Év végén jönnek a kötelező körök: a Mikulás vagy Télapó szóval címében viccelődő tévéfilm; a karácsonyi mitológiával játszadozó animáció; Reszkessetek, betörők! E tradíciók egyidősek magával az ünneppel, de a legújabbnak mondható berögzült mozisszokás sem több 12 évesnél: ennyi idő telt el az Igazából szerelem bemutatója óta, melynek kitaposott útján a Káosz karácsonyra is örömmel trappolna. Vannak benne ismert és kevésbé ismert színészek, szerelmek, csalódások és egy nagy adag szeretet is.
Kár, hogy utóbbi csak a szüzsében lelhető fel, ugyanis az eredeti címmel (Szeressük Cooperékat) ellentétben kifejezetten utáljuk a filmbeli családot. Unalmas, ellenszenves alak mind, a kiégett tanártól kezdve a kiégett intellektuális leánykáig. A Káosz karácsonyra a félrecsúszott mikulássapkákat, rosszul sikerült sülteket és családon belüli feszültségeket tűzi a zászlajára – látszólag.
Melankolikus, kissé fészkelődős hangulatban ismerhetjük meg a család apraja-nagyját, akiket mindenképp diszfunkcionálisként igyekszik eladni a film, pedig pont olyanok, mint egy átlagos família: mindenkinek vannak problémái a többiekkel. Karácsonykor, egy asztalhoz ülve ezek elő is kerülnek. Itt kezd a film is bukfencet hányni az időközben a vászonra beköszöntő hóesésben. Az addig félve került giccses helyzetek és ünnepi közhelyek hirtelen csőstül érkeznek, a problémák pedig egy mosollyal, esetleg egy tánccal megoldódnak, a szerelmesek meg egymásra találnak.
Bár a Káosz karácsonyra nem segít ünnepi hangulatba rázódni, de a végén boldog karácsonyt kívánnak nekünk.
Forgalmazza a Freeman Film
