Az előző rész tartalmából: miközben 2013 telén ukránok tüntetnek a Maidanon, a nép egyszerű gyermekei kamerát – vagy telefont – ragadnak, és videóra veszik a később történelminek bizonyuló eseményeket az ukrán és az orosz fővárosban. Ezekből az esetleges felvételekből, illetve hírvideókból és profik által forgatott jelenetekből áll össze a film első része. A Verzión a rendhagyóbb második rész látható, amely az előbbivel párhuzamosan készült, hasonlóan izgalmas és zavaros körülmények között. Nem tudjuk ugyanis, kik készítették az egyes etűdöket: maguk a szereplők, az ismerőseik, esetleg számukra ismeretlen amatőr vagy diákfilmesek, vagy az egész projektet összefogó, a közösségi dokumentumfilmek szervezésében már szép sikereket felmutató profik, köztük a kamerát egyaránt jól forgató Pavel Kostomarov producer és Elena Khoreva rendező.
A szerkesztésért mindenesetre ők felelnek, és remek munkát végeztek: jó ritmusban követik egymást a mini portrék, amelyek ugyanabból a szakmából mutatnak be egy-egy embert Moszkvában és Kijevben. Két mentős, két tanár, két hivatásszerűen medvének öltöző köztéri szórakoztató… A Janukovics-párti sármos fiatal politikus és a csinos putyinista képviselőnő munkáját bemutató képsorok minden kockája aranyat ér, a többiek élete viszont már távolabb esik a politikai izgalmaktól. Egyes részek akár unalmasnak is tűnhetnek, de az egész felől ez is értelmet nyer: pont az adja ugyanis a film hitelét, hogy a hétköznapokat is evidensen közérdekűnek tételezi, vagyis az sem marad ki belőle, akivel a forgatás hetei alatt igazából nem történt semmi különös. A moszkvai pincér legizgalmasabb tette például annyi, hogy ellóg a munkából. A mosolygós, naiv kijevi pincérlány viszont egyszer csak szögre akasztja az egyenruháját, és leül egy közepesen szétvert zongorához a rohamrendőrök sorfala elé, hogy indulókat énekeljen a tüntetőknek.
Figyelmébe ajánljuk
Megjött Barba papa
A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák.
Hiába a fekete-fehér: Santhó Imre fotóin egy sokszínű és pezsgő korszak elevenedik meg
Gyógyító morajlás
Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.
Elmondható
- Pálos György
A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.
Gyulladáspont
Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.
Lena Dunham új sorozata képtelen kitörni a klisékből
Snoblesse oblige: hova menjünk, mit csináljunk?
- Narancs
Tíz vállalás
Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.