„Ja, ez csak a prostikat, a drogosokat és a buzikat érinti”

Film

Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke tegnap kiosztotta a LUX Filmdíjat. Az EP-képviselők szívét egy lappföldi rénszarvaspásztorlány története dobogtatta meg leginkább: nyert a Számi vér, versenyben volt még a Bulgáriában dolgozó német munkásokról szóló Western, és a franciák Oscar-jelöltje, a kilencvenes évek francia AIDS-aktivistáiról szóló 120 dobbanás percenként (120 battements par minute).

Robin Campillo hamarosan nálunk is látható, cannes-i győztes filmjének szereplőjével, Antoine Reinartz-cal váltottunk szót a strasbourgi díjátadón.

magyarnarancs.hu: François Mitterrand elnöksége egybeesik az AIDS legelső korszakával…

Antoine Reinartz: Mitterrand nem értett az egészből semmit. Egyszerűen nem tartotta lehetségesnek egy újabb járvány európai elterjedését. Pedig akkor, amikor a 120 dobbanás percenként játszódik, a kilencvenes évek elején, Franciaországban jóval többen haltak meg AIDS-ben, mint Németországban vagy Angliában.

magyarnarancs.hu: Miért?

AR: Mert eleinte még hirdetni sem lehetett az óvszereket. Képzeld csak el azt a helyzetet, hogy míg az AIDS-kutatásban az élen jártunk, Mitterrand jó, ha háromszor tett említést az AIDS-ről 14 évnyi elnöksége alatt.

Antoine Reinartz

Antoine Reinartz

Fotó: Köves Gábor

magyarnarancs.hu: A homofóbiának is szerepe volt a francia kormány hozzáállásában?

AR: Részben igen. A politikusok úgy voltak vele, hogy ja, ez csak a prostikat, a drogosokat és a buzikat érinti. Így mondták. Magasról tettek az AIDS-re. A helyzet csak azután változott, hogy kiderült, francia betegek HIV-vírussal fertőzött vért kaptak, és bár a hivatalban lévő miniszterek tudtak róla, nem tettek semmit, nem gondolták, hogy ebbe emberek halhatnak bele. Akkor eszmélt csak rá a közvélemény, hogy mivel is állunk szemben, amikor olyanok is megkapták a betegséget, akik az ő szemükben „ártatlanoknak” számítottak, tehát nem drogosok, prostituáltak vagy melegek voltak.

magyarnarancs.hu: Az, hogy hírességek is az AIDS áldozatai között voltak, segítette a figyelemfelhívást?

AR: Ha lehetett volna tudni, hogy az AIDS okozta a halálukat, akkor igen, de nem lehetett. Thierry Le Luron-ról senki sem tudta, hogy AIDS-ben halt meg, Freddy Mercuryról sem lehetett tudni, csak a legvégén, hogy HIV-fertőzött. Senki sem merte bevallani, mindenki attól félt, és joggal félt tőle, hogy a társadalom kirekeszti.

magyarnarancs.hu: Az AIDS első korszakában, amikor még sehol nem voltak a ma ismert gyógymódok, mit jelentett betegnek lenni Franciaországban?

AR: Azt jelentette, hogy a betegség jelentkezésének pillanatától meg voltak számlálva a napjaid.   Néhány hónapod, jó esetben 1-2 éved lehetett hátra. Ma, ha hozzájutsz a megfelelő kezeléshez, egészen más a helyzet. Philippe Mangeot, a film társírója valamikor 85–86 táján kapott HIV-fertőzést; most is jól van, Franciaország legelitebb iskolájában, az l’École normale supérieure-ben tanít.

magyarnarancs.hu: Ha egy színész AIDS-es és ebből nem csinál titkot, az mennyiben érintheti a filmes munkáját? A nagy költségvetésű filmek nagy biztosítótársaságokkal dolgoznak együtt – hagynának egy AIDS-es színészt szerepelni?

AR: A mi filmünknél ez nem lehetett volna akadály, mindenki nagyon elkötelezett volt, ám máskülönben, ha teheted, jobb, ha eltitkolod. Ez minden más betegségre is igaz.

magyarnarancs.hu: Szóval, ha AIDS-e van valakinek, nem játszhatna egy nagyobb filmben?

AR: Nem hiszem, hogy vállalnák a kockázatot. Csak nagyon kevés ember merné elmondani, hogy fertőzött.

magyarnarancs.hu: Ma milyen mértékű a homofóbia Franciaországban?

AR: Nem olyan régen kétmillióan mentek ki az utcára a melegházasság ellen tüntetni a La Manif Pour Tous megmozdulásokon. Itt tartunk. Meg ott, hogy a szélsőjobb ismét elővette az abortusz megkérdőjelezését.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.