraz és unalmas, mint a harmadnapja mosatlan szivacs. Egy rendes magyar gimnáziumi osztályban a statisztikák szerint is akad legalább egy csínytevő vagy vicces diák, nem úgy, mint a Nagytudásúak minden életet nélkülöző tantermében.
Az alapvető mit, miért kérdésekre fittyet hányó forgatókönyv biztos, ami biztos alapon egy akciószállal is előrukkol a végén, de az sem segít senkin.
Forgalmazza a Cinetel
