"Küldjétek csak a filmeket" - Frederic Sojcher filmrendező

Film

Viszonylag kevés filmtörténeti összeesküvés-elméletből készül nagyjátékfilm; e tényre és Hollywood Hitlert sem hidegen hagyó világuralmi törekvéseire építette Hitler in Hollywood című áldokumentumfilmjét a belga rendező, aki egyenesen a Velencei Filmfesztiválról érkezett a miskolci Cinefestre.
Viszonylag kevés filmtörténeti összeesküvés-elméletből készül nagyjátékfilm; e tényre és Hollywood Hitlert sem hidegen hagyó világuralmi törekvéseire építette Hitler in Hollywood című áldokumentumfilmjét a belga rendező, aki egyenesen a Velencei Filmfesztiválról érkezett a miskolci Cinefestre.

Magyar Narancs: Elég sajátos formáját választotta a hollywoodi filmdömping elleni fellépésnek: Maria de Medeiros részben saját magát, részben egy oknyomozó riportert alakítva egy elveszett belga filmrendező után nyomoz, s közben egy, a második világháborúig visszanyúló összeesküvést is felgöngyölít.

Frederic Sojcher: Belga vagyok, és az alapötletet is egy belga történet adta. 1938-ban az állam kidolgozott egy programot a hazai filmgyártás támogatására. Ennek hírét véve az amerikai nagykövet nem késlekedett felkeresni az elnököt, s szépen meg is kérte, hogy legyen olyan kedves leállítani a programot, mert ha nem teszi, annak súlyos gazdasági következményei lesznek. Konkrétan azzal jött, hogy ha a kormány meg találná lépni ezt a tervét, a General Motors kivonul az országból. Az ilyesmit a mi nyelvünkön úgy hívják, hogy zsarolás. Gondolkodóba ejtett az eset, hogy miért is vetemedett erre Amerika. Nem volt nehéz kitalálni. A mozi akkoriban jóval fontosabb szerepet játszott, mint manapság, s nemcsak a szórakoztatásban, de a tömegtájékoztatás terén is. És még egy fontos körülmény: Belgiumban akkoriban 150 millió mozijegyet adtak el évente, azaz egy főre átlagban 15 mozijegy jutott. Így már érthető az amerikaiak gyors fellépése.

MN: És mit léptek erre a belgák?

FS: Azt mondták: oké. Beadták a derekukat.

MN: És a franciák?

FS: 1946-ban Franciaország és Olaszország együttműködést kötött, egy egyedülálló koprodukciós megállapodást, hogy visszaverjék a hollywoodi inváziót. Ez persze nem tetszett Hollywoodnak. Ahogy az sem, hogy a háború után a franciák egy kvóta bevezetésével elkezdték védeni a saját filmjeiket. Eredetileg azt írták volna elő, hogy a moziknak az előadások több mint ötven százalékában hazai filmet kell vetíteniük. Ez kiverte a biztosítékot az amerikai filmiparban. A felszabadító csapatokat nem Hollywood küldte, ők legfeljebb Frank Caprát küldték, hogy propagandacélú háborús dokumentumfilmeket készítsen, de a felszabadítást követő amerikai ajánlat Hollywood érdekeit szolgálta. Az amerikaiak kölcsönért és adósságeltörlésért cserébe a kvóta csökkentését követelték. Roosevelttől származik a mondás, hogy küldjétek csak a filmeket, a termékek majd szép sorban követni fogják őket. Azaz először az amerikai filmek jönnek, a nyomukban pedig az amerikai életforma elmaradhatatlan kellékei. Le is vitték a kvótát 25 százalékra. Ez volt a hírhedt Blum-Byrnes-megállapodás.

MN: Amire válaszképpen következett egy több mint tízezer fős megmozdulás.

FS: És olyanok álltak a tiltakozás élére, mint Jean Marais, Simone Signoret vagy Jacques Becker. Egy több mint tízezres felvonulás, és mindez a filmek védelmében! Igaz, nem csak művészi tiltakozásról volt szó. Olyan, teljességgel ellentétes indíttatások találkoztak, mint a francia kommunisták Amerika-ellenessége, illetve a nagyon is kapitalista alapon álló francia filmipari potentátok félelme a piacvesztéstől.

MN: A filmjében megjelenik egy fiktív, nagy politikai befolyással bíró amerikai figura, aki hol Rooseveltnek súg filmes ügyekben, hol Hitlerrel bratyizik. 't ki ihlette?

FS: Részben, de egyáltalán nem egészben Jack Valenti, az MPAA (Motion Picture Association of America) korábbi, nagy hatalmú elnöke, aki 30-40 éven át képviselte Hollywood érdekeit szerte a világon, s arról győzködte a kormányokat, hogy nyissák meg a piacukat az amerikai filmek előtt. Valenti persze csak annyiban hasonlít a filmbeli McBridge-re, hogy Hollywood erős embereként nagyon határozott célokkal lépett fel az amerikai film érdekében. Előtte is voltak hasonló nagykövetei Hollywoodnak, a filmipar és a politika már a stúdiórendszer kezdeti szakaszában kereste egymás barátságát, Hollywood és az amerikai belügy között is megvolt a kapcsolat, de ült már hollywoodi sztár is az elnöki székben; Ronald Reagan volt a neve.

MN: Maria de Medeiros egy elveszett filmrendezőt keres. Mint archívumokban kutakodó filmtörténésznek, voltak hasonló felfedezései?

FS: Írtam egy könyvet a belga film történetéről, úgyhogy nem idegen nekem az ilyen búvárkodás. Felfedeztem például egy belga filmest, aki kizárólag a saját örömére, saját zsebből készített játékfilmeket, amiket sosem vetítettek a mozik. A rendezőt, és higgye el, nem viccelek, Jean-Jacques Rousseau-nak hívják. 5 egész estés és 45 rövidfilmet készített, önmaga és a barátai szórakoztatására, illetve később faluról falura járva mutogatta őket egy sátorban. Volt normális, polgári foglalkozása is, közhivatalnokként dolgozott egy kisváros önkormányzatában.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.