VERZIÓ melléklet

Kis határ

Film

A kísérleti dokumentumfilm azt próbálja kideríteni, mit jelent ma Európában a határ. Lisbeth Kovačič kamerája bejárja a magyar–osztrák határvidéket, az omladozó, Schengennel funkciójukat vesztett épületeket, ahol minden azt sugallja, hogy a két ország között már nincs választóvonal. Ahogy sorra bontják le az átkelőhelyeket, őrbódékat, olyan érzésünk támadhat, hogy valamiféle természetes állapot tér vissza, a szabad mozgás eszménye, melynek útjában eddig mesterséges akadályok álltak. Közben különböző nemzetiségű emberek hangját halljuk (az arcukat sohasem mutatják), akik mégis bőrükön érzik a határ meglétét. Magyarok, akik Ausztriába járnak át dolgozni, osztrákok, akik fogászati kezelésekre jönnek Magyarországra, menekültek, akiket épp az osztrák–magyar határ választ el Nyugat-Európától. Nekik nagyon is létezik az, ami nekünk már láthatatlan. Bár nem beszélnek róla, mégis nyomasztó aktualitásként van jelen itt a menekültválság miatt visszaállítani szándékozott határellenőrzés lehetősége.

Kovačič erős koncepcióval dolgozik: hideg felvételein alig látunk embert, a személyes beszámolók mégis intimitást adnak a filmnek. A szöveggel is játszik: a monológokat a képekbe integrálja, vagy a tájékoztató feliratokat felhasználva ad új értelmezéseket a határ fogalmának (pl. a nemzeti dohányboltok kétnyelvű felirata). Régi térképeken és turistajelzéseken (Vasfüggöny túra) az osztrák–magyar határ történeti nyomait is feltárja. Rövidsége ellenére is összetett és szuggesztív dokumentumfilm, mely időszerű kérdéseket tesz fel arról, hogy kinek mit jelent a határok átlépése.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."