Film

Jack

  • 2015. június 8.

Film

Mi lehet vádlóbb, mint egy gyermeki tekintet, mely értetlenül nézi ezt az elidegenedett, érzelemszegény, sérült egzisztenciákkal zsúfolásig telt világot? Valódi klasszikusok és giccses tömegfilmek kedvelt toposza az ártatlan gyerek, akinek meg kell tapasztalnia a felnőttvilág romlottságát. Edward Berger filmje egy kiskamasz fiú bolyongásait követi nyomon: felelőtlenül élt életét álomvilágban átmosolygó partitündér anyuka, egy gyámolításra szoruló kisebb (fél)testvér, továbbá a nevelőintézet bűnözőnövendékekkel szemben tehetetlen alkalmazottai közt próbálja helyét megtalálni Jack. Ütős a szökése, torokszorító az igyekezet, ahogy, hóna alatt a mindenhol teher öcsivel, hiába keresi a pasizni elkódorgott mamát, hitelesek a gesztusok, erős az atmoszféra.

Ám ezzel be is éri az eddig krimi-epizódok kidolgozásában jeleskedő német rendező. Könnyen felébreszti, majd szilárdan meg is erősíti együtt­érzésünket a fiú iránt, aki abszolút telitalálat: minden mozdulata, grimasza valódi. Az ő szemszögéből láttatott felnőttvilág sérültségére is rögtön ráismerünk, s a kézenfekvő tanulságokat is hamar levonjuk. Hogy a filmből mégsem lesz egy kortárs Négyszáz csapás vagy a tavaly bemutatott, kiváló Maisie tudja párdarabja, az éppen a tantörténet-jellegből adódik. Dramaturgiailag kifullad a film: a sok kudarc monoton halmozása nem felépít, csak újra és újra megismétel valamit – amit azonban már az első öt perc után is tudtunk, sőt, amivel már a főhős is tisztában volt. Így végül
a katartikusnak szánt döntés már nem hordoz töltést.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.