„Némileg alkalmazkodtam”

Tóth Barnabás filmrendező

Új filmje, a Mesterjátszma szabad adaptációja Stefan Zweig Sakknovellájának; egy fiatal pár igyekszik az utolsó nyugat felé tartó vonaton elhagyni az országot ’56-ban, a szerelvényen azonban titkos egyházi ereklyék, egy katolikus pap és a hatalom emberei is ott utaznak, a szálak pedig egy mindent eldöntő sakkjátszmában keresztezik egymást. A sakk és a filmrendezés viszonyáról, és a mozikat elárasztó kosztümös filmekről beszélgettünk a rendezővel.

Magyar Narancs: A Mesterjátszma több ponton is eltér az eredeti műtől, például antifasiszta helyett antikommunista történet lett.

Tóth Barnabás: Alaposan belenyúltunk, magyarítottunk rajta, hajó helyett pedig vonat lett a fő helyszín. Miután elvállaltam a filmet, úgy éreztem, át kell szerkesztenem ahhoz, hogy egy igazi pszichothriller legyen – a műfaját ugyanis már korábban eldöntöttem.

MN: A stábot Szurmay-Palotai Piroska személyében egy sakkszakértő is segítette. Neki mi volt a feladata?

TB: Őt már a forgatókönyv írásakor bevontuk a munkába: nagyjából leírtam, a parti melyik részén milyen lépésekre van szükségem, mondjuk, az egyik szereplő leüti a másik királynőjét, vagy épp mattra állnak, ő pedig lépésről lépésre leírva megszerkesztette ezeket, a színészek pedig megtanulták a játszmákat. Még a forgatás előtt tartott egy kurzust is a szereplőknek arról is, hogyan fogják meg a bábukat, hogyan kell leütni egyiket a másikkal, milyen arckifejezéssel játsszanak, hogyan kommunikáljanak.

MN: Ön mennyire profi sakkban?

TB: A forgatás elején rendeztünk egy házi sakkbajnokságot a stábon belül, és tök utolsó lettem. Kifejezetten frusztrál a játék a végtelen lehetőségek tárházával és a benne rejlő rivalizálással. A társasjátékok közül is a kollektíveket szeretem, képtelen vagyok türelmesen, összeszedett stratégiával, több lépésben előre gondolkodni.

MN: Pedig azt gondolhatnánk, egy olyan szigorú, zárt szerkezetű pszichothriller, mint a Mesterjátszma, a sakkhoz hasonló készségeket igényel a rendezőjétől.

TB: Valóban pontos előre tervezést igényelt a mozi, elég csak a helyszínekre tekinteni. Kevés van belőlük, de a vonat maga is úgy viselkedik, mint egy főszereplő: minden kocsinak eltérő világa van, nekünk pedig egy részletes alaprajz szerint kellett kisakkoznunk, hogy melyik szereplő mikor, hol tartózkodik.