Az előző rész tartalmából: miközben 2013 telén ukránok tüntetnek a Maidanon, a nép egyszerű gyermekei kamerát – vagy telefont – ragadnak, és videóra veszik a később történelminek bizonyuló eseményeket az ukrán és az orosz fővárosban. Ezekből az esetleges felvételekből, illetve hírvideókból és profik által forgatott jelenetekből áll össze a film első része. A Verzión a rendhagyóbb második rész látható, amely az előbbivel párhuzamosan készült, hasonlóan izgalmas és zavaros körülmények között. Nem tudjuk ugyanis, kik készítették az egyes etűdöket: maguk a szereplők, az ismerőseik, esetleg számukra ismeretlen amatőr vagy diákfilmesek, vagy az egész projektet összefogó, a közösségi dokumentumfilmek szervezésében már szép sikereket felmutató profik, köztük a kamerát egyaránt jól forgató Pavel Kostomarov producer és Elena Khoreva rendező.
A szerkesztésért mindenesetre ők felelnek, és remek munkát végeztek: jó ritmusban követik egymást a mini portrék, amelyek ugyanabból a szakmából mutatnak be egy-egy embert Moszkvában és Kijevben. Két mentős, két tanár, két hivatásszerűen medvének öltöző köztéri szórakoztató… A Janukovics-párti sármos fiatal politikus és a csinos putyinista képviselőnő munkáját bemutató képsorok minden kockája aranyat ér, a többiek élete viszont már távolabb esik a politikai izgalmaktól. Egyes részek akár unalmasnak is tűnhetnek, de az egész felől ez is értelmet nyer: pont az adja ugyanis a film hitelét, hogy a hétköznapokat is evidensen közérdekűnek tételezi, vagyis az sem marad ki belőle, akivel a forgatás hetei alatt igazából nem történt semmi különös. A moszkvai pincér legizgalmasabb tette például annyi, hogy ellóg a munkából. A mosolygós, naiv kijevi pincérlány viszont egyszer csak szögre akasztja az egyenruháját, és leül egy közepesen szétvert zongorához a rohamrendőrök sorfala elé, hogy indulókat énekeljen a tüntetőknek.
Figyelmébe ajánljuk
Vajon mit szól hozzá Vanda, a vidéki leszbikus hentes, hogy Budapesten róla beszélgetnek?
Az ötödik OFF-Biennálé részeként június 15-ig látható Horváth Gideon kutatásalapú projektje a Merlinben. A legveszélyesebb ember alapja hat életútinterjú, amelyek olyan vidéken élő, munkás hátterű emberekkel készültek, akik valamilyen szexuális kisebbséghez tartoznak.
Megtörtént események
A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.
Élet-halál pálinkaágyon
Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.
MS mester és kora: a kiállítás egy évszázados rejtély megoldását kínálja
A Szépművészeti Múzeum monumentális kiállításának középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os selmecbányai gótikus szárnyas oltár áll, viszont a tárlat kurátorainak arra a kérdésre kellett választ találniuk, hogyan lehet egy letűnt kort megfoghatóvá, izgalmassá tenni úgy, hogy bemutassák az új kutatási eredményeket is.
Hogyan legyünk könnyen és gyorsan vidéki gazdatisztnek beöltözött uradalmi neofasiszták?
"A minap azt mondta Lázár János, hogy „mindenki azt csinál az ágyban, amit akar”. Mondta már februárban is, csak akkor hálószobát használt az ágy helyett, olezánc. A mondat így is, úgy is maga az engedékenység, a megengedés. Hovatovább tolerancia."
Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV
A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.
Orbán öccsének esete az embercsempészettel az olasz paranoia filmek világát idézi
Hétköznapi nyelven fogalmazva egy olyan történet körvonalazódik Orbán Áron körül, amely a nagy összegű lehúzásokon túl illegális embercsempészetről szól, és amelynek egyes figurái, s még inkább a köztük lévő kapcsolat, fogalmazzunk megengedően így, könnyen zavarba ejtik az állampolgárt.
A kormány már bármilyen értelmes katonai együttműködéstől elzárta magát
Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.
Hogyan maradhat hiteles a sajtófotó a mesterséges intelligencia korában?
Ha ma azt írjuk be a keresőbe, hogy tank man, a kereső nem csak azt az ismeretlen, magányos kínai tüntetőt dobja fel, aki 1989-ben az életét kockáztatva állt a kínai kommunista kormány tankjai elé a Tienanmen téren, hanem egy másik, AI generálta képet is. Hogyan védje meg a sajtó a valóságot?
„Navracsics-fiókából” a MOME-alapítvány kuratóriumi elnökévé – ki Böszörményi-Nagy Gergely?
A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.
„Ahhoz képest, hogy odakint milyen sötét fellegek gyülekeznek, a zenekarunk az aranykorát éli”
Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a közéletről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.