Film

Nehéz pusztán esztétikai szempontok szerint beszélni egy olyan filmről, mely a nyugati kultúra kanonikus történetét tárja elénk, bármilyen újraértelmezési szándék és alternatív olvasati lehetőség felkínálása nélkül, egy olyan kulturális közegben, ahol minden lehet (és kell is, hogy legyen) újraértelmezés és reflexió tárgya.

Nem tudjuk elhessegetni a gondolatot, hogy a Franciaország legtehetségtelenebb tanárainak és legrosszabb gimnáziumának találkozását elmesélő mozgókép valamiféle önéletrajzi ihletésből születhetett.

Volt újságíró és dzsigoló, filmes és műgyűjtő. Freud ajtót mutatott neki, Hollywood leghatalmasabb urát viszont ő küldte melegebb égtájakra. És nem mellesleg ő volt Hollywood legnagyobb rendezőegyénisége – Billy Wilderről Joseph McBride filmtörténésszel beszélgettünk.

A franciák nagy kedvence ötvenes évekbeli írógépek és csinos gépírókisasszonyok közt látható a Populaire kisasszony című, frissen bemutatott komédiában. Arsène Lupin és Molière megtestesítőjével, a Tajtékos napok és a Gadjo Dilo főszereplőjével Párizsban találkoztunk.

A híres fesztiválon Kárpáti György Mór diplomafilmje, a Provincia a filmfőiskolások Cinéfondation nevű szekciójában, míg Szőcs Petra Kivégzés c. műve a rövidfilmes versenyben mutatja meg. Beszéltünk az alkotókkal.

Coppola kirúgta, Scorsese bevette. Tarantinót kisegítette, Hollywoodot seggbe rúgta. A 74 éves sztár, aki A futurológiai kongresszus című filmben egy hollywoodi ügynököt alakít, New York-i otthonából jelentkezett be a Narancsnál.

A magyar krimi rossz, de Kovács Patrícia dögös benne. Megnéztük Kapitány Iván kisfilmjét a tévében.

Amikor Sztupa és Troché nyertek egy állatkertet, először is állatokról kellett gondoskodniuk. Pénztárosnak, beengedő embernek, perecesnek tömegek jelentkeztek, még olyan is akadt, aki az állatgondozói beosztások felől érdeklődött, de állatnak nem pályázott senki. Sem madárnak, sem emlősnek, hogy a többiekről már ne is beszéljünk. Így hát állatokat kellett szerezni. Az állat- és kirakodóvásárok szóba sem jöhettek, hisz' drágák voltak és rendszerint vidéken tartották őket, gazban és napraforgószagban, az meg kinek hiányzik.

A népszerű francia színésznő új vígjátéka, a 9 hónap letöltendő csütörtök óta fut a mozikban. Párizsban beszéltünk vele.

Világvége-történet, példázat és emberiségdráma a vásznon, s a tét sem csekély: az emberiség sorsa és Darren Aronofsky eddig hibátlan pedigréje forog kockán. A rendező ambíciója ehhez mérten nagy - úgy akarja felmondani a leckét az özönvíztörténettől csak pusztításképeket váró plázanézőknek, hogy közben igyekszik szerzői kézjegyeket is ejteni az Araráton innenről és túlról.

Mindannyiunk pechjére az angolok felfedeztek egy piaci rést az esküvői rom-kom műfaj épnek hitt szövetén. Eddig volt tisztán csajszis (Szerelem kölcsönbe), pasis-legénybúcsús (Másnaposok), illetve ennek igen undorító női kiszerelése (Koszorúslányok, Lánybúcsú) és ensemble-jellegű is (A nagy nap).

Mintha nem lenne már így is elég ramaty a helyzet (a világegyetem tágul, a lyukak feketéllnek), most kell kiderülnie annak is, hogy termeszek rágják a S.H.I.E.L.D testét! Ki e rövidítést nem ismeri, nem kevesebb, mint 8 filmet aludt át; velük nem számol A tél katonája.

Ő írta a Házibulit és a Jákob rabbi kalandjait. Legfrissebb rendezése, a Saint-Tropez-ban történt most megy a pesti mozikban. Párizsban beszélgettünk.