Vagy mittudomén! – Voks (ATV)

Film

A magyar televíziózás leghihetetlenebb műsorait mostanában kétségkívül Havas Henrik jegyzi. Hihetetlen például, hogy a Voks című választási műsor egyáltalán létezik: nem azért, mert a választás már megvolt (hisz mindig van egy következő választás, néha kettő is), hanem sajnos a műsorvezetői teljesítmény okán.

Ne kerteljünk, van ennek egy fiziológiai része is, ami bár együttérzésre késztet, mégis nehéz hallgatni róla. Havas frakció helyett szekciót, Mesterházy helyett Esterházyt, személyében helyett pedig szemébent mond, s csak ritkán jut az eszébe teljes formában az a mondat vagy történet, amit amúgy rendre erőszakkal ránt be a beszélgetésbe, megakasztva aktuális áldozatát az asztal másik oldalán. "Akarjuk, tesszük vagy mittudomén!" - vágja ki magát például abból a kínos rövidzárlatból, amely az SZDSZ egykori szlogenjének ("Tudjuk, merjük, tesszük") éppenséggel teljesen céltalan felidézését borította homályba, s a néző így magában önkéntelenül is rábólint Vadai Ágnes egyik visszavágására: "Lassan az ön ideje is lejár, vigyázzon!"

false

A múlt héten ugyanis épp Vadaival kezdődött a Voks. Havas és Vadai igazi összeszokott parti: Havas fletózik egy jót, impotens balfaszt emleget, mire Vadai rutinszerűen rámutat Havas krónikus Gyurcsány-fóbiájára, és több tiszteletet kér a volt miniszterelnök és aktív pártelnök számára. Mindeközben, fájdalom, semmiről nem tudunk meg semmit, de legalább nem borul a műsor. Nem úgy a következő vendég, a producer Kálomista Gábor esetében, aki - értékeljük a dolog abszurditását! - gógyijával lemossa a pályáról a fokozott önbecsülésű műsorvezetőt. Havas mindenféle gazdasági statisztikákkal indít, ami szemre is nyilvánvalóan inkorrekt húzás, hiszen alanya nem erre a témára ült be a műsorba. A valódi témánál (Schilling-affér) azután fordul a kocka, s Kálomista, miután zsebre tette a veszprémi kézilabdásoknak adresszált bókokat, rövid úton kivégzi a műsorvezetőt. "Ezért érdemes felkészülni" - alázza a szorult helyzetében magát készületlennek valló Havast, s a producer, akit az imént még azért csuklóztattak, mert nem olvassa az ÉS-t, most vígan mutathat a Havas előtti papírhalomra: "Meg fogja köztük találni, csak keresse!" A műsorvezetői kudarc oly nyilvánvaló, hogy Havas rögtön visszavágót kér, s mire ezek a sorok megjelennek, már meg is volt e második gigászi összecsapás.

A műsor legszánalmasabb szakasza ezzel letudva, ám a legkínosabb még csak ezután jön. Mert bár Hiller Istvánnal igazi feszültségmentes és abszolúte iránytalan fecsegés zajlik, a vezérmotívuma Havas aktuálisan legnagyobb vesszőparipája: a "mi, értelmiségiek" reflektálatlan áriázása. Havas személyes nagyképűségének még nemrég is volt valami bája, s most sem a "mellesleg tanítványom volt" és az "én okosabb voltam magánál" típusú kiszólásai irritálnak, hanem az a stílustalanul elővezetett csoportgőg, ami egyébiránt a valódi értelmiségieknek is rosszul áll. De az, aki képes az "első számú magyar rendező" fordulat használatára, s aki egyetlen könyv elolvasásán vagy el nem olvasásán méri le mások értelmességét (mint két hete G. Fodor Gábor esetében), annak igazán nem kellene forszíroznia ezt a büszke nagymonológot.

ATV, április 15.


Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.