Állítólag mindenkiben van egy filmre való sztori, vagy ha nem is, legalább egy kisregényre, rádiójátékra vagy disznó viccre elegendő, szóval, értjük, mire gondolt a bölcs, aki először elsütötte ezt a marhaságot. Amy Schumer mélyén talán az átlagosnál is nagyobb sztori várta, hogy egyszer valaki a felszínre hozza: az amerikai komikuslányban az amerikai komédia kissé kiüresedett királya, Judd Apatow látta meg először egy egész estés játékfilm lehetőségét. Amy megírhatta és eljátszhatta, amit a világról és benne egy nagyszájú, nagy étvágyú, az ideális címlaplányméretekkel hadilábon álló New York-i csajról gondolt. Hát, a kész produkció láttán Amy nem sokat gondolt erről a csajról, annál mindenképpen jóval kevesebbet, mint amit a másik nagy csajgondolkodónak, Lena Dunhamnek sikerül összegondolnia hétről hétre a tévében. Ahhoz képest, hogy Amy mekkora nagy király stand up körökben, mozis bemutatkozásául eléggé szabvány cukiságot sikerült kifundálnia magának. Talán még a letűnt korok rom-kom királynője, Meg Ryan is elégedetten csettintene, annyira nem történik más Amy filmjében, mint az elmúlt ezer év összes rom-komjában: a szélvészszerűen közlekedő, kapcsolatfóbiás újságírólány összeakad egy jó doktorral, és a jól fésült fiú és a porcelánbolti elefántot simán leiskolázó leányzó valahogy csak elevickélnek a h*ppy endig. Annyi azért ennyiből is lejön, hogy Schumer megnyerő jelenség, de a csajok forradalmát nem ez a filmje fogja elindítani. Ez így a nagyi mozija.
Forgalmazza a UIP–Duna Film
