Nagyban folyik a gyászmunka a Corbett família háza táján. Autóbalesetben elhunyt gyermekét gyászolja Corbett anya és Corbett apa; hideg a ház, üresek a terek, senki sincs, ki mosolyt csalhatna a fiatalasszony arcára. A férj ugyan próbálkozik ezzel-azzal, ám hasztalan minden igyekezet. A csoportterápia sem lendít az ügyön, a felek, e remekbe szabott amerikai emberpár, úgy tűnik, menthetetlenül az elhidegülés és az elidegenedés útjára léptek.
Ami megkülönbözteti Corbették minden filmes jóval (ízléssel, arányérzékkel, satöbbivel) elővezetett kertvárosi szenvedését bármely tévésorozat hasonszőrű epizódjától, az a játszók személye. A főszerepben két hollywoodi előkelőség: Corbett anyát Nicole Kidman őnagysága, Corbett apát pedig Aaron Eckhart alakítja. Akkora sztárok adják – egyébként példás mértéktartással – a tisztes és tisztesen szenvedő polgárokat, hogy a puszta jelenlétük is elég, hogy ellehetetlenítse ezt az egyébként jó magaviseletű drámát. Nicole Kidmant utoljára ott hagytuk el, hogy Adam Sandler mellett tette-vette magát a Kellékfeleségben, szakszerű megfogalmazással élve: bátran bolondozott. Bátorság dolgában semmivel sem marad el a gyászmunka a bolondozástól: a színésznő üzembiztos bátorsággal közlekedik a könnyed ripacséria és a fajsúlyos drámázás közt, a hollywoodi két tusában nincs is nála megbízhatóbb versenyző a pályán. Hívd Nicole-t, Nicole megoldja!Az Engedd el! egy maradéktalanul megoldott dráma, s mint ilyet, ki-ki vérmérséklete szerint mondhatja bátornak vagy érdektelennek. S mivel karácsony közeleg, üsse kő, legyen mindenkinek igaza: az Engedd el! egy bátor-érdektelen film. Kölcsönzése nem ördögtől való cselekedet, sőt egyenesen javasolt (ha nincs bent, amiért valóban leugrottunk a tékába).
Forgalmazza a Budapest Film
