Verzió

Közelről

A "Fókuszban Oroszország" című válogatás

  • Oksana Sarkisova
  • 2012. december 1.

Film

Választások, tömegtüntetések, performansz egy székesegyházban Moszkva közepén, majd a Pussy Riot művészkollektíva meghurcoltatása - ezek vitték hírét Oroszországnak az utóbbi időben.

A "Fókuszban Oroszország" című program orosz, lengyel, magyar és holland filmjei a mai Oroszország sürgetőbb problémáit és időszerűbb kérdéseit tárgyalják, s egy szeizmográf pontosságával fogják be és közvetítik az orosz emberek hangulatát, gondolatait és tetteit - éljenek akár a fővárosban, akár vidéken, tartozzanak bármelyik társadalmi osztályhoz és valljanak bármilyen politikai nézetet, legyenek ambiciózusak és sikeresek vagy marginalizáltak és kudarcra ítéltek.

Az első filmes Ljubov Arkusz döbbenetes Anton itt van c. munkája négy év történetét meséli el, amit a rendező egy autista tinédzser mellett töltött. Az utolsó szovjet generáció 1984-es születésű fiatalokkal készített - hétéves koruktól hétévente ismétlődő - interjúkkal fest fel egy izgalmas filmes freskót a tipikus posztszovjet problémákkal küszködő korosztályról. Ugyancsak mozaikjellegű film a Távozz, tél!, mely a 2011. decemberi - tisztességes választásokat követelő - moszkvai tüntetők jövőbe vetett hitét kutatja. Andrej Grazsev Holnap című művében a törvényesség határán át- meg áttáncoló Vojna (Háború) nevű művészcsoporttal ismerkedhetünk meg, s találkozhatunk még személyesebb hangvételű munkákkal is, mint például a kadétiskolai növendékekről szóló Nyárutó. Papp Gábor Zsigmond saját gyerekkori emlékeinek fénytörésében szintén személyes történetet mond el a generációs választások, a késő szocializmus és a posztszovjet átmenet kérdéseit boncolgató dolgozatában, A szovjet levelezőpajtásban. A fővárostól messze, a távoli vidéken játszódik a holland A mi újságunk, amelyben egy ambiciózus újságíró saját lapot indít.

E dokumentumfilmek amellett, hogy testközeli, kézzelfogható, élő emberekké teszik szereplőiket, még páratlan bepillantást is nyújtanak az orosz mindennapokba.


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.