Néha még ebédre is hagytak belőle egy kicsit, bár ebédre általában senki nem evett paplakot. Reggel étek, délben méreg, estére orvosság, tartotta róla a népi bölcsesség, amelyet sokan mondogatnak még ma is, de csak azért, mert nem ismerik a paplakot, noha az is alapvetően népi élelmiszer, mert ilyen népi mindenféléből van, kivéve tán a kokillás paplakot. Régen nagyon sokfelé fogyasztották, és persze készítették is a paplakot, Sztupa például az aparhanti paplakot preferálta kifejezetten, s ez annál is érdekesebb, mert a paplak a folyóvölgyek jellegzetes tápláléka, Aparhantnak meg csak egy patakja meg egy halastava volt akkoriban, de a paplakcsináláshoz jó svábok módjára mégis nagyon értettek. Troché nem volt különösebben finnyás, megette ő a bolti paplakot is, ha volt hozzá meggybefőtt vagy vagdalt hús, szerencsés esetben mindkettő. Persze, ha választani lehetett, ő is import paplakot tömött magába, ebből kétféle volt, a drága nyugati (olasz) és a szintén nem túl olcsó KGST-paplak (lengyel). Egyszer valaki hozott az NSZK-ból amerikai paplakot, kifejezetten a rammsteini kantinból, de olyan íze volt, mint a kocsikenőcsnek, bár azt nem kóstolta senki, csak afféle szóláshasonlat volt faluhelyen. Természetesen a vendéglátóipar is ellátta paplakkal a kuncsaftjait, a legjobbat a Ferencárosi Vasutas nevű sportegyesület (röviden Fervas) büféjében főzték (vagy sütötték, tudja a rosseb), még híres színészek, zeneművészek, rangrejtett ellenzékiek is ki-kijártak ide egy jó paplakra, literes kőbányaival. De Sztupa és Troché – mert valójában ritkán reggeliztek, pláne együtt – inkább lementek egy közismert fővárosi zugkifőzdébe, ahol csütörtökönként hajnalban mindig volt kokillás paplak. Ne tévesszen meg senkit az elnevezés, a kokillás nem azt jelentette, hogy valami cserépedényben vagy bárminő szarkofágfélében sütötték volna ki a paplakot – nem, nem. Ez egy fedőnév volt. A kokilla szó ugyanis szerfelett hasonlít a gorilla szóra, s akkor már Magyarországon is betiltották a kommunista hatóságok a zsírgorillák tenyésztését, így a feketevágásból származó paplak is tiltott élelmiszernek minősült. Nem is ette senki, csak a legnagyobb titokban.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
