Film

Hajnali láz

  • - izs -
  • 2016. január 17.

Film

Ha az ember hajlamos elfeledkezni a különböző ünnepekről, nagy segítségére lehet, ha bekapcsolja a tévét. Elég egyetlen kocka például az Egy magyar nábobból, azonnal tudni lehet, hogy mit ünneplünk épp. Az ünnepi film ugyanis pont ellenkező szerepet tölt be az életünkben, mint általában a film: nem hoz semmi újat, izgalmasat vagy váratlant, ellenben a kiszámíthatóság és nyugalom érzetét erősíti, hisz’ ha tavaly és húsz éve is ugyanez ment a tévében, akkor mégiscsak van valami állandóság a világban.

Gárdos Péter munkája pont ilyen hatást vált ki: már elsőre olyan filmnek tűnik, amit nagyon sokszor láttunk. A Hajnali láz a klasszikus történetmesélés eszközeivel él, és nem kívánja túlborzolni nézői idegeit. Persze jó néha olyan filmet nézni, ami teljesen figyelmen kívül hagyja az utóbbi ötven év minden mozgóképes trendjét. Azzal is meg tudunk békélni, hogy a haláltáborokból épp csak kiszabadult, idegen környezetben betegen tengődő fiatalokon nem látszik, milyen rettenetes dolgokon mentek keresztül: Miklós és Lili megnyilvánulásai inkább lányregénybe, mint holokauszttémájú alkotásba illenek. De még a nyomasztás hiányán is túl tudnánk lendülni, ha legalább izgulni lehetne a szerelmesekért – ám miután tudni lehet, hogy a film az író-rendező szüleinek történetét meséli el, még a hardcore romantika iránt fogékony nézők számára sincs tétje. Mindezzel együtt a Hajnali láz egy rendesen összeeszkábált, erős színészi játékkal megtolt szerelmesfilm, amiben minden megvan ahhoz, hogy biztos helye legyen a Valentin-napi műsorszórásban.

Forgalmazza az A Company Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.