Kiállítás: Theatrum zingaricum (Hajdu András képei a Mai Manó Házban)

  • Szentpéteri Márton
  • 2004. május 6.

Film

A klasszikus - sokszor tudatosan fekete-fehér - szociofotó látásmódja ma már csupán rétegérdeklõdésre tarthat számot, a szomorkodásra hajlamos tojásfejû-eken kívül ugyanis nemigen érdekel már senkit. Már csak ezért sincs a romákat bemutató szociofotóknak valódi társadalmi hatásuk mostanában, pedig a hathatós roma érdekvédelmi politika és a témába vágó, a mindenkori négyéves cikluson túlmutató kormányzati stratégia mellett megkerülhetetlen volna - sõt, a politikai cselekvést tulajdonképp elõfeltételeznie kellene -, hogy megismerjük roma honfitársainkat szûkebb hazánkban, illetve legalább Európának ezen a kelet-közép-európai fertályán. Ehhez azonban meg kell találni a megfelelõ eszközöket, így például jól átgondolt társadalmi célú kommuniká-cióra volna szükség többek között. A nyilvánvaló jó szándék

A klasszikus - sokszor tudatosan fekete-fehér - szociofotó látásmódja ma már csupán rétegérdeklõdésre tarthat számot, a szomorkodásra hajlamos tojásfejû-eken kívül ugyanis nemigen érdekel már senkit. Már csak ezért sincs a romákat bemutató szociofotóknak valódi társadalmi hatásuk mostanában, pedig a hathatós roma érdekvédelmi politika és a témába vágó, a mindenkori négyéves cikluson túlmutató kormányzati stratégia mellett megkerülhetetlen volna - sõt, a politikai cselekvést tulajdonképp elõfeltételeznie kellene -, hogy megismerjük roma honfitársainkat szûkebb hazánkban, illetve legalább Európának ezen a kelet-közép-európai fertályán. Ehhez azonban meg kell találni a megfelelõ eszközöket, így például jól átgondolt társadalmi célú kommuniká-cióra volna szükség többek között. A nyilvánvaló

jó szándék

ellenére az eddigi kísérletek a témában rendszerint továbbra is a többség szupremáciáját sugalló, a toleranciát félreértõ hangnemben születtek meg. Nem arra irányultak ugyanis, hogy a sztereotípiákat és okaikat megismerjük, hanem arra, hogy a romákat is fogadjuk el emberként, s ne féljünk tõlük - mintha bizony ez a tény vita és jó társadalmi célú hirdetés tárgya lehetne. Az igen ritka új szemléletû kampányok egyébként - igaz, jóval Hajdu András kezdeményezése után - immár legalább elfogadták azt a kézenfekvõ tényt, hogy az üzleti kommunikáció rendkívül harsány és nyers, az egyértelmû figyelemfelkeltést célzó kép- és szlogendömpingje mellett nincs esélyük a szegényes, rosszul megvilágított, színtelen, nemritkán hihetetlenül ízléstelen és demagóg társadalmi célú reklámfilmeknek, vezérelje alkotóikat bármilyen jó szándék is.

Hajdu komoly sajtó- és reklámfotós tapasztalatokkal rendelkezik, ismeri az üzleti kommunikáció vizuális trükkjeinek minden csínját-bínját - nemrég például négy, a kiállításon is látható fotóját beválogatták a Lürzer's Archive The 200 Best Ad Photographers címû reprezentatív albumába is. Korántsem tartozik azonban azok közé, akik fotós mivoltukat teljesnek vélnék, ha csupán profitorientált munkát végeznének. A Mai Manó Házban kiállított színes képek rendre olyan módszerekkel készültek, amelyek elsõsorban a reklámfotózásban használatosak az "amerikai éjszaka" világítástechnikájától a középformátumú film alkalmazásán át a fotóalanyok beállításáig. A kiállításon mindezt még fokozza a buszmegállókból és taxidrosztokból ismerõs citylight jellegû installációs eljárás - a képeket átlátszó, ún. duratrans fóliákra hívták, s hátulról neonfény világítja meg õket. Hajdu fotói ugyanakkor a kapcsolatteremtés képei, több értelemben is. A figurák életszerûségét a szemlélõ egy percig sem vonja kétségbe, noha minden esetben beállított fotókról van szó - ez pedig azt jelenti, hogy Hajdu remekül instruál, fotóalanyaival

megtalálja a hangot,

lencséjén keresztül pedig soha nem a kívülálló elé táruló látványt, jóval inkább a képen látható romák életébe csöppent ember tapasztalatait mutatja meg. Mindez pedig azzal jár, hogy a régió romáit minden fotós trükk ellenére úgy mutatja be, ahogy azok mindennapjaikat élik - nyomorúságukban és boldogságukban egyaránt. Ez az autonóm romakép pedig összekapcsol, nem pedig elválaszt, mint a hagyományos szociofotó szenvtelen szociális demagógiája, amely a legjobb esetben is csak a többség döbbenetét tükrözheti a bemutatott társadalmi dráma láttán. Minél több képét ismerem meg, annál inkább erõsödik bennem a meggyõzõdés, hogy Hajdu tulajdonképp ösztönösen is egy olyan korszerû roma arcképcsarnokon dolgozik, amely a kora újkori theatrum mûfajában leli elõzményét. A theatrum legismertebb hazai példája talán Prágai András német forrásból fordított Sebes agynak késõ sisak címû verses portrégyûjteménye, ami a harmincéves háború fõszereplõit vonultatja fel, s eredetijéhez minden bizonnyal metszett portrék is járultak, amiként így volt ez Zsámboki János neves orvosokat bemutató Iconese vagy a protestáns világban számon tartott értelmiségiek arcképeit sorjázó Jean-Jacques Boissard-féle Bibliotheca chalcographica esetében is. Hajdu dramatizált mikrokozmoszában ezúttal azonban Közép-Európa névtelen romáinak világa elevenedik meg Csenyététõl Bukarestig, Szászcsávástól Monorig.

"Megtaláltam egy vizuális nyelvet s az eszközöket hozzá, az azonban, hogy milyen célt érek el mindezzel, már túl van a hatáskörömön" - vallja Hajdu a Narancsnak. Ezt azonban minden bizonnyal csak a szerénység mondatja vele, hiszen roma tárgyú képeinek esetében, éppúgy, mint reklámos munkái során, mindenképp egy kiforrott - legfeljebb ezúttal szavakba nem öntött - koncepció jegyében dolgozik. Hogy a cél most kimondatlan marad, rendjén van, hiszen amiképp a reklámok esetében a szövegíró, úgy Hajdu leendõ albumának esetében majd a mûkritikus társszerzõ dolga lesz a verbalizáció, a képek ugyanis - minden hiedelem ellenére - egyáltalán nem beszélnek önmagukért, különösen nem a mai világban.

Szentpéteri Márton

A Pécsi József fotómûvészeti ösztöndíj nyertesei, Magyar Fotográfusok Háza. A kiállítás május 9-ig tekinthetõ meg

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.