Vagy mittudomén! – Voks (ATV)

Film

A magyar televíziózás leghihetetlenebb műsorait mostanában kétségkívül Havas Henrik jegyzi. Hihetetlen például, hogy a Voks című választási műsor egyáltalán létezik: nem azért, mert a választás már megvolt (hisz mindig van egy következő választás, néha kettő is), hanem sajnos a műsorvezetői teljesítmény okán.

Ne kerteljünk, van ennek egy fiziológiai része is, ami bár együttérzésre késztet, mégis nehéz hallgatni róla. Havas frakció helyett szekciót, Mesterházy helyett Esterházyt, személyében helyett pedig szemébent mond, s csak ritkán jut az eszébe teljes formában az a mondat vagy történet, amit amúgy rendre erőszakkal ránt be a beszélgetésbe, megakasztva aktuális áldozatát az asztal másik oldalán. "Akarjuk, tesszük vagy mittudomén!" - vágja ki magát például abból a kínos rövidzárlatból, amely az SZDSZ egykori szlogenjének ("Tudjuk, merjük, tesszük") éppenséggel teljesen céltalan felidézését borította homályba, s a néző így magában önkéntelenül is rábólint Vadai Ágnes egyik visszavágására: "Lassan az ön ideje is lejár, vigyázzon!"

false

A múlt héten ugyanis épp Vadaival kezdődött a Voks. Havas és Vadai igazi összeszokott parti: Havas fletózik egy jót, impotens balfaszt emleget, mire Vadai rutinszerűen rámutat Havas krónikus Gyurcsány-fóbiájára, és több tiszteletet kér a volt miniszterelnök és aktív pártelnök számára. Mindeközben, fájdalom, semmiről nem tudunk meg semmit, de legalább nem borul a műsor. Nem úgy a következő vendég, a producer Kálomista Gábor esetében, aki - értékeljük a dolog abszurditását! - gógyijával lemossa a pályáról a fokozott önbecsülésű műsorvezetőt. Havas mindenféle gazdasági statisztikákkal indít, ami szemre is nyilvánvalóan inkorrekt húzás, hiszen alanya nem erre a témára ült be a műsorba. A valódi témánál (Schilling-affér) azután fordul a kocka, s Kálomista, miután zsebre tette a veszprémi kézilabdásoknak adresszált bókokat, rövid úton kivégzi a műsorvezetőt. "Ezért érdemes felkészülni" - alázza a szorult helyzetében magát készületlennek valló Havast, s a producer, akit az imént még azért csuklóztattak, mert nem olvassa az ÉS-t, most vígan mutathat a Havas előtti papírhalomra: "Meg fogja köztük találni, csak keresse!" A műsorvezetői kudarc oly nyilvánvaló, hogy Havas rögtön visszavágót kér, s mire ezek a sorok megjelennek, már meg is volt e második gigászi összecsapás.

A műsor legszánalmasabb szakasza ezzel letudva, ám a legkínosabb még csak ezután jön. Mert bár Hiller Istvánnal igazi feszültségmentes és abszolúte iránytalan fecsegés zajlik, a vezérmotívuma Havas aktuálisan legnagyobb vesszőparipája: a "mi, értelmiségiek" reflektálatlan áriázása. Havas személyes nagyképűségének még nemrég is volt valami bája, s most sem a "mellesleg tanítványom volt" és az "én okosabb voltam magánál" típusú kiszólásai irritálnak, hanem az a stílustalanul elővezetett csoportgőg, ami egyébiránt a valódi értelmiségieknek is rosszul áll. De az, aki képes az "első számú magyar rendező" fordulat használatára, s aki egyetlen könyv elolvasásán vagy el nem olvasásán méri le mások értelmességét (mint két hete G. Fodor Gábor esetében), annak igazán nem kellene forszíroznia ezt a büszke nagymonológot.

ATV, április 15.


Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.