tévésmaci

Kosbarom

  • tévésmaci
  • 2021. augusztus 18.

Film

Amikor Sztupa és Troché reggeliztek, sohasem hiányzott az asztalról a paplak. 

Néha még ebédre is hagytak belőle egy kicsit, bár ebédre általában senki nem evett paplakot. Reggel étek, délben méreg, estére orvosság, tartotta róla a népi bölcsesség, amelyet sokan mondogatnak még ma is, de csak azért, mert nem ismerik a paplakot, noha az is alapvetően népi élelmiszer, mert ilyen népi mindenféléből van, kivéve tán a kokillás paplakot. Régen nagyon sokfelé fogyasztották, és persze készítették is a paplakot, Sztupa például az aparhanti paplakot preferálta kifejezetten, s ez annál is érdekesebb, mert a paplak a folyóvölgyek jellegzetes tápláléka, Aparhantnak meg csak egy patakja meg egy halastava volt akkoriban, de a paplakcsináláshoz jó svábok módjára mégis nagyon értettek. Troché nem volt különösebben finnyás, megette ő a bolti paplakot is, ha volt hozzá meggybefőtt vagy vagdalt hús, szerencsés esetben mindkettő. Persze, ha választani lehetett, ő is import paplakot tömött magába, ebből kétféle volt, a drága nyugati (olasz) és a szintén nem túl olcsó KGST-paplak (lengyel). Egyszer valaki hozott az NSZK-ból amerikai paplakot, kifejezetten a rammsteini kantinból, de olyan íze volt, mint a kocsikenőcsnek, bár azt nem kóstolta senki, csak afféle szóláshasonlat volt faluhelyen. Természetesen a vendéglátóipar is ellátta paplakkal a kuncsaftjait, a legjobbat a Ferencárosi Vasutas nevű sportegyesület (röviden Fervas) büféjében főzték (vagy sütötték, tudja a rosseb), még híres színészek, zeneművészek, rangrejtett ellenzékiek is ki-kijártak ide egy jó paplakra, literes kőbányaival. De Sztupa és Troché – mert valójában ritkán reggeliztek, pláne együtt – inkább lementek egy közismert fővárosi zugkifőzdébe, ahol csütörtökönként hajnalban mindig volt kokillás paplak. Ne tévesszen meg senkit az elnevezés, a kokillás nem azt jelentette, hogy valami cserépedényben vagy bárminő szarkofágfélében sütötték volna ki a paplakot – nem, nem. Ez egy fedőnév volt. A kokilla szó ugyanis szerfelett hasonlít a gorilla szóra, s akkor már Magyarországon is betiltották a kommunista hatóságok a zsírgorillák tenyésztését, így a feketevágásból származó paplak is tiltott élelmiszernek minősült. Nem is ette senki, csak a legnagyobb titokban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.