tévésmaci

Kakasdiadal

  • tévésmaci
  • 2023. augusztus 16.

Film

Amikor Sztupa és Troché a park­avatóra siettek, velük tartottak a fiúk is, nemcsak a belső kör, Pintér és Mráz, a Herbsommer fivérek, Kese és Pityu, de a külsőről is néhányan, Cill és Szabaka például.

Ómafa? Ómafa már ott volt rég, amikor ők felkerekedtek. Fergeteges rendezvény ígérkezett, a park felé tartó utcákon hömpölygött a tömeg, mindenki szép, nyári ruhában, a környék apraja-nagyja. Látni akarták a polgármester piramisát. Persze, képes értelemben, hisz lehetett volna itt nagy parcellázás, vagy oda lehetett volna csilliárdokért adni valakinek, hogy húzzon fel a város közepére baszom nagy irodaházakat, lakóparkot vagy -telepet, létesülhetett volna ipari park, akkor persze lett volna némi tiltakozás, jönnek az izgága környezetvédők, de mindenkit le lehetett volna szerelni a városba ömlő lovettával. A polgármester viszont saját Central Parkot akart, ha már úgy nőtt a város, hogy maradt a közepin egy marha dimbes-dombos burgying, melyet évtizedeken át hagytak úgy, ahogy volt. Basszus, akkor legyenek itt kicsiny szökőkutak, hosszú kacskaringós sétányok, padok, tavirózsa meg aranyhal, zenepavilon! A polgármester addig ügyeskedett, addig zsarolta a frakciókat, addig harsogta a szólamait, hogy végül megszavazta neki a testület. Helyi népszavazás is volt, már-már közfelkiáltásszámba-menő. Amikor aztán a kocka és sulyok végleg elvetődött, lázas pénzfelhajtásba kezdett város. A külső területek jó részét lakóövezetté nyilvánították, és felparcellázták, a maradékot kijelölték ipartelepnek, gyakorlatilag nem maradt határ, nyújtózkodtak, ameddig csak lehetett. A szegények gyeptéglát vehettek, s a nevükre írtak egy fél zsebkendőnyi területet, a gazdagok tán a szökőkutakat vagy a vízköpőket vehették a nevükre. A képviselők lemondtak egyévi tiszteletdíjukról. Csordogált is szépen a pénzecske, de azért a vak is látta, hogy még egy nagyobb löketre szükség lenne. Az meg nem jött. S ahogy e pangásban teltek a napok, úgy lankadt a mesterségesen felszított közlelkesedés is. Amikor már minden veszni látszott, a polgármester felkereste régi jóakaróját, a város szerény polgárát, aki a rossz nyelvek szerint a polgármesterséget is elintézte neki, Jimmy Golonkát, a messze földön is hírhedt gengsztert. Golonka valamiért vonzódott a kisvárosi élethez, s pályája felívelő – szerfelett mocskos és véráztatta – szakaszában először rejtőzködni jött ide, ami szerfelett hasznos húzás lehetett, mert onnantól tényleg jól alakultak a dolgai, lassan-lassan átvette a teljes alvilág feletti uralmat. Meg átvett egy csinosabb utcácskát is a városban. Először csak egy hatalmas telket egy meglehetősen lelakott épülettel valahol középtájon, meg az utca két végén álló házakat, aztán szép sorjában kivásárolt mindenkit. Senki nem kérdezett, senki nem tett panaszt, többen maguktól járultak elé: Jimmy, eladó a házam, nem érdekel? Jimmy néha utcabált rendezett, néha szalonnasütésre invitálta a környéket a saját udvarába, egyszóval az infrastruktúra szerves része lett. Mindenki örömére és rettegésére.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.