tévésmaci

Látókutya

  • tévésmaci
  • 2023. november 15.

Film

Amikor Sztupa és Troché megnyitották első balatoni halsütőjüket (Világos, Latinka Sándor utca, ha az állomás felől jössz, jobbra, a szabadstrandnál), az első fennakadás a megfelelő név kiválasztásánál volt.

A bírálóbizottság (Sztupa és Troché) sorra dobta vissza Ómafa jobbnál jobbnak gondolt javaslatait, bár Trochénak a Halparaszt egy kicsit tetszett, de látva Sztupa borús arculatát, inkább opportúnus álláspontra helyezkedett. A Haladást már az ördög tudja, hogy mivel utasították vissza, a Pácsó Aréna pedig túl futurisztikusnak bizonyult. De elesett a Halvágy és a Keszeg András, hogy Csuka Istvánról már ne is beszéljünk. Trochénak tetszett még a Kis Szaros is, volt olyan fransziás mellékíze, elképzelte rögtön a barikádokon, a franciák amúgy is szeretik a halféléket, de ennél sem mert szólni, úgyhogy maradt névtelenül a bódé. Ám ha lehet, még ennél is nagyobb gondot okozott a megfelelő profil kialakítása, pedig választék volt dosztig, csak a fő mű, a vezérhajó hiányzott, valami olyasmi, amiről ország-világ beszél. Hogy Sztupáéknál milyen jó az izé… harcsa, csuka, kárász, ponty, kecsege, ezek mind unalmasak, ezeket megeszik, ízlik is nekik, de hétfőn, visszatérve a munkába már nem beszélnek róla a kollégáknak, de ha valaki valami kivételes izét eszik, az megemlegeti. Akkoriban indultak be a Balatonon is, meg persze országszerte is az angolnatelepítések, hála Ribánszky elvtárs széles látókörének, s Sztupa erre látta a megfelelő csapásirányt. Míg Ómafa és Troché azon röhögcséltek, hogy a nemzet főhalászát épp Ribánszkynak hívják, mit akarsz, ötvenhatban még miniszter is volt, mondta Troché, addig Sztupa törte a fejét, s meg is lett az eredménye. Mert hiába volt ott a Balaton, hiába telepítettek angolnát a Szelidi-tóba vagy épp a viszonylag közeli Fadd holt vizeibe, Sztupa és Troché a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetből szerezték be a legtöbb alapanyagot (amikor már szaladt a szekér, a helyi halászoktól is vásároltak, Ómafa fel is háborodott, miért nem volt jó nektek a Haladás név, most csak annyit kéne melléírni, hogy -vétel). Pintér és Mráz ügyes tartálykocsit hegesztettek egy ZiL billencsből, Misi bácsi, a szarvasi nacsalnyik pedig gondoskodott mindenről. És akkor Sztupa a homlokára ütött, aztán Trochééra is, Ómafának pedig a fülét sikerült eltalálnia: Szarvashoz Gyula már csak egy köpés, ott az emberünk a kolbászgyárban, értitek már? Ja, egyszerű, bólintott Troché, Kolumbusz kolbásza. Mégis, miről beszélsz? Cserkészkolbászt fogunk húzni az angolnába, és úgy sütjük ki. És mi lesz a neve, kérdezte Ómafa. Lepisszegték, te egyszer már felsültél a nevekkel. De azért félve bedobott egyet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.