Interjú

„Némileg alkalmazkodtam”

Tóth Barnabás filmrendező

Film

Új filmje, a Mesterjátszma szabad adaptációja Stefan Zweig Sakknovellájának; egy fiatal pár igyekszik az utolsó nyugat felé tartó vonaton elhagyni az országot ’56-ban, a szerelvényen azonban titkos egyházi ereklyék, egy katolikus pap és a hatalom emberei is ott utaznak, a szálak pedig egy mindent eldöntő sakkjátszmában keresztezik egymást. A sakk és a filmrendezés viszonyáról, és a mozikat elárasztó kosztümös filmekről beszélgettünk a rendezővel.

Magyar Narancs: A Mesterjátszma több ponton is eltér az eredeti műtől, például antifasiszta helyett antikommunista történet lett.

Tóth Barnabás: Alaposan belenyúltunk, magyarítottunk rajta, hajó helyett pedig vonat lett a fő helyszín. Miután elvállaltam a filmet, úgy éreztem, át kell szerkesztenem ahhoz, hogy egy igazi pszichothriller legyen – a műfaját ugyanis már korábban eldöntöttem.

MN: A stábot Szurmay-Palotai Piroska személyében egy sakkszakértő is segítette. Neki mi volt a feladata?

TB: Őt már a forgatókönyv írásakor bevontuk a munkába: nagyjából leírtam, a parti melyik részén milyen lépésekre van szükségem, mondjuk, az egyik szereplő leüti a másik királynőjét, vagy épp mattra állnak, ő pedig lépésről lépésre leírva megszerkesztette ezeket, a színészek pedig megtanulták a játszmákat. Még a forgatás előtt tartott egy kurzust is a szereplőknek arról is, hogyan fogják meg a bábukat, hogyan kell leütni egyiket a másikkal, milyen arckifejezéssel játsszanak, hogyan kommunikáljanak.

MN: Ön mennyire profi sakkban?

TB: A forgatás elején rendeztünk egy házi sakkbajnokságot a stábon belül, és tök utolsó lettem. Kifejezetten frusztrál a játék a végtelen lehetőségek tárházával és a benne rejlő rivalizálással. A társasjátékok közül is a kollektíveket szeretem, képtelen vagyok türelmesen, összeszedett stratégiával, több lépésben előre gondolkodni.

MN: Pedig azt gondolhatnánk, egy olyan szigorú, zárt szerkezetű pszichothriller, mint a Mesterjátszma, a sakkhoz hasonló készségeket igényel a rendezőjétől.

TB: Valóban pontos előre tervezést igényelt a mozi, elég csak a helyszínekre tekinteni. Kevés van belőlük, de a vonat maga is úgy viselkedik, mint egy főszereplő: minden kocsinak eltérő világa van, nekünk pedig egy részletes alaprajz szerint kellett kisakkoznunk, hogy melyik szereplő mikor, hol tartózkodik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.