"Jobb vagyok az unokatestvéremnél" - Benicio Del Toro színész

  • Kriston László
  • 2010. május 27.

Film

A 21 gramm, a Félelem és reszketés Las Vegasban, a Blöff, a Traffic, a Sin City, a Che, a Farkasember vagy épp a Közönséges bűnözők 43 éves, Oscar-díjas sztárjával, Cannes idei zsűritagjával a Torontói Filmfesztiválon beszélgettünk.

A 21 gramm, a Félelem és reszketés Las Vegasban, a Blöff, a Traffic, a Sin City, a Che, a Farkasember vagy épp a Közönséges bűnözők 43 éves, Oscar-díjas sztárjával, Cannes idei zsűritagjával a Torontói Filmfesztiválon beszélgettünk.

*

Magyar Narancs: Cannes-ból legutóbb a legjobb színész díjával távoztál Che megformálásáért. Nagy falat volt?

Benicio Del Toro: Ha sráckoromban árusítottak volna Che Guevara-pólókat, biztosan vásárolok. Vagy ha találkozom egy fickóval, aki viseli, belevaló csávónak tartottam volna. De a Che-kultusz a 70-es évek elején behalt, és csak a 90-es években éledt újjá. Mi Puerto Ricóban a suliban nem tanultunk róla. A Rolling Stones egyik dalából hallottam először a nevét, tizenhárom évesen, az Emotional Rescue albumon, a Little Indian Girl című szám szövegében. Később egy mexikói könyvesboltban leltem rá a kötetre, ami a családjának írott leveleit tartalmazta. Olvasásuk ahhoz fogható volt, mint amikor Hemingwayt vagy Kerouacot olvastam először. A legnehezebb szerepem. Akkor tudtam végre levetkőzni a gátlásaimat, amikor találkoztam azokkal, akik jól ismerték őt. Che özvegye, Aleida azt mondta: "Nem az a fontos, hogy úgy nézzen ki, vagy úgy járjon, mint Che, hanem hogy értse őt!"

MN: Steven Soderbergh azt mondta nekem, megesett, hogy kedve lett volna áthajtani az autópályán az ellenkező sávba, csakhogy véget vessen a kemény munkának. Te hogy bírtad a 78 napos forgatást?

BDT: Ha rajtam múlik, még mindig a dzsungelben ülök és azon filózok, nem kellene-e máshogy játszani a jelenetet. Steven irtó gyors. Egyszer vagy kétszer vesz fel minden jelenetet, azok is rendszerint hosszú beállítások.

MN: 13 évesen kerültél Puerto Ricóból Amerikába, angolnyelv-tudás nélkül. Hogy ment a beilleszkedés?

BDT: Azért nem volt olyan nagy törés az Amerikába költözés, mert iszonyúan felcsigázott, hogy láthatom a Rolling Stones Tattoo You turnéját! Nem viccelek. Imádtam a Who, a Clash, a Beatles meg a Stones zenéjét. Szerettem egymagamban lenni, ezzel sem volt baj. A srácokkal a kosárlabdázás hozott össze. Ott rögtön szert teszel egy-két barátra. Aztán jöttek a csajok. Úgyhogy megvolt minden.

MN: Nőcsábász hírében állsz...

BDT: A latino férfiaknak a bájgúnár jelző olyan kereszt, amit egész életükben viselniük kell. De a csajozásban épp olyan puhány vagyok, mint bárki más.

MN: Sok hollywoodi latino színész erős spanyol akcentussal beszéli az angolt. Te nem.

BDT: 13 évesen nálam véget ért a spanyolul hablatyolás.

MN: Régebben cigarettával égetted a tested, ha állapotba kellett hoznod magad a szerephez. Működik még a módszer?

BDT: Á, nem. Azóta érettebb lettem. Most már "játszom"! Ordibáló rendezőkre sincs szükségem.

MN: Harmincöt filmmel a hátad mögött fantasztikus teremtménnyé váltál: farkasemberré. Milyen volt?

BDT: Mintha halloweenbulira mennék.

MN: Nem az egyik napról a másikra futottál be...

BDT: A Közönséges bűnözők idején törtem fel. Na ja, hat kemény évembe telt, hogy eljussak oda. Nem volt könnyű. Nagymestere lettem azoknak a filmeknek, amik a mozikban nem jönnek be a közönségnek, de amint kijönnek videón, elkezdik dicsérni őket.

MN: Mára megtanultad, hogyan kell lavírozni a filmbizniszben?

BDT: Tény, hogy jó vastag bőr kell a képedre, hogy bírd a gyűrődést. Mert az egyik szereposztónak túl sötét a bőröd, a másiknak túl csúnya vagy a szerepre, a rendezőnek nem tetszett, amit a meghallgatáson nyújtottál, a producer szerint meg nem vagy elég nagy név! Rengetegen kételkedtek bennem, még azt is kétségbe vonták, hogy egyáltalán ezen a pályán van-e a helyem! De ennek nem szabad megingatnia. Soha nem tűztem ki magamnak határidőt, amin belül be kell futnom. Csak a színészi munka érdekelt.

MN: Végül kivételesen jó rendezőkkel hozott össze az élet: Gilliam, Weir, Ferrara, I–árritu, Sean Penn, Bryan Singer...

BDT: És Terrence Mallicket se felejtsük ki! Másfél évig dolgoztam vele, mielőtt kilépett a Che-projektből. Rengeteget tanultam tőle. Ízig-vérig naturalista filmes.

MN: Mennyire vagy munkamániás?

BDT: Az elmúlt években négy filmet forgattam egymás után, megállás nélkül, pedig az agyam mint a teknősbékáé! Lassan vánszorog. Ha túlerőltetem, bezörög. Semmire nem vágyok jobban, mint egy kis semmittevésre.

MN: A színészeten túl miben leled örömöd?

BDT: Hogy hazamegyek Los Angelesbe a kutyáimhoz. Hogy leülök egy kiadós vacsorára a haverjaimmal. Hogy festegetek. Szép nagy olajképeket. Hogy ácsolgatok. Főleg asztalokat. Los Angelesben pont azt szeretem, hogy az ember zavartalanul ellehet magában. Az se baj, ha napokig nem teszed ki a lábad otthonról.

MN: Tervek, szerepálmok?

BDT: Szoktam írogatni, van egy-két dolog a tarsolyomban. (1995-ben rendezett egy rövidfilmet Matthew McConaugheyvel a főszerepben, egy ideig pedig barátja, Hunter S. Thompson The Rum Diary című műve filmrevitelén munkálkodott - K. L.) Többször mondtam, hogy szeretnék már egy romantikus vígjátékban szerepelni. Ahol végre felvehetek egy csini öltönyt és elnyerhetem a hősnő kezét!

MN: Könnyebb lett az élet az Oscarral?

BDT: Amikor van egy díjesélyes szereped és a film moziba kerül, rengeteg üzleti ebédre kell eljárni. Megfutom én ezeket a köröket, ha muszáj. A díjak jól jönnek. Mert a hollywoodi blockbustereket nem te választod. 'k választanak téged. És akkor találnak meg, amikor felkapott vagy. Az Oscar után jöttek is a nagy szerepajánlatok. Mindössze szerencsém volt - nem hinném, hogy bárkinél nagyszerűbb lennék. Na jó, az unokafivéremnél azért csak jobb vagyok!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.