Interjú

„Kóbor macskaként jártunk”

Lola Doillon rendező

Film

Tévésorozatként folytatódik a 2000-es évek nagy sikerű európai vígjátéka, a Lakótársat keresünk. A Görögsaláta francia rendezőjével Európáról és az európai fiatalokról beszélgettünk, és persze arról, hogy mi minden változott meg a film bemutatása óta eltelt két évtizedben.

Magyar Narancs: A Lakótársat keresünk 2005-ben kapott egy folytatást, 2013-ban pedig trilógiává bővült. A Görögsaláta ezer szállal kapcsolódik ezekhez a filmekhez: több szereplő is felbukkan, s pár rész erejéig visszatér a rendező, Cédric Klapisch is. Önálló sorozatnak szánták a műsort, vagy a filmek folytatásának?

Lola Doillon: Egy kicsit mind a kettőnek. Miután elkészültünk, sokat gondolkodtunk ezen: van, aki szerint az a legjobb, ha az új nézők először a Görögsalátát nézik meg, aztán a három filmet, míg más úgy véli, épp fordítva ajánlatos. A cél egy saját lábán megálló műsor volt, de nem tudtuk figyelmen kívül hagyni a mozitrilógia örökségét, s nem is akartuk.

MN: Az első filmben még rendezőasszisztensként vett részt, de a Görögsalátának már a vezető írója s az egyik rendezője volt. Milyen szerepet játszott karrierjében a Lakótársat keresünk?

LD: Cédric [Klapisch] annak idején hihetetlenül gyorsan, mindössze néhány hónap alatt rakta össze a filmet. Akkor még nem is sejtettük, hogy ekkora siker lesz, és ennyi folytatást szül. Ha jól rémlik, a testvére barcelonai erasmusos élményei ihlették a forgatókönyvet, a forgatás pedig körülbelül olyan hangulatú volt, mint maga a mozi: egy rakás fiatal összejött és jól érezte magát. A színészek nagy része akkor még ismeretlennek számított, azóta Romain Duris, Cécile de France, Kelly Reilly vagy Audrey Tautou is hatalmas sztár lett. Volt valami öntudatlan báj az egészben, hiába kellett sietősen dolgoznunk, mindenki boldogan és örömmel vett részt benne, ez pedig a végeredményen is meglátszik. Itt találkoztam először Cédrickel, aki azóta már a férjem. Az első részben én voltam az asszisztense, a második epizódra viszont már nem akartam asszisztens lenni, hiszen rendezőként dolgoztam, de a forgatásból mégsem szerettem volna kimaradni, annyira megkedveltem a stábot. Végül részt vettem a werkfilm rendezésében. A harmadik részt viszont nélkülem vették fel, Antoine Garceau volt Cédric asszisztense. Pár évvel később mindhárman közösen dolgoztunk rendezőkként a Call my agent című sorozaton, amely ugyancsak elég jól ment. Amikor felvetődött a Görögsaláta ötlete, Cédric felajánlotta Antoine-nak és nekem, hogy legyünk megint a rendezőtársai.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?