„Nem tökölsz, mész” – Harvey Keitel filmsztár

Harvey beköszön:

Magyar Narancs: Kezdőként próbálták megvezetni az ügynökök?

Harvey Keitel: Ritka az olyan fazon, aki nemcsak beszél róla, de tettekkel is bizonyítja, hogy fontos neki a kliense. Időbe telt, míg találtam egy ilyet. Persze színészből is többféle van; van, aki csak a lóvéért csinálja, és akadnak néhányan, akiket a pénzen kívül más is érdekel.

MN: Hagyott már ott produkciót, mert kiderült, hogy csak a pénzről van szó?

HK: Volt egy könyv, amiből filmet akartunk csinálni. A címe az volt, hogy... na, Harvey, Harvey, mondd már, melyik volt az... Ha megöl, sem jut eszembe, hadd nézzek majd utána! Egy tengerésztisztről szólt, a vietnami háború alatt. Michael, Michael, valamilyen Michael írta. Egy francia rendezővel, Bertrand Tavernier-vel akartam megcsinálni (Tavernier visszaemlékezése itt olvasható). Mindjárt eszembe fog jutni a szerző. Szóval fogtam az ügynökömet, és elmentünk tárgyalni Hollywoodba. A producer elém tette a bibliát; nem az igazit, hanem azt, ami a film leglényegesebb paramétereit tartalmazza. És látom, hogy a bibliában az áll, hogy egy nő is bekerült a történetbe. A producerek úgy érezték, szerelmi szál nélkül nem film a film. A könyvben persze nyoma sem volt semmiféle lamúrnak. Mondom, minek ide nő, amikor egy vietnami tengerésztiszt igaz történetéről akarunk filmet csinálni, ne már! Erre a producer felállt, és jelentőségteljesen körbemutatott a polcokon sorakozó díjakon. Figyelj, Harvey, ezeket mind az írónk nyerte, bízz benne, ő a legjobb - mondta. Ez volt az a pillanat, amikor felálltam, megköszöntem, hogy időt szántak rám, és kisétáltam.

Harvey Brandóról:

MN: A futurológiai kongresszus részben tanmese a speciális effektusok mindenhatóságáról. Nem zavarja, amikor egy zöld háttér előtt kell produkálnia magát?

HK: Lelkes híve vagyok a special effecteknek, amennyiben jó célt szolgálnak. Talán az Alkonyattól pirkadatig volt a legtrükkösebb filmem. De tudja, mi számomra az igazi special effect? Tegnap este a feleségem és én koncerten voltunk; egy nagy művészt, Lou Reedet búcsúztattuk. Fellépett egy szaxofonos, egy John Zorn nevű művész. Úgy játszott a szaxofonján, mint senki emberfia, én legalábbis ilyet, ahogy ő a hangszerét bűvölte, még nem pipáltam. Amit ez az alak a hangszerével művelt, na, az az igazi special effect.

MN: Paul Auster filmjében, a Lulu a hídonban dzsessz-szaxofonost alakított...

HK: Nem vettem szaxofonórákat, rövid időm volt csak felkészülni. Megkértem egy profi zenészt, hogy játsszon nekem, én meg szépen betanultam a mozdulatokat.

MN: Egy korábbi Auster-filmben, az Egy füst alatt - Beindulva címűben Lou Reeddel is együtt játszott. Milyen volt Reed a forgatáson?

HK: Tényleg, most, hogy mondja... Bevallom, nem is emlékeztem rá, hogy Lou is szerepelt benne. Nahát! Régen volt. Lou Reednél nem ismerek nagyobb művészt.

MN: Barátok voltak?

HK: Igen, azok. Néhány hónapja láttam utoljára.

MN: Tarantinót, Scorsesét és Ferrarát szokás emlegetni mint pályafutása meghatározó rendezőit. Kimaradt valaki?

HK: Én Jane Campiont is ide venném.

MN: A mocskos zsaru hírhedt jelenetében a címszereplő mocskos zsaru két fiatal lány előtt veri ki. Hogy ment a felkészülés?

HK: Sosem beszélek a felkészülésemről. Nem titkolódzásból, hanem azért, mert ezt a folyamatot, aminek a végén megszületik egy figura, képtelen lennék szavakkal leírni. Elveted a magját valaminek, és szerencsés esetben az nő ki, amit elterveztél.

MN: Fizikailag melyik szerep viselte meg a legjobban?

HK: A legnehezebb, egyszersmind a legörömtelibb forgatási élményem Theo Angelopoulos filmje, az Odüsszeusz tekintete volt. Képzelje csak el, a tél kellős közepén, dermesztő hidegben végig a Balkánon! Örömteli szenvedés volt. Volt, hogy a hótorlaszok miatt el sem jutottunk a kijelölt vidéki helyszínekre. Mindezt kialvatlanul, kisebb-nagyobb veszélyeknek kitéve nyomtam végig, de öröm volt minden perce.

Harvey a gyökerekről:

MN: Ha ön nincs, talán a Kutyaszorítóban sem készül el. Társproducerként igazgatott valamit a forgatókönyvön?

HK: Majd bolond lettem volna!

MN: Megtartott valamit Mr. White öltözékéből?

HK: A fekete zakót, már csak azért is, mert a sajátom volt. Egy Agnés B. zakó. Megvan az a rossz szokásom, hogy minden forgatásról hazaviszek valamit. Ez lehet egy kis kavics, de lehet egy faszék is.

MN: Mostanában Wes Andersonban talált állandó alkotótársra. A Holdfény királyság után a Grand Budapest Hotelben is játszik.

HK: Ő olyan, mintha Charlie Chaplinből és Buster Keatonból gyúrták volna össze. Egy drága, kedves ember, aki kiáll a színészeiért. A Grand Budapest Hotelben csak egy nagyon kis szerepem lesz, épp hogy csak megjelenek.