tévésmaci

Kosbarom

  • tévésmaci
  • 2021. augusztus 18.

Film

Amikor Sztupa és Troché reggeliztek, sohasem hiányzott az asztalról a paplak. 

Néha még ebédre is hagytak belőle egy kicsit, bár ebédre általában senki nem evett paplakot. Reggel étek, délben méreg, estére orvosság, tartotta róla a népi bölcsesség, amelyet sokan mondogatnak még ma is, de csak azért, mert nem ismerik a paplakot, noha az is alapvetően népi élelmiszer, mert ilyen népi mindenféléből van, kivéve tán a kokillás paplakot. Régen nagyon sokfelé fogyasztották, és persze készítették is a paplakot, Sztupa például az aparhanti paplakot preferálta kifejezetten, s ez annál is érdekesebb, mert a paplak a folyóvölgyek jellegzetes tápláléka, Aparhantnak meg csak egy patakja meg egy halastava volt akkoriban, de a paplakcsináláshoz jó svábok módjára mégis nagyon értettek. Troché nem volt különösebben finnyás, megette ő a bolti paplakot is, ha volt hozzá meggybefőtt vagy vagdalt hús, szerencsés esetben mindkettő. Persze, ha választani lehetett, ő is import paplakot tömött magába, ebből kétféle volt, a drága nyugati (olasz) és a szintén nem túl olcsó KGST-paplak (lengyel). Egyszer valaki hozott az NSZK-ból amerikai paplakot, kifejezetten a rammsteini kantinból, de olyan íze volt, mint a kocsikenőcsnek, bár azt nem kóstolta senki, csak afféle szóláshasonlat volt faluhelyen. Természetesen a vendéglátóipar is ellátta paplakkal a kuncsaftjait, a legjobbat a Ferencárosi Vasutas nevű sportegyesület (röviden Fervas) büféjében főzték (vagy sütötték, tudja a rosseb), még híres színészek, zeneművészek, rangrejtett ellenzékiek is ki-kijártak ide egy jó paplakra, literes kőbányaival. De Sztupa és Troché – mert valójában ritkán reggeliztek, pláne együtt – inkább lementek egy közismert fővárosi zugkifőzdébe, ahol csütörtökönként hajnalban mindig volt kokillás paplak. Ne tévesszen meg senkit az elnevezés, a kokillás nem azt jelentette, hogy valami cserépedényben vagy bárminő szarkofágfélében sütötték volna ki a paplakot – nem, nem. Ez egy fedőnév volt. A kokilla szó ugyanis szerfelett hasonlít a gorilla szóra, s akkor már Magyarországon is betiltották a kommunista hatóságok a zsírgorillák tenyésztését, így a feketevágásból származó paplak is tiltott élelmiszernek minősült. Nem is ette senki, csak a legnagyobb titokban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.