Kijev/Moszkva 2.

Az előző rész tartalmából: miközben 2013 telén ukránok tüntetnek a Maidanon, a nép egyszerű gyermekei kamerát – vagy telefont – ragadnak, és videóra veszik a később történelminek bizonyuló eseményeket az ukrán és az orosz fővárosban. Ezekből az esetleges felvételekből, illetve hírvideókból és profik által forgatott jelenetekből áll össze a film első része. A Verzión a rendhagyóbb második rész látható, amely az előbbivel párhuzamosan készült, hasonlóan izgalmas és zavaros körülmények között. Nem tudjuk ugyanis, kik készítették az egyes etűdöket: maguk a szereplők, az ismerőseik, esetleg számukra ismeretlen amatőr vagy diákfilmesek, vagy az egész projektet összefogó, a közösségi dokumentumfilmek szervezésében már szép sikereket felmutató profik, köztük a kamerát egyaránt jól forgató Pavel Kostomarov producer és Elena Khoreva rendező.
A szerkesztésért mindenesetre ők felelnek, és remek munkát végeztek: jó ritmusban követik egymást a mini portrék, amelyek ugyanabból a szakmából mutatnak be egy-egy embert Moszkvában és Kijevben. Két mentős, két tanár, két hivatásszerűen medvének öltöző köztéri szórakoztató… A Janukovics-párti sármos fiatal politikus és a csinos putyinista képviselőnő munkáját bemutató képsorok minden kockája aranyat ér, a többiek élete viszont már távolabb esik a politikai izgalmaktól. Egyes részek akár unalmasnak is tűnhetnek, de az egész felől ez is értelmet nyer: pont az adja ugyanis a film hitelét, hogy a hétköznapokat is evidensen közérdekűnek tételezi, vagyis az sem marad ki belőle, akivel a forgatás hetei alatt igazából nem történt semmi különös. A moszkvai pincér legizgalmasabb tette például annyi, hogy ellóg a munkából. A mosolygós, naiv kijevi pincérlány viszont egyszer csak szögre akasztja az egyenruháját, és leül egy közepesen szétvert zongorához a rohamrendőrök sorfala elé, hogy indulókat énekeljen a tüntetőknek.