Animációs film

Kegyelemkettessel

Szörny egyetem

  • - greff -
  • 2013. július 27.

Film

Amikor már a szekrényekben serénykedő szörnyetegek is pont úgy viselkednek, mint az obskúrus tévécsatornák matinésávjába száműzött kampuszfilmek egymás seggét törölközővel csapdosó személyzete, akkor a dicsőség Napja végleg bebucskázott a horizont alá - már a Pixar Stúdió számára, amely persze nem most, hanem még a Verdák 2-vel kéredzkedett fel a szégyenszánkóra, melynek alásiklását tavaly Merida, a bátor sem tudta megfékezni, pedig nagyon igyekezett.

A Szörny egyetemtől (a Szörny Rt. előzményfilmjétől) viszont távol áll az igyekezet - s ez a stúdiótól meglepő módon még a képépítési furfangokra is igaz (bár azt a verziót sem zárnánk ki egészen, hogy a mi szemünk szokta meg az évek során teljesen a tutit: tizenkét éve még elájultunk egy élethűre animált szőrdús szörnykartól, ma meg már az oceanográfusokat megtévesztő tengerábrázolásokra is csak a vállunkat vonogatjuk). Ugyanakkor talán pont ebben, vagyis az önfeledt tétnélküliségben találhatták volna meg Pixarék a kulcsot a nemes nyári szórakoztatáshoz. Sajnos azonban a Szörny egyetem felettébb fukar kézzel adagolja a fergeteges gegeket, így kénytelenek vagyunk a történetre figyelni, melynek laposságánál csak a közhelyessége lesújtóbb: a rokonszenves lúzerek csapata sorompóba áll a tanintézmény vezérbikáival, hogy számos megaláztatást követően - a földgömbnyi szív és a vasakarat segítségével - mosolyra húzzák végül irgalmatlan szörnyszájukat. Mindeközben annak a ténye, hogy mégiscsak egy merőben különleges kampuszon terelgetjük az ólomlábú perceket, bámulatos határozottsággal alakul szóra sem érdemes csekélységgé - az itt látottakhoz képest a Roxfort Varázslóiskola középszerű közegábrázolása szociográfiai mélyfúrásnak tetszik a Harry Potter-filmekben.

Túl azon, hogy jó ideig ők voltak a rajzfilm-programozás Mozartjai, a Pixar-műhely mérnökeit a könnyen kiszámítható sztorikra simított, jelentéses extrarétegek miatt lehetett igazán nagyra becsülni, és ez a hagyomány végeredményben nem szakad meg ezúttal sem. Hisz míg a Szörny Rt. a gyermeki fantázia diadalát zengte, addig a Szörny egyetem a kiégett alkotók kilátástalanságáról regél - megerősítvén közben a régi tudást, miszerint unalomról unalmasan dalolni bármikor lehet ugyan, de vígjátékban például sohasem érdemes.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.