Animációs film

Rendkívüli mesék

Film

Raul Garcia, aki egészen konvencionális Disney-rajzfilmek animátora is volt (például Pocahontas, Tarzan, Oroszlánkirály, Herkules, Aladdin), most egy különleges Edgar Allan Poe-antológia rendezőjeként hallat magáról újra (Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban, Az áruló szív, A kút és az inga, Az Usher-ház vége, A vörös halál álarca – mind különböző animátorok munkája). Minden történetet egy horrorhérosz mesél el: Christopher Lee, Guillermo del Toro, Lugosi Béla archív felvételről, Ju­lian Sands, Roger Corman, innen már tényleg csak Lédererné hiányzik.

A filmantológiák egyik lehetséges veszélye az egyenetlenség: Garcia sem ússza meg. Az egyes etűdök túl rövidek ahhoz, hogy igazán beszippantsanak, ráadásul annyira eltérő a stílusuk, hogy nehéz áthangolódni egyikről a másikra. Az antológia keretes szerkezettel dolgozik, mely összekapcsolja az egyes kisfilmeket: Poe holló formájában a Halállal beszélget egy sírkertben, felidézve visszatérő témáit és az elfeledéstől való félelmét – jobb helyeken ezt nevezik kulisszahasogatásnak.

A filmetűdök viszont mind ügyesek (Az Usher-ház vége Tim Burton animációs stílusát, Az áruló szív Frank Miller rajzait, a M. Valdemar pedig az 50-es évek amerikai képregényeit idézi), és néhol egészen experimentális jeleket mutatnak. Mivel rövidek, bölcsen nem a történetmesélésre, hanem az atmoszférateremtésre koncentrálnak, illetve Poe stílusának lehetőleg minél egyénibb rekonstruálására. Sergio de la Puente zenéje jó aláfestés ehhez az egyenetlen, de hipnotikus gyűjteményhez.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.