Szelindek a téren
Amikor Sztupa és Troché próbálták kijátszani a sátánjárást, ezer szemük lett és elefánti fülük, orruk a magasba emelkedett, úgy szimatoltak, rebbentek minden neszre, lopva, némán, lábujjhegyen léptek, pisszt jelző ujjuk a szájon.
Film
"Soha nem fogjuk tudni, milyen érzés a kisebbségbe tartozni"
A Háromezer számozott darab című új magyar filmben nehéz sorsú roma fiatalok mesélik el az életüket. Erről beszélgettünk Császi Ádám rendezővel, Horváth Kristóf színésszel és Wieland Speck színész-rendezővel.
A száguldó antilop
Amikor Sztupa és Troché hazafelé tartottak a vásárból, zuhogott eső. Egész nap zuhogott az eső, már a vásárban is, szakadatlan.
Ilyenek a milyenek
„Cigánynak születtem, de nem vagyok cigány” – tudatosítja velünk a történet egyik főhőse a zuhanyrózsa alól kibújva. Ő ugyanis nem lop, nem árul drogot, tisztálkodik, és a testvérével sem lépett szexuális kapcsolatba – épp ezért egy szőke, kék szemű fiú játssza majd el a szerepét, aki gyorsan be is lép a helyére. A Háromezer számozott darab tele van ilyen, a kamera mögül kikacsintó momentumokkal. De csak azért, hogy pár pillanat múlva rájöjjünk: az alkotók valójában nem ránk kacsintanak, hanem a tükörbe vagy egymásra, ami pedig minket illet, ami kacsintásnak tűnik, az sokkal inkább gúnyos nevetés vagy épp vicsorgás.
Pacsirta a rét felett
Amikor Sztupa és Troché visszatértek Rómába, már semmi nem volt olyan, mint régen, de főként a rómaiak tűntek egészen másmilyennek.
Hideg családi fészek
Februárban meghalt az európai filmművészet egyik utolsó régi vágású óriása, a latin kultúra egyik legmesszebbre jutó közvetítője, Carlos Saura. Az alábbiakban pályájának fontosabb mozzanatait idézzük fel.
Viperafészek
Amikor Sztupa és Troché átruccantak Cseszkóba munkásruhát és tornacipőt vásárolni, mindjárt fel is kellett próbálni.
Dehogy vagyunk egyedül
A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.
„Ha a jövő jön el hozzánk”
Minden idők legnépszerűbb francia websorozata egy hollywoodi sablonokat franciásan kiforgató, érzelmes sci-fi komédiaként érkezett meg változatlan címmel a filmvászonra, nemrég pedig a Frankofón Filmnapokra. François Descraques műve 2555-ig repít, amikor a pusztulás fenyegette Föld egyetlen esélye egy időutazó, aki képes megváltoztatni az események menetét.
„Mindenki elítélte őket”
Hivatalosan tévéfilm, ám a fesztiválsikerei miatt a mozikban is bemutatják a Hat hét című filmet, amelynek egy anyává váló kamasz lány a főszereplője. Az elsőfilmes rendezővel, Szakonyi Noémi Veronikával a film témáját adó nyílt örökbefogadásról, a dokumentumfilm és a játékfilm közötti különbségekről beszélgettünk, de szóba került a Budapesti Iskola és az asztalitenisz is.
Aligátor a falkabálon
Amikor Sztupa és Troché belekeveredtek a nagy tömegbe, nem vesztek el benne...
„Neki nincs szüksége rendezésre”
A The Old Way című westernben Nicolas Cage egy visszavonult pisztolyhőst alakít, aki lányával az oldalán kénytelen ismét fegyvert ragadni, egykori ellenfelének fia ugyanis bosszút esküdött ellene. A film rendezőjével a független filmkészítés nehézségeiről és szépségeiről beszélgettünk, és persze arról is, milyen együtt dolgozni egy olyan kétes legendával, mint Cage.
Kacsa az erdőn
Amikor Sztupa és Troché előkészítették a vágányszabályozást, olyan volt az, mint egy nagy piknik, egy furcsa kirándulás vagy éppenséggel egy kalandtúra, ha mai szót keresünk rá.