tévésmaci

Szelindek a téren

  • tévésmaci
  • 2023. április 19.

Film

Amikor Sztupa és Troché próbálták kijátszani a sátánjárást, ezer szemük lett és elefánti fülük, orruk a magasba emelkedett, úgy szimatoltak, rebbentek minden neszre, lopva, némán, lábujjhegyen léptek, pisszt jelző ujjuk a szájon.

Mint két fenevad, akire vadásznak, mint két fenevad, aki vadászik. Akkoriban egy ódon, módfelett leromlott állapotú kastély lakóiként úri jó dolguk volt. A kastélyban természetesen szellem is bolyongott, de tőle nem kellett tartani, csak apróbb gaunerságokban lelte örömét, lekapcsolta néha az áramot, átlibbent szobán, de a legjobban az őrtorony körül lebzselő macskákat szerette kergetni. Szellem volt, csak úgy repült utánuk. De a sátánjárás az más volt, s maga a sátán is nagyon más, nem volt szellem, de még csak nagybetűs sátán sem, kicsi volt, gonosz, neszezett és járőrözött. Mindig lehetett hallani, ahogy tett-vett, mászkérozott ide-oda, úgy figyelt, felemelt, benézett, levert valamit, hosszan nyitott-csukott egy nehezen mozgó ajtót. Sztupa és Troché felfigyeltek már az első neszre is, kiélesedtek hirtelen az érzékeik, a legóvatosabb légy sem kerülhette ki a tekintetüket, holott csak a sátánjárásra koncentráltak, olyan volt előttük a látvány, mint egy tűéles fényképen, egy hiperrealista festményen, melyet direkt erős kontrasztokkal festett meg a művész, egy kimerevített időpillanat, amikor minden, de minden látszik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.