Interjú

„Kóbor macskaként jártunk”

Lola Doillon rendező

Film

Tévésorozatként folytatódik a 2000-es évek nagy sikerű európai vígjátéka, a Lakótársat keresünk. A Görögsaláta francia rendezőjével Európáról és az európai fiatalokról beszélgettünk, és persze arról, hogy mi minden változott meg a film bemutatása óta eltelt két évtizedben.

Magyar Narancs: A Lakótársat keresünk 2005-ben kapott egy folytatást, 2013-ban pedig trilógiává bővült. A Görögsaláta ezer szállal kapcsolódik ezekhez a filmekhez: több szereplő is felbukkan, s pár rész erejéig visszatér a rendező, Cédric Klapisch is. Önálló sorozatnak szánták a műsort, vagy a filmek folytatásának?

Lola Doillon: Egy kicsit mind a kettőnek. Miután elkészültünk, sokat gondolkodtunk ezen: van, aki szerint az a legjobb, ha az új nézők először a Görögsalátát nézik meg, aztán a három filmet, míg más úgy véli, épp fordítva ajánlatos. A cél egy saját lábán megálló műsor volt, de nem tudtuk figyelmen kívül hagyni a mozitrilógia örökségét, s nem is akartuk.

MN: Az első filmben még rendezőasszisztensként vett részt, de a Görögsalátának már a vezető írója s az egyik rendezője volt. Milyen szerepet játszott karrierjében a Lakótársat keresünk?

LD: Cédric [Klapisch] annak idején hihetetlenül gyorsan, mindössze néhány hónap alatt rakta össze a filmet. Akkor még nem is sejtettük, hogy ekkora siker lesz, és ennyi folytatást szül. Ha jól rémlik, a testvére barcelonai erasmusos élményei ihlették a forgatókönyvet, a forgatás pedig körülbelül olyan hangulatú volt, mint maga a mozi: egy rakás fiatal összejött és jól érezte magát. A színészek nagy része akkor még ismeretlennek számított, azóta Romain Duris, Cécile de France, Kelly Reilly vagy Audrey Tautou is hatalmas sztár lett. Volt valami öntudatlan báj az egészben, hiába kellett sietősen dolgoznunk, mindenki boldogan és örömmel vett részt benne, ez pedig a végeredményen is meglátszik. Itt találkoztam először Cédrickel, aki azóta már a férjem. Az első részben én voltam az asszisztense, a második epizódra viszont már nem akartam asszisztens lenni, hiszen rendezőként dolgoztam, de a forgatásból mégsem szerettem volna kimaradni, annyira megkedveltem a stábot. Végül részt vettem a werkfilm rendezésében. A harmadik részt viszont nélkülem vették fel, Antoine Garceau volt Cédric asszisztense. Pár évvel később mindhárman közösen dolgoztunk rendezőkként a Call my agent című sorozaton, amely ugyancsak elég jól ment. Amikor felvetődött a Görögsaláta ötlete, Cédric felajánlotta Antoine-nak és nekem, hogy legyünk megint a rendezőtársai.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.