Film

Jack

  • 2015. június 8.

Film

Mi lehet vádlóbb, mint egy gyermeki tekintet, mely értetlenül nézi ezt az elidegenedett, érzelemszegény, sérült egzisztenciákkal zsúfolásig telt világot? Valódi klasszikusok és giccses tömegfilmek kedvelt toposza az ártatlan gyerek, akinek meg kell tapasztalnia a felnőttvilág romlottságát. Edward Berger filmje egy kiskamasz fiú bolyongásait követi nyomon: felelőtlenül élt életét álomvilágban átmosolygó partitündér anyuka, egy gyámolításra szoruló kisebb (fél)testvér, továbbá a nevelőintézet bűnözőnövendékekkel szemben tehetetlen alkalmazottai közt próbálja helyét megtalálni Jack. Ütős a szökése, torokszorító az igyekezet, ahogy, hóna alatt a mindenhol teher öcsivel, hiába keresi a pasizni elkódorgott mamát, hitelesek a gesztusok, erős az atmoszféra.

Ám ezzel be is éri az eddig krimi-epizódok kidolgozásában jeleskedő német rendező. Könnyen felébreszti, majd szilárdan meg is erősíti együtt­érzésünket a fiú iránt, aki abszolút telitalálat: minden mozdulata, grimasza valódi. Az ő szemszögéből láttatott felnőttvilág sérültségére is rögtön ráismerünk, s a kézenfekvő tanulságokat is hamar levonjuk. Hogy a filmből mégsem lesz egy kortárs Négyszáz csapás vagy a tavaly bemutatott, kiváló Maisie tudja párdarabja, az éppen a tantörténet-jellegből adódik. Dramaturgiailag kifullad a film: a sok kudarc monoton halmozása nem felépít, csak újra és újra megismétel valamit – amit azonban már az első öt perc után is tudtunk, sőt, amivel már a főhős is tisztában volt. Így végül
a katartikusnak szánt döntés már nem hordoz töltést.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.