Animációs film

Rendkívüli mesék

Film

Raul Garcia, aki egészen konvencionális Disney-rajzfilmek animátora is volt (például Pocahontas, Tarzan, Oroszlánkirály, Herkules, Aladdin), most egy különleges Edgar Allan Poe-antológia rendezőjeként hallat magáról újra (Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban, Az áruló szív, A kút és az inga, Az Usher-ház vége, A vörös halál álarca – mind különböző animátorok munkája). Minden történetet egy horrorhérosz mesél el: Christopher Lee, Guillermo del Toro, Lugosi Béla archív felvételről, Ju­lian Sands, Roger Corman, innen már tényleg csak Lédererné hiányzik.

A filmantológiák egyik lehetséges veszélye az egyenetlenség: Garcia sem ússza meg. Az egyes etűdök túl rövidek ahhoz, hogy igazán beszippantsanak, ráadásul annyira eltérő a stílusuk, hogy nehéz áthangolódni egyikről a másikra. Az antológia keretes szerkezettel dolgozik, mely összekapcsolja az egyes kisfilmeket: Poe holló formájában a Halállal beszélget egy sírkertben, felidézve visszatérő témáit és az elfeledéstől való félelmét – jobb helyeken ezt nevezik kulisszahasogatásnak.

A filmetűdök viszont mind ügyesek (Az Usher-ház vége Tim Burton animációs stílusát, Az áruló szív Frank Miller rajzait, a M. Valdemar pedig az 50-es évek amerikai képregényeit idézi), és néhol egészen experimentális jeleket mutatnak. Mivel rövidek, bölcsen nem a történetmesélésre, hanem az atmoszférateremtésre koncentrálnak, illetve Poe stílusának lehetőleg minél egyénibb rekonstruálására. Sergio de la Puente zenéje jó aláfestés ehhez az egyenetlen, de hipnotikus gyűjteményhez.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.