Film

Káosz karácsonyra

  • Szabó Ádám
  • 2016. január 17.

Film

Év végén jönnek a kötelező körök: a Mikulás vagy Télapó szóval címében viccelődő tévéfilm; a karácsonyi mitológiával játszadozó animáció; Reszkessetek, betörők! E tradíciók egyidősek magával az ünneppel, de a legújabbnak mondható berögzült mozisszokás sem több 12 évesnél: ennyi idő telt el az Igazából szerelem bemutatója óta, melynek kitaposott útján a Káosz karácsonyra is örömmel trappolna. Vannak benne ismert és kevésbé ismert színészek, szerelmek, csalódások és egy nagy adag szeretet is.

Kár, hogy utóbbi csak a szüzsében lelhető fel, ugyanis az eredeti címmel (Szeressük Cooperékat) ellentétben kifejezetten utáljuk a filmbeli családot. Unalmas, ellenszenves alak mind, a kiégett tanártól kezdve a kiégett intellektuális leánykáig. A Káosz karácsonyra a félrecsúszott mikulássapkákat, rosszul sikerült sülteket és családon belüli feszültségeket tűzi a zászlajára – látszólag.

Melankolikus, kissé fészkelődős hangulatban ismerhetjük meg a család apraja-nagyját, akiket mindenképp diszfunkcionálisként igyekszik eladni a film, pedig pont olyanok, mint egy átlagos família: mindenkinek vannak problémái a töb­biekkel. Karácsonykor, egy asztalhoz ülve ezek elő is kerülnek. Itt kezd a film is bukfencet hányni az időközben a vászonra beköszöntő hóesésben. Az addig félve került giccses helyzetek és ünnepi közhelyek hirtelen csőstül érkeznek, a problémák pedig egy mosollyal, esetleg egy tánccal megoldódnak, a szerelmesek meg egymásra ta­lálnak.

Bár a Káosz karácsonyra nem segít ünnepi hangulatba rázódni, de a végén boldog karácsonyt kívánnak nekünk.

Forgalmazza a Freeman Film

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.