Bűbájos tolvajok
Olaszországban járunk, ahol egy követ sem tudunk úgy eldobni, hogy az ne egy antik síremléken landoljon.
Olaszországban járunk, ahol egy követ sem tudunk úgy eldobni, hogy az ne egy antik síremléken landoljon.
Amikor Sztupa és Troché éjnek évadján lekászálódtak a vonatról, csak rendőrök és vasutasok lézengtek a Hlavní nádražín.
Amikor Sztupa és Troché elhatározták, hogy leveszik a tábláról a pipulnyikokat...
Amikor Sztupa és Troché megtudták, hogy Leonardo da Vinci nem is akkor élt, csak Ómafa merte megkérdezni, hogy „mikor akkor”, a többiek komoran hallgattak, próbáltak úgy tenni, mintha ott sem lennének.
Amikor Sztupa és Troché még csak tanulták a vízen járást, sokat kellett várni a rossz időre.
Amikor Sztupa és Troché kettészelték az éjszakát, a vonat minden nagy fánál megállt.
Amikor Sztupa és Troché régi százasokat gyűjtöttek, jó okuk volt a sietségre: elkészültek az időgéppel.
Amikor Sztupa és Troché a Láthatatlan Várost keresték, sokáig sötétben tapogatóztak.