Magyar Narancs: Vanessa Redgrave-vel korábban A tenger asszonya című Ibsen-darabban játszott. Jól kijöttek?
Terence Stamp: Redgrave volt a sztár, az enyém csak egy kicsi szerep volt, az idegené. Csak beszélnek róla, csak beszélnek róla, míg egyszer csak megjelenik. Úgyhogy megjelentem. De azóta sem játszottam színházban. Vanessával anno nem sok mindenben értettünk egyet; ő a világot akarta jobbá tenni, én csak magamat. Nem érdekel, mások hogyan élnek.
MN: A politika is hidegen hagyja?
TS: Soha életemben nem szavaztam, és ezen a jövőben sem kívánok változtatni.
MN: Nemrég megjelent memoárjában Michael Caine jókat sztorizik az együtt töltött ifjonti éveikről.
TS: Épp csak kikerültem a drámaiskolából. Vidéken turnéztunk egy darabbal, Michael játszotta a főszerepet, én a suhanc voltam. Öt évvel idősebb volt nálam, tehát igazi szaktekintélynek számított a szememben. Lövésem sem volt, mi az a show-business. ' volt az, aki a praktikus ügyekben, mert azokhoz nagyon értett, eligazított. Aztán amikor véget ért a turné, társbérlők lettünk, több kéglin is osztoztunk.
| ||
MN: Mi volt Caine legjobb tanácsa?
TS: Állandóan azzal jött, hogy ha hosszú karrierre vágyom, csak minőségi dolgokat vállaljak el, majd miután megkapta a Zulu főszerepét, válogatás nélkül igent mondott mindenre. De ki hibáztatná! 30 éves koráig kellett várnia, hogy befusson. Én alig múltam 20, amikor Peter Ustinov rám osztotta a Billy Budd címszerepét. Sok vad buliban volt részem, de egyik sem fogható ahhoz, mint amikor a londoni Savoy Hotelben Ustinov bemutatott engem, a teljesen ismeretlen kölyköt a világnak.
MN: Caine a közös csajozásokról is említést tesz a könyvében.
TS: Sokat hajkurásztuk együtt a lányokat. Nyíltak a diszkók, virágzott a West End, és a zenében sem álltunk éppenséggel rosszul. A fogamzásgátló feltalálása után, de még az AIDS elterjedése előtt jó volt fiatalnak lenni. Volt szerencsém belekóstolni a swinging sixtiesbe.
MN: Beatleses volt vagy stonesos?
TS: Az öcsém révén, aki a The Who menedzsere volt, mindenkit ismertem a zeneiparban. A kétosztatú Beatles-Stones-világban én elkötelezett beatleses voltam. Azt nem mondhatnám, hogy John és Paul közeli barátaim lettek volna, de mindig nagyon élveztem, ha együtt lógtunk. Lennon volt az igazi lázadó, McCartneyt inkább a zeneszerzés nüanszai érdekelték.
MN: Igaz, hogy a The Kinks Waterloo Sunset című számának két szereplője, Terry és Julie ön és egykori barátnője, Julie Christi?
TS: Az angol újságírók szeretik hangoztatni, hogy a Terry-Julie-sztori merő kitalálás, ám ez mit sem változtat azon, hogy Ray Davies (a The Kinks énekes-dalszerzője - a szerk.) maga vallotta meg az öcsémnek, hogy a dalt mi ihlettük.
MN: A hatvanas években sztár volt, a hetvenes évekre azonban mintha eltűnt volna.
TS: Megszűntek a feladatok. 7-8 évig munka nélkül voltam. Annyira összeolvadt a nevem a hatvanas évekkel, hogy az évtized elmúltával nekem is befellegzett. Amikor felhívtam az ügynökömet, hogy itt egy nekem való szerep, többször is azt a választ kaptam, hogy na igen, de a filmeseknek egy fiatal Terence Stamp kell. Pedig én sem voltam még több 30-nál. Azért mentem Indiába, hogy magam mögött hagyjam a mindennapos visszautasításokat.
MN: De aztán visszajött, és két filmben is eljátszotta Superman ősellenségét, Zod tábornokot.
TS: Emlékszem, amikor elkezdtek sminkelni, s mindent megtettek, hogy a lehető legrondábban fessek, akkor esett csak le, hogy a hajdani főhősből mellékszereplő lett. Később ez áldásnak bizonyult, hiszen azóta is ebből élek. A forgatáson megkérdeztem Brandót, mi igaz a rossz hírét keltő szóbeszédből. Figyelj, mondta, én az a fajta színész vagyok, aki mindent belead az első felvételbe, de ha ezt a rendező nem veszi észre, és ismétlést kér, akkor nem veszem komolyan az egészet. Nekem sosem adatott meg, hogy Brandóként viselkedjek, de tökéletesen együtt éreztem vele, mert én is ilyen, első felvételes színész vagyok.
MN: A másik nagyszabású sci-fi, amiben részt vett, a Baljós árnyak volt.
TS: Nagyítóval is alig látható szerep volt, de ez még hagyján. Azért utaztam a világ másik felére, hogy Natalie Portmannel dolgozhassak. Aztán amikor eljött a forgatás, kérdezem George Lucast, hogy hol van Natalie. ' meg rámutat egy falra kifüggesztett papírlapra, hogy ez Natalie. George Lucas tehetségéhez nem fér kétség, de hogy nem érdeklik a színészek, az is biztos.
MN: Fellini alighanem jobb benyomást tett rendezőként...
TS: Wyler és Soderbergh mellett Fellinit tartom a rendezőim közül a legnagyobbra. Még csak 27 voltam, amikor Rómába mentem, hogy szerepeljek a Különleges történetek Fellinire eső részében. A forgatás után is kapcsolatban maradtunk, sok időt töltöttem a házukban. Felliniéknek nem volt gyerekük, úgyhogy engem fogadtak örökbe.
