tévésmaci

A tartalék oroszlán

  • tévésmaci
  • 2023. augusztus 23.

Film

Amikor Sztupa és Troché megérkeztek a városi park avatóünnepségére, már szabályosan állt a bál.

A fiúk (Pintér és Mráz meg a többiek) azonmód belevették magukat a forgatagba, szinte látni lehetett, ahogy feloldódtak a tömegben, mely mintha először a feje fölött forgatta volna meg őket, aztán pedig inkább színesen, mint véresen, de mégiscsak bedarálta őket, kék ingük előbb lila, aztán piros, végül tán sárga lett, vagy ki tudta követni, eggyé váltak a már masszásodottakkal, égen-földön folyt a tánc, valóban. Sztupa és Troché nem tudtak egyből vegyülni, mert Ómafa sietett eléjük kipirult arccal, s még el sem érte őket, már be nem állt a szája. Hogy micsoda bál ez, körben lampionok, minden fán, ezer meg ezer, folyik a pezsgő, mindenhol pálinkás butikok és lacikonyhák, a zenepavilon pedig egészen csodálatos, húzza is a banda rendesen, vagyis fújja inkább. Mit akarsz mondani, Ómafa, kérdezte bátorítólag Sztupa, s Troché is felhúzta egy pillanatra a szemöldökét, holott az egész szóáradat alatt csak jobbra-balra tekergette a nyakát, jobbára a levegőben úszó táncos szoknyák nyomában. Itt van Jake, bökte ki Ómafa. Jake, kérdezett vissza Sztupa. Igen, Jake, a törökőriek vezére, erősítette meg Ómafa most már jól kihallható idegességgel a hangjában. A törökőriek volt vezére, szaladt ki Troché száján, már nincsenek is törökőriek. Jake meg valahol a világ túlsó oldalán tesz-vesz. Itt van Jake, ismételte meg Sztupa, és te, csúnya fiú, csak most szólsz? Drága barátom, vezess hozzá üstöllést! (Ómafa feljegyzéseiben e helyt az áll, hogy nem tudta eldönteni, hogy ez a „drága barátom” kire is vonatkozik, őrá, hogy ti. vezess hozzá, drága barátom, vagy éppenséggel Jakéra, aki a drága barátja, s én azonnal vezessem hozzá.) Nem kellett sokat vezetni Sztupát, Jake a hátát a legközelebbi italmérés pultjának vetve bámulta a tömeget, s mintha halványan mosolygott is volna, mint aki lát mindent, egyenként az összemosódó kavalkád összes aprócska elemét. Sztupa és Troché odasiettek, de Troché már csak nyaktól lefelé, a nyaka forgott mentében is, ó, azok a libbenő szoknyák, azok a búzakékek, azok a rózsaszínek. Barátságosan, de röviden üdvözölte a messze földről visszatérőt, de egyre kevesebb látszott belőle, elsodorta a tánc, egy-egy villanásra Sztupa még látta az arcát, aztán beleveszett a szivárványba. Ómafa is felszívódott, ő viszont horgonyt vetett. Mi ez, mit iszol, nézett a Jake kezében forgatott pohárra, melyben éppúgy lehetett lónyál, mint valami könnyű koktél, szóval színes volt, mint minden itt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.