Film

Kész katasztrófa

  • - kg -
  • 2015. október 3.

Film

Állítólag mindenkiben van egy filmre való sztori, vagy ha nem is, legalább egy kisregényre, rádiójátékra vagy disznó viccre elegendő, szóval, értjük, mire gondolt a bölcs, aki először elsütötte ezt a marhaságot. Amy Schumer mélyén talán az átlagosnál is nagyobb sztori várta, hogy egyszer valaki a felszínre hozza: az amerikai komikuslányban az amerikai komédia kissé kiüresedett királya, Judd Apatow látta meg először egy egész estés játékfilm lehetőségét. Amy megírhatta és eljátszhatta, amit a világról és benne egy nagyszájú, nagy étvágyú, az ideális címlaplányméretekkel hadilábon álló New York-i csajról gondolt. Hát, a kész produkció láttán Amy nem sokat gondolt erről a csajról, annál mindenképpen jóval kevesebbet, mint amit a másik nagy csajgondolkodónak, Lena Dunhamnek sikerül összegondolnia hétről hétre a tévében. Ahhoz képest, hogy Amy mekkora nagy király stand up körökben, mozis bemutatkozásául eléggé szabvány cukiságot sikerült kifundálnia magának. Talán még a ­letűnt korok rom-kom királynője, Meg Ryan is elégedetten csettintene, annyira nem történik más Amy filmjében, mint az elmúlt ezer év összes rom-komjában: a szélvészszerűen közlekedő, kapcsolatfóbiás újságírólány összeakad egy jó doktorral, és a jól fésült fiú és a porcelánbolti elefántot simán leiskolázó leányzó valahogy csak elevickélnek a h*ppy endig. Annyi azért ennyiből is lejön, hogy Schumer megnyerő jelenség, de a csajok forradalmát nem ez a filmje fogja elindítani. Ez így a nagyi mozija.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.