tévésmaci

Kosbarom

  • tévésmaci
  • 2021. augusztus 18.

Film

Amikor Sztupa és Troché reggeliztek, sohasem hiányzott az asztalról a paplak. 

Néha még ebédre is hagytak belőle egy kicsit, bár ebédre általában senki nem evett paplakot. Reggel étek, délben méreg, estére orvosság, tartotta róla a népi bölcsesség, amelyet sokan mondogatnak még ma is, de csak azért, mert nem ismerik a paplakot, noha az is alapvetően népi élelmiszer, mert ilyen népi mindenféléből van, kivéve tán a kokillás paplakot. Régen nagyon sokfelé fogyasztották, és persze készítették is a paplakot, Sztupa például az aparhanti paplakot preferálta kifejezetten, s ez annál is érdekesebb, mert a paplak a folyóvölgyek jellegzetes tápláléka, Aparhantnak meg csak egy patakja meg egy halastava volt akkoriban, de a paplakcsináláshoz jó svábok módjára mégis nagyon értettek. Troché nem volt különösebben finnyás, megette ő a bolti paplakot is, ha volt hozzá meggybefőtt vagy vagdalt hús, szerencsés esetben mindkettő. Persze, ha választani lehetett, ő is import paplakot tömött magába, ebből kétféle volt, a drága nyugati (olasz) és a szintén nem túl olcsó KGST-paplak (lengyel). Egyszer valaki hozott az NSZK-ból amerikai paplakot, kifejezetten a rammsteini kantinból, de olyan íze volt, mint a kocsikenőcsnek, bár azt nem kóstolta senki, csak afféle szóláshasonlat volt faluhelyen. Természetesen a vendéglátóipar is ellátta paplakkal a kuncsaftjait, a legjobbat a Ferencárosi Vasutas nevű sportegyesület (röviden Fervas) büféjében főzték (vagy sütötték, tudja a rosseb), még híres színészek, zeneművészek, rangrejtett ellenzékiek is ki-kijártak ide egy jó paplakra, literes kőbányaival. De Sztupa és Troché – mert valójában ritkán reggeliztek, pláne együtt – inkább lementek egy közismert fővárosi zugkifőzdébe, ahol csütörtökönként hajnalban mindig volt kokillás paplak. Ne tévesszen meg senkit az elnevezés, a kokillás nem azt jelentette, hogy valami cserépedényben vagy bárminő szarkofágfélében sütötték volna ki a paplakot – nem, nem. Ez egy fedőnév volt. A kokilla szó ugyanis szerfelett hasonlít a gorilla szóra, s akkor már Magyarországon is betiltották a kommunista hatóságok a zsírgorillák tenyésztését, így a feketevágásból származó paplak is tiltott élelmiszernek minősült. Nem is ette senki, csak a legnagyobb titokban.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.