Interjú

„Némileg alkalmazkodtam”

Tóth Barnabás filmrendező

Film

Új filmje, a Mesterjátszma szabad adaptációja Stefan Zweig Sakknovellájának; egy fiatal pár igyekszik az utolsó nyugat felé tartó vonaton elhagyni az országot ’56-ban, a szerelvényen azonban titkos egyházi ereklyék, egy katolikus pap és a hatalom emberei is ott utaznak, a szálak pedig egy mindent eldöntő sakkjátszmában keresztezik egymást. A sakk és a filmrendezés viszonyáról, és a mozikat elárasztó kosztümös filmekről beszélgettünk a rendezővel.

Magyar Narancs: A Mesterjátszma több ponton is eltér az eredeti műtől, például antifasiszta helyett antikommunista történet lett.

Tóth Barnabás: Alaposan belenyúltunk, magyarítottunk rajta, hajó helyett pedig vonat lett a fő helyszín. Miután elvállaltam a filmet, úgy éreztem, át kell szerkesztenem ahhoz, hogy egy igazi pszichothriller legyen – a műfaját ugyanis már korábban eldöntöttem.

MN: A stábot Szurmay-Palotai Piroska személyében egy sakkszakértő is segítette. Neki mi volt a feladata?

TB: Őt már a forgatókönyv írásakor bevontuk a munkába: nagyjából leírtam, a parti melyik részén milyen lépésekre van szükségem, mondjuk, az egyik szereplő leüti a másik királynőjét, vagy épp mattra állnak, ő pedig lépésről lépésre leírva megszerkesztette ezeket, a színészek pedig megtanulták a játszmákat. Még a forgatás előtt tartott egy kurzust is a szereplőknek arról is, hogyan fogják meg a bábukat, hogyan kell leütni egyiket a másikkal, milyen arckifejezéssel játsszanak, hogyan kommunikáljanak.

MN: Ön mennyire profi sakkban?

TB: A forgatás elején rendeztünk egy házi sakkbajnokságot a stábon belül, és tök utolsó lettem. Kifejezetten frusztrál a játék a végtelen lehetőségek tárházával és a benne rejlő rivalizálással. A társasjátékok közül is a kollektíveket szeretem, képtelen vagyok türelmesen, összeszedett stratégiával, több lépésben előre gondolkodni.

MN: Pedig azt gondolhatnánk, egy olyan szigorú, zárt szerkezetű pszichothriller, mint a Mesterjátszma, a sakkhoz hasonló készségeket igényel a rendezőjétől.

TB: Valóban pontos előre tervezést igényelt a mozi, elég csak a helyszínekre tekinteni. Kevés van belőlük, de a vonat maga is úgy viselkedik, mint egy főszereplő: minden kocsinak eltérő világa van, nekünk pedig egy részletes alaprajz szerint kellett kisakkoznunk, hogy melyik szereplő mikor, hol tartózkodik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.