Film

Jack

  • 2015. június 8.

Film

Mi lehet vádlóbb, mint egy gyermeki tekintet, mely értetlenül nézi ezt az elidegenedett, érzelemszegény, sérült egzisztenciákkal zsúfolásig telt világot? Valódi klasszikusok és giccses tömegfilmek kedvelt toposza az ártatlan gyerek, akinek meg kell tapasztalnia a felnőttvilág romlottságát. Edward Berger filmje egy kiskamasz fiú bolyongásait követi nyomon: felelőtlenül élt életét álomvilágban átmosolygó partitündér anyuka, egy gyámolításra szoruló kisebb (fél)testvér, továbbá a nevelőintézet bűnözőnövendékekkel szemben tehetetlen alkalmazottai közt próbálja helyét megtalálni Jack. Ütős a szökése, torokszorító az igyekezet, ahogy, hóna alatt a mindenhol teher öcsivel, hiába keresi a pasizni elkódorgott mamát, hitelesek a gesztusok, erős az atmoszféra.

Ám ezzel be is éri az eddig krimi-epizódok kidolgozásában jeleskedő német rendező. Könnyen felébreszti, majd szilárdan meg is erősíti együtt­érzésünket a fiú iránt, aki abszolút telitalálat: minden mozdulata, grimasza valódi. Az ő szemszögéből láttatott felnőttvilág sérültségére is rögtön ráismerünk, s a kézenfekvő tanulságokat is hamar levonjuk. Hogy a filmből mégsem lesz egy kortárs Négyszáz csapás vagy a tavaly bemutatott, kiváló Maisie tudja párdarabja, az éppen a tantörténet-jellegből adódik. Dramaturgiailag kifullad a film: a sok kudarc monoton halmozása nem felépít, csak újra és újra megismétel valamit – amit azonban már az első öt perc után is tudtunk, sőt, amivel már a főhős is tisztában volt. Így végül
a katartikusnak szánt döntés már nem hordoz töltést.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.