Animációs film

Rendkívüli mesék

Film

Raul Garcia, aki egészen konvencionális Disney-rajzfilmek animátora is volt (például Pocahontas, Tarzan, Oroszlánkirály, Herkules, Aladdin), most egy különleges Edgar Allan Poe-antológia rendezőjeként hallat magáról újra (Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban, Az áruló szív, A kút és az inga, Az Usher-ház vége, A vörös halál álarca – mind különböző animátorok munkája). Minden történetet egy horrorhérosz mesél el: Christopher Lee, Guillermo del Toro, Lugosi Béla archív felvételről, Ju­lian Sands, Roger Corman, innen már tényleg csak Lédererné hiányzik.

A filmantológiák egyik lehetséges veszélye az egyenetlenség: Garcia sem ússza meg. Az egyes etűdök túl rövidek ahhoz, hogy igazán beszippantsanak, ráadásul annyira eltérő a stílusuk, hogy nehéz áthangolódni egyikről a másikra. Az antológia keretes szerkezettel dolgozik, mely összekapcsolja az egyes kisfilmeket: Poe holló formájában a Halállal beszélget egy sírkertben, felidézve visszatérő témáit és az elfeledéstől való félelmét – jobb helyeken ezt nevezik kulisszahasogatásnak.

A filmetűdök viszont mind ügyesek (Az Usher-ház vége Tim Burton animációs stílusát, Az áruló szív Frank Miller rajzait, a M. Valdemar pedig az 50-es évek amerikai képregényeit idézi), és néhol egészen experimentális jeleket mutatnak. Mivel rövidek, bölcsen nem a történetmesélésre, hanem az atmoszférateremtésre koncentrálnak, illetve Poe stílusának lehetőleg minél egyénibb rekonstruálására. Sergio de la Puente zenéje jó aláfestés ehhez az egyenetlen, de hipnotikus gyűjteményhez.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.