Film

Jack

  • 2015. június 8.

Film

Mi lehet vádlóbb, mint egy gyermeki tekintet, mely értetlenül nézi ezt az elidegenedett, érzelemszegény, sérült egzisztenciákkal zsúfolásig telt világot? Valódi klasszikusok és giccses tömegfilmek kedvelt toposza az ártatlan gyerek, akinek meg kell tapasztalnia a felnőttvilág romlottságát. Edward Berger filmje egy kiskamasz fiú bolyongásait követi nyomon: felelőtlenül élt életét álomvilágban átmosolygó partitündér anyuka, egy gyámolításra szoruló kisebb (fél)testvér, továbbá a nevelőintézet bűnözőnövendékekkel szemben tehetetlen alkalmazottai közt próbálja helyét megtalálni Jack. Ütős a szökése, torokszorító az igyekezet, ahogy, hóna alatt a mindenhol teher öcsivel, hiába keresi a pasizni elkódorgott mamát, hitelesek a gesztusok, erős az atmoszféra.

Ám ezzel be is éri az eddig krimi-epizódok kidolgozásában jeleskedő német rendező. Könnyen felébreszti, majd szilárdan meg is erősíti együtt­érzésünket a fiú iránt, aki abszolút telitalálat: minden mozdulata, grimasza valódi. Az ő szemszögéből láttatott felnőttvilág sérültségére is rögtön ráismerünk, s a kézenfekvő tanulságokat is hamar levonjuk. Hogy a filmből mégsem lesz egy kortárs Négyszáz csapás vagy a tavaly bemutatott, kiváló Maisie tudja párdarabja, az éppen a tantörténet-jellegből adódik. Dramaturgiailag kifullad a film: a sok kudarc monoton halmozása nem felépít, csak újra és újra megismétel valamit – amit azonban már az első öt perc után is tudtunk, sőt, amivel már a főhős is tisztában volt. Így végül
a katartikusnak szánt döntés már nem hordoz töltést.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.