tévésmaci

Kosbarom

  • tévésmaci
  • 2021. augusztus 18.

Film

Amikor Sztupa és Troché reggeliztek, sohasem hiányzott az asztalról a paplak. 

Néha még ebédre is hagytak belőle egy kicsit, bár ebédre általában senki nem evett paplakot. Reggel étek, délben méreg, estére orvosság, tartotta róla a népi bölcsesség, amelyet sokan mondogatnak még ma is, de csak azért, mert nem ismerik a paplakot, noha az is alapvetően népi élelmiszer, mert ilyen népi mindenféléből van, kivéve tán a kokillás paplakot. Régen nagyon sokfelé fogyasztották, és persze készítették is a paplakot, Sztupa például az aparhanti paplakot preferálta kifejezetten, s ez annál is érdekesebb, mert a paplak a folyóvölgyek jellegzetes tápláléka, Aparhantnak meg csak egy patakja meg egy halastava volt akkoriban, de a paplakcsináláshoz jó svábok módjára mégis nagyon értettek. Troché nem volt különösebben finnyás, megette ő a bolti paplakot is, ha volt hozzá meggybefőtt vagy vagdalt hús, szerencsés esetben mindkettő. Persze, ha választani lehetett, ő is import paplakot tömött magába, ebből kétféle volt, a drága nyugati (olasz) és a szintén nem túl olcsó KGST-paplak (lengyel). Egyszer valaki hozott az NSZK-ból amerikai paplakot, kifejezetten a rammsteini kantinból, de olyan íze volt, mint a kocsikenőcsnek, bár azt nem kóstolta senki, csak afféle szóláshasonlat volt faluhelyen. Természetesen a vendéglátóipar is ellátta paplakkal a kuncsaftjait, a legjobbat a Ferencárosi Vasutas nevű sportegyesület (röviden Fervas) büféjében főzték (vagy sütötték, tudja a rosseb), még híres színészek, zeneművészek, rangrejtett ellenzékiek is ki-kijártak ide egy jó paplakra, literes kőbányaival. De Sztupa és Troché – mert valójában ritkán reggeliztek, pláne együtt – inkább lementek egy közismert fővárosi zugkifőzdébe, ahol csütörtökönként hajnalban mindig volt kokillás paplak. Ne tévesszen meg senkit az elnevezés, a kokillás nem azt jelentette, hogy valami cserépedényben vagy bárminő szarkofágfélében sütötték volna ki a paplakot – nem, nem. Ez egy fedőnév volt. A kokilla szó ugyanis szerfelett hasonlít a gorilla szóra, s akkor már Magyarországon is betiltották a kommunista hatóságok a zsírgorillák tenyésztését, így a feketevágásból származó paplak is tiltott élelmiszernek minősült. Nem is ette senki, csak a legnagyobb titokban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.