Animációs film

Rendkívüli mesék

Film

Raul Garcia, aki egészen konvencionális Disney-rajzfilmek animátora is volt (például Pocahontas, Tarzan, Oroszlánkirály, Herkules, Aladdin), most egy különleges Edgar Allan Poe-antológia rendezőjeként hallat magáról újra (Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban, Az áruló szív, A kút és az inga, Az Usher-ház vége, A vörös halál álarca – mind különböző animátorok munkája). Minden történetet egy horrorhérosz mesél el: Christopher Lee, Guillermo del Toro, Lugosi Béla archív felvételről, Ju­lian Sands, Roger Corman, innen már tényleg csak Lédererné hiányzik.

A filmantológiák egyik lehetséges veszélye az egyenetlenség: Garcia sem ússza meg. Az egyes etűdök túl rövidek ahhoz, hogy igazán beszippantsanak, ráadásul annyira eltérő a stílusuk, hogy nehéz áthangolódni egyikről a másikra. Az antológia keretes szerkezettel dolgozik, mely összekapcsolja az egyes kisfilmeket: Poe holló formájában a Halállal beszélget egy sírkertben, felidézve visszatérő témáit és az elfeledéstől való félelmét – jobb helyeken ezt nevezik kulisszahasogatásnak.

A filmetűdök viszont mind ügyesek (Az Usher-ház vége Tim Burton animációs stílusát, Az áruló szív Frank Miller rajzait, a M. Valdemar pedig az 50-es évek amerikai képregényeit idézi), és néhol egészen experimentális jeleket mutatnak. Mivel rövidek, bölcsen nem a történetmesélésre, hanem az atmoszférateremtésre koncentrálnak, illetve Poe stílusának lehetőleg minél egyénibb rekonstruálására. Sergio de la Puente zenéje jó aláfestés ehhez az egyenetlen, de hipnotikus gyűjteményhez.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.