tévésmaci

Látókutya

  • tévésmaci
  • 2023. november 15.

Film

Amikor Sztupa és Troché megnyitották első balatoni halsütőjüket (Világos, Latinka Sándor utca, ha az állomás felől jössz, jobbra, a szabadstrandnál), az első fennakadás a megfelelő név kiválasztásánál volt.

A bírálóbizottság (Sztupa és Troché) sorra dobta vissza Ómafa jobbnál jobbnak gondolt javaslatait, bár Trochénak a Halparaszt egy kicsit tetszett, de látva Sztupa borús arculatát, inkább opportúnus álláspontra helyezkedett. A Haladást már az ördög tudja, hogy mivel utasították vissza, a Pácsó Aréna pedig túl futurisztikusnak bizonyult. De elesett a Halvágy és a Keszeg András, hogy Csuka Istvánról már ne is beszéljünk. Trochénak tetszett még a Kis Szaros is, volt olyan fransziás mellékíze, elképzelte rögtön a barikádokon, a franciák amúgy is szeretik a halféléket, de ennél sem mert szólni, úgyhogy maradt névtelenül a bódé. Ám ha lehet, még ennél is nagyobb gondot okozott a megfelelő profil kialakítása, pedig választék volt dosztig, csak a fő mű, a vezérhajó hiányzott, valami olyasmi, amiről ország-világ beszél. Hogy Sztupáéknál milyen jó az izé… harcsa, csuka, kárász, ponty, kecsege, ezek mind unalmasak, ezeket megeszik, ízlik is nekik, de hétfőn, visszatérve a munkába már nem beszélnek róla a kollégáknak, de ha valaki valami kivételes izét eszik, az megemlegeti. Akkoriban indultak be a Balatonon is, meg persze országszerte is az angolnatelepítések, hála Ribánszky elvtárs széles látókörének, s Sztupa erre látta a megfelelő csapásirányt. Míg Ómafa és Troché azon röhögcséltek, hogy a nemzet főhalászát épp Ribánszkynak hívják, mit akarsz, ötvenhatban még miniszter is volt, mondta Troché, addig Sztupa törte a fejét, s meg is lett az eredménye. Mert hiába volt ott a Balaton, hiába telepítettek angolnát a Szelidi-tóba vagy épp a viszonylag közeli Fadd holt vizeibe, Sztupa és Troché a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetből szerezték be a legtöbb alapanyagot (amikor már szaladt a szekér, a helyi halászoktól is vásároltak, Ómafa fel is háborodott, miért nem volt jó nektek a Haladás név, most csak annyit kéne melléírni, hogy -vétel). Pintér és Mráz ügyes tartálykocsit hegesztettek egy ZiL billencsből, Misi bácsi, a szarvasi nacsalnyik pedig gondoskodott mindenről. És akkor Sztupa a homlokára ütött, aztán Trochééra is, Ómafának pedig a fülét sikerült eltalálnia: Szarvashoz Gyula már csak egy köpés, ott az emberünk a kolbászgyárban, értitek már? Ja, egyszerű, bólintott Troché, Kolumbusz kolbásza. Mégis, miről beszélsz? Cserkészkolbászt fogunk húzni az angolnába, és úgy sütjük ki. És mi lesz a neve, kérdezte Ómafa. Lepisszegték, te egyszer már felsültél a nevekkel. De azért félve bedobott egyet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."