Az ördög és a szégyen

Tudor Giurgiu filmrendező

Az 1989-es romániai forradalom egyik kevésbé ismert eseménye elevenedik meg a Libertate ’89 – Nagyszeben című új román–magyar koprodukcióban. A forradalom ellentmondásos megítéléséről és a két ország filmfinanszírozási rendszerének különbségeiről beszélgettünk a rendezővel.

Magyar Narancs: Miért döntött úgy, hogy a bukaresti vagy a temesvári események helyett azt mutatja be, ami Nagyszebenben zajlott 1989-ben?

Tudor Giurgiu: A legtöbben tisztában vannak a fővárosi, temesvári vagy kolozsvári eseményekkel, azzal viszont nem, hogy mi történt itt. Pedig ez az egész furcsa, groteszk és abszurd történet mintha az ország teljes akkori állapotát is szimbolizálná: az erőszak hirtelen kitörése, a káosz, az az érzés, hogy bárki lehet az ellenségem, és senkiben nem bízhatok, és hogy mindez hogyan tette tönkre az emberi kapcsolatokat a rokonok vagy éppen a szomszédok között. Nem beszélve a terroristák utáni őrült és eszement hajszáról. Szinte mindenkit ezzel mérgezett a média. A filmben ugyan Nagyszebenre koncentrálunk, eltérő intenzitással azonban mindenhol hasonló játszódott le.

MN: Ez volt a forradalom legvéresebb helyszíne?

TG: A lakosságszámhoz viszonyítva igen. Egy kisvárosról van szó, mégis kétmillió töltényt lőttek ki, 99 ember halt meg és 272-en sebesültek meg, ami egészen elképesztő.

MN: Romániában is kevesen tudják, mi történt ’89 decemberében?

TG: Senki sem akart beszélni róla. Ártatlan embereket, köztük civileket bélyegeztek terroristának és tartottak fogva egy leeresztett medencében. Ez akkora stigmát jelentett nekik, hogy igyekeztek minél hamarabb elfelejteni.

MN: A kezdetektől úgy tervezte, hogy az uszoda medencéje lesz a film központi helyszíne?

TG: Olyannyira, hogy az is megfordult a fejemben, hogy az egész film ott játszódhatna. Az ottani fogolyhelyzet olyan volt nekem, mint egy görög tragédia: a medence egy hatalmas színpad, ahol a forradalom valamennyi alakja megjelenik az ártatlanoktól kezdve a gyilkosokig, a Securitate, a rendőrség, a katonaság, mindenki. Végül letettünk róla, hogy ez legyen az egyedüli helyszín, de ahhoz ragaszkodtam, hogy a film története hamar eljusson idáig.

MN: A filmnek nincs hagyományos értelemben vett főszereplője, a leginkább talán a rendőrkapitány, Viorel áll közel ehhez, de ő se az a tipikus, tiszta drámai hős.