| ||
Kárpáti György Mór
magyarnarancs.hu: Van már némi fesztiváltapasztalatod, 2011-ben a Berlinalén versenyzett az Erdő című rövidfilmed. Milyen hozama volt a dolognak?
Kárpáti György Mór: Évente száz-kétszáz rövidfilm készül, közülük nagyon sok érdekes munka. Megnézik néhány százan, míg egy nagy fesztiválon több ezer nézőre lehet számítani. Berlinben négyszer vetítették az Erdőt nagy mozitermekben, és az átlagosnál nagyobb figyelmet kapott. Itthon is elhívták több vetítésre.
magyarnarancs.hu: A Provinciát idehaza inkább elmarasztalták a túlzott egyszerűsége, visszafogottsága miatt. A cannes-i meghívás viszont éppen ennek szólt. Nem érzed furcsának?
KGYM: Nem érzem, sőt ez az eset még jobban meggyőz, hogy érdemes a személyes érdeklődésünk szerint filmet csinálni, és az előbb-utóbb eljut a nézőkhöz. A Provinciával másfél nap teljesen hétköznapi történéseit akartam megmutatni, úgy, hogy közben az ókor emléke is megjelenjen. Egy halkabb film nehezebben érvényesül az olyan, bevett dramaturgiával operáló filmek között, amelyek csattanóval vagy valamilyen konklúzióval zárulnak. Szeretem az olyan rövidfilmeket, amelyek mintha egy bonyolultabb történetből mutatnának meg egy fejezetet, a direkt szerkezet igénye nélkül.
magyarnarancs.hu: Mit vársz Cannes-tól?
KGYM: Egy filmnek talán a legjobb lehetőség Cannes-ban bemutatkozni. Négy napra szól a meghívásom. Szeretném a szekciónkban az összes filmet megnézni, megismerkedni filmkészítőkkel és más fesztiválok, szervezetek munkatársaival. Ez a jelenlét segíthet az első nagyjátékfilmem előkészítésében is. Jó kezdőmondat lehet, hogy itt van a kisfilmünk, egyébként készülünk a nagyfilmre.
magyarnarancs.hu: A Filmalap elutasította az első nagyjátékfilmtervedet. Most egy újabbal pályázol?
KGYM: Remélem, hogy egyszer még elkészíthetem az Uhut, amiben fontos szerepe van egy bagolynak, egyszerre családi dráma és road movie. Átkapcsoltam egy másik tervre, a Lugerre, aminek a témája egy budapesti gimnáziumi osztály élete és az agresszió. Nagyon foglalkoztat egy kamaszdráma elkészítésének a lehetősége.
magyarnarancs.hu: Szabadúszó filmkészítőnek nevezed magad az interneten. Miből tudsz megélni?
KGYM: A rövidfilmekből semmit nem keresünk. Néha kapok céges videók készítésére és reklámfilmekre megbízásokat. Legutóbbi munkám a Budapesti Fesztiválzenekar reklámszpotja. Az iskolatársaimmal és barátaimmal csináltuk, akikkel az Erdőn és a Provincián is dolgoztunk. Velük akarom csinálni a nagyjátékfilmet is.
Szőcs Petra
| ||
magyarnarancs.hu: Forgatókönyvíró szakon végeztél. Tavaly jelent meg az első versesköteted. Költőnek tartod magad, aki filmeket is rendez, vagy rendezőnek, aki egyébként verseket ír?
Szőcs Petra: Tulajdonképpen egyiknek sem. Próbálom szétválasztani a kettőt, persze vannak összefonódások. A filmezést rendezési gyakorlat közben szerettem meg.
magyarnarancs.hu: Nincs átjárás?
SZP: Nem szeretném, hogy a filmek felől értelmezzék a verseimet, hogy elkezdjék keresni az összefüggéseket. A polihisztorokat nem szokás komolyan venni, de azt mégsem mondanám, hogy nincs átjárás, a filmből a költészetbe mindenképpen van, fordítva nem tudom. Talán nincs. Vannak olyan verseim, amik kis szinopszisok, A kivégzésből is írtam egyet, az a címe, hogy Karácsony, és a címet meg az évszakot leszámítva nagyjából ugyanarról szól.
magyarnarancs.hu: A Kétvízköz című verseskötetedben és A kivégzésben közös a Nagytata figurája.
SZP: A nagyapám meghatározó figura volt az életemben. Eredetileg nem szerepelt a forgatókönyvben, de vele castingoltam néhány gyereket, és a castingvideók nagyon meggyőzőek voltak, és nagy nehezen én is meg tudtam győzni őt, hogy szerepeljen. Azért nem akart először, mert félt, hogy akkor őt összefüggésbe fogják hozni Ceauşescuval.
magyarnarancs.hu: A gyerekkori házatokban forgattad a filmet, amiben gyerekjáték formájában idéződik meg Ceauşescu kivégzése. Milyen élmények hívták elő ezt a történetet?
SZP: Elképzeltem, hogy milyen jól néznének ki gyerekek Ceauşescu ruháiban. Megkértem az unokatestvéremet, hogy tegye be a photoshopba azt a képet, ahol bundában ülnek egymás mellett a tárgyaláson, és cserélje ki az arcukat két gyerekarcra. Tulajdonképpen e kép köré húztam fel a történetet, amelyben végül a játék és a valóság közti határok elmosódnak, és az agresszió kitör a gyerekekből.
magyarnarancs.hu: Milyen nyomokat hagyott benned a romániai forradalom?
SZP: Nagyon meghatározó volt az a pár nap. Mi, gyerekek kevesebb figyelmet kaptunk, és nagyobb szabadságot élveztünk. Médiaszenzációnak számított a diktátor halála, akit addig rettegett tisztelet övezett. Emlékszem, hogy nagyanyámmal egy-két évvel korábban elképzeltük a temetését. Tabusértő, kéjes érzés volt. Másra számítottunk: hatalmas felvonulásokra, gyászbeszédekre, obeliszkes sírra stb.
magyarnarancs.hu: Mit vársz Cannes-tól?
SZP: Nem igazán vannak elvárásaim. De nagyon kíváncsi vagyok a reakciókra. Az, hogy egy nyolcszáz fős teremben mehet a filmem Cannes-ban, elég hihetetlen, még most is. Kíváncsi vagyok a többi rendezőre, lesznek közös programok. És várom, hogy lássam a tengert.
magyarnarancs.hu: Mi a következő filmterved?
SZP: Már leforgattam a Csoszogj úgy című hosszabb kisjátékfilmemet, amit éppen most vágok. Lehet, hogy még pótforgatni kell hozzá. Az egyik nagyjátékfilmtervem szintén Erdélyben játszódik. Egy sikertelen, öregedő fiúról szól, aki próbálja megvédeni a nagyapai örökségét, ami tulajdonképpen nincs is veszélyben.
