Az egyre mocskosabb, ízléstelenebb kampány elővezetésére pedig az alkotók két ismert és sokfelé szeretett komikust rendeltek ki; az örök másnapos Zach Galifianakis visszafogottabb, már-már színészi játéknak tűnő igyekezete akár egy fejlődésregényt is takarhatna: hogy lesz egy amatőrből harcra kész, kemény politikus - na, igen, röhög(tet)ve. Míg (a szomszédos Boszorkányvadászokban is fellépő, alkalmasint a Frat Pack csoporthoz sorolható, de elsősorban mégiscsak stand-up komikus) Will Ferrell adja a harsány figurát, a nevetséges, visszataszító, szánandó, önmagából kivetkező, gátlástalan veteránt, kell-e mondani, túlzó gesztusok tömegét bevetve. Csak egyszer próbálna meg valaki ilyesmit fordított szereposztásban megmutatni. Nevezettek gondjainak orvoslására vagy elmélyítésére pedig olyan erők fognak össze, mint John Lithgow, Dylan McDermott vagy épp Dan Aykroyd.
Amúgy minden halad a maga útján: szópárbajok, gyalázkodó reklámok, egymást lejárató aljas húzások, tettlegességig fajuló viták, bosszúk, majd csalással kicsikart kétes győzelem. A néző időnként azt hiszi, igazi választási kampányt lát, noha tudja jól, hogy komédiába tévedt. Az ellentmondás pedig abból fakad, hogy az alkotók mindjárt két filmet is akartak: egy komolyat és egy képtelent. Katartikus pillanatokat blőd poénokkal, s csattanót a végére. Az eredmény helyenként tagadhatatlanul vicces lett.
Forgalmazza a Warner
