Interjú

„Kóbor macskaként jártunk”

Lola Doillon rendező

Film

Tévésorozatként folytatódik a 2000-es évek nagy sikerű európai vígjátéka, a Lakótársat keresünk. A Görögsaláta francia rendezőjével Európáról és az európai fiatalokról beszélgettünk, és persze arról, hogy mi minden változott meg a film bemutatása óta eltelt két évtizedben.

Magyar Narancs: A Lakótársat keresünk 2005-ben kapott egy folytatást, 2013-ban pedig trilógiává bővült. A Görögsaláta ezer szállal kapcsolódik ezekhez a filmekhez: több szereplő is felbukkan, s pár rész erejéig visszatér a rendező, Cédric Klapisch is. Önálló sorozatnak szánták a műsort, vagy a filmek folytatásának?

Lola Doillon: Egy kicsit mind a kettőnek. Miután elkészültünk, sokat gondolkodtunk ezen: van, aki szerint az a legjobb, ha az új nézők először a Görögsalátát nézik meg, aztán a három filmet, míg más úgy véli, épp fordítva ajánlatos. A cél egy saját lábán megálló műsor volt, de nem tudtuk figyelmen kívül hagyni a mozitrilógia örökségét, s nem is akartuk.

MN: Az első filmben még rendezőasszisztensként vett részt, de a Görögsalátának már a vezető írója s az egyik rendezője volt. Milyen szerepet játszott karrierjében a Lakótársat keresünk?

LD: Cédric [Klapisch] annak idején hihetetlenül gyorsan, mindössze néhány hónap alatt rakta össze a filmet. Akkor még nem is sejtettük, hogy ekkora siker lesz, és ennyi folytatást szül. Ha jól rémlik, a testvére barcelonai erasmusos élményei ihlették a forgatókönyvet, a forgatás pedig körülbelül olyan hangulatú volt, mint maga a mozi: egy rakás fiatal összejött és jól érezte magát. A színészek nagy része akkor még ismeretlennek számított, azóta Romain Duris, Cécile de France, Kelly Reilly vagy Audrey Tautou is hatalmas sztár lett. Volt valami öntudatlan báj az egészben, hiába kellett sietősen dolgoznunk, mindenki boldogan és örömmel vett részt benne, ez pedig a végeredményen is meglátszik. Itt találkoztam először Cédrickel, aki azóta már a férjem. Az első részben én voltam az asszisztense, a második epizódra viszont már nem akartam asszisztens lenni, hiszen rendezőként dolgoztam, de a forgatásból mégsem szerettem volna kimaradni, annyira megkedveltem a stábot. Végül részt vettem a werkfilm rendezésében. A harmadik részt viszont nélkülem vették fel, Antoine Garceau volt Cédric asszisztense. Pár évvel később mindhárman közösen dolgoztunk rendezőkként a Call my agent című sorozaton, amely ugyancsak elég jól ment. Amikor felvetődött a Görögsaláta ötlete, Cédric felajánlotta Antoine-nak és nekem, hogy legyünk megint a rendezőtársai.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.