Verzió

Közelről

A "Fókuszban Oroszország" című válogatás

  • Oksana Sarkisova
  • 2012. december 1.

Film

Választások, tömegtüntetések, performansz egy székesegyházban Moszkva közepén, majd a Pussy Riot művészkollektíva meghurcoltatása - ezek vitték hírét Oroszországnak az utóbbi időben.

A "Fókuszban Oroszország" című program orosz, lengyel, magyar és holland filmjei a mai Oroszország sürgetőbb problémáit és időszerűbb kérdéseit tárgyalják, s egy szeizmográf pontosságával fogják be és közvetítik az orosz emberek hangulatát, gondolatait és tetteit - éljenek akár a fővárosban, akár vidéken, tartozzanak bármelyik társadalmi osztályhoz és valljanak bármilyen politikai nézetet, legyenek ambiciózusak és sikeresek vagy marginalizáltak és kudarcra ítéltek.

Az első filmes Ljubov Arkusz döbbenetes Anton itt van c. munkája négy év történetét meséli el, amit a rendező egy autista tinédzser mellett töltött. Az utolsó szovjet generáció 1984-es születésű fiatalokkal készített - hétéves koruktól hétévente ismétlődő - interjúkkal fest fel egy izgalmas filmes freskót a tipikus posztszovjet problémákkal küszködő korosztályról. Ugyancsak mozaikjellegű film a Távozz, tél!, mely a 2011. decemberi - tisztességes választásokat követelő - moszkvai tüntetők jövőbe vetett hitét kutatja. Andrej Grazsev Holnap című művében a törvényesség határán át- meg áttáncoló Vojna (Háború) nevű művészcsoporttal ismerkedhetünk meg, s találkozhatunk még személyesebb hangvételű munkákkal is, mint például a kadétiskolai növendékekről szóló Nyárutó. Papp Gábor Zsigmond saját gyerekkori emlékeinek fénytörésében szintén személyes történetet mond el a generációs választások, a késő szocializmus és a posztszovjet átmenet kérdéseit boncolgató dolgozatában, A szovjet levelezőpajtásban. A fővárostól messze, a távoli vidéken játszódik a holland A mi újságunk, amelyben egy ambiciózus újságíró saját lapot indít.

E dokumentumfilmek amellett, hogy testközeli, kézzelfogható, élő emberekké teszik szereplőiket, még páratlan bepillantást is nyújtanak az orosz mindennapokba.


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.