Az ördög és a szégyen

Tudor Giurgiu filmrendező

Film

Az 1989-es romániai forradalom egyik kevésbé ismert eseménye elevenedik meg a Libertate ’89 – Nagyszeben című új román–magyar koprodukcióban. A forradalom ellentmondásos megítéléséről és a két ország filmfinanszírozási rendszerének különbségeiről beszélgettünk a rendezővel.

Magyar Narancs: Miért döntött úgy, hogy a bukaresti vagy a temesvári események helyett azt mutatja be, ami Nagyszebenben zajlott 1989-ben?

Tudor Giurgiu: A legtöbben tisztában vannak a fővárosi, temesvári vagy kolozsvári eseményekkel, azzal viszont nem, hogy mi történt itt. Pedig ez az egész furcsa, groteszk és abszurd történet mintha az ország teljes akkori állapotát is szimbolizálná: az erőszak hirtelen kitörése, a káosz, az az érzés, hogy bárki lehet az ellenségem, és senkiben nem bízhatok, és hogy mindez hogyan tette tönkre az emberi kapcsolatokat a rokonok vagy éppen a szomszédok között. Nem beszélve a terroristák utáni őrült és eszement hajszáról. Szinte mindenkit ezzel mérgezett a média. A filmben ugyan Nagyszebenre koncentrálunk, eltérő intenzitással azonban mindenhol hasonló játszódott le.

MN: Ez volt a forradalom legvéresebb helyszíne?

TG: A lakosságszámhoz viszonyítva igen. Egy kisvárosról van szó, mégis kétmillió töltényt lőttek ki, 99 ember halt meg és 272-en sebesültek meg, ami egészen elképesztő.

MN: Romániában is kevesen tudják, mi történt ’89 decemberében?

TG: Senki sem akart beszélni róla. Ártatlan embereket, köztük civileket bélyegeztek terroristának és tartottak fogva egy leeresztett medencében. Ez akkora stigmát jelentett nekik, hogy igyekeztek minél hamarabb elfelejteni.

MN: A kezdetektől úgy tervezte, hogy az uszoda medencéje lesz a film központi helyszíne?

TG: Olyannyira, hogy az is megfordult a fejemben, hogy az egész film ott játszódhatna. Az ottani fogolyhelyzet olyan volt nekem, mint egy görög tragédia: a medence egy hatalmas színpad, ahol a forradalom valamennyi alakja megjelenik az ártatlanoktól kezdve a gyilkosokig, a Securitate, a rendőrség, a katonaság, mindenki. Végül letettünk róla, hogy ez legyen az egyedüli helyszín, de ahhoz ragaszkodtam, hogy a film története hamar eljusson idáig.

MN: A filmnek nincs hagyományos értelemben vett főszereplője, a leginkább talán a rendőrkapitány, Viorel áll közel ehhez, de ő se az a tipikus, tiszta drámai hős.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.