tévésmaci

A száguldó antilop

  • tévésmaci
  • 2023. április 12.

Film

Amikor Sztupa és Troché hazafelé tartottak a vásárból, zuhogott eső. Egész nap zuhogott az eső, már a vásárban is, szakadatlan.

Az ég fekete volt, a felhők nem mozdultak, és nem is voltak tulajdonképpen felhők, egybefüggő és egyárnyalatú volt a feketeség az égen, folytonos és ugyancsak szakadatlan. Fújt a szél is, ilyenkor mindig fúj. Az országút még istenes volt, bár az ablaktörlő nem nagyon bírta, minden nyekergő húzás után esőszőnyeg tette áttetszővé a gyorsan párásodó szélvédőt, ha megpróbálták lehúzni az ablakot, bevágott az eső, a szél. Sztupa hősiesen vezetett, Troché próbált kibámulni oldalra a legördülő cseppek függönyén át, s mintha látott volna egy buszmegállót is, behúzott vállú nagykabátok zsúfolódtak a keskeny fedél alá, várva nyilván a jobb sorsukat. Hamarosan jönnie kell a busznak, Sztupa. Hamarosan letérünk, Troché, onnan jön a neheze. S valóban, a bakhátas dűlőút teljesen felázott, tószerű, folyószerű tócsák alakultak ki a két medrében. A kocsi, egy hatvanhármas Jeep Gladiator elég jól bírta, bőgött, mint az állat, s legyűrt mindent, de a ráakasztott ketreces utánfutó pattogott, mint kecskeszar a deszkán. Ez nem is lett volna baj, de a két süldő malac rosszul tűrte, túlvisították a szelet, az esőt, s a motor bőgését is. Csak ki ne törjön valamelyiknek a lába. Pattogtak persze a platón a szerszámok is, Troché csak úgy rájuk dobta a ponyvát, mondván, az eső úgy is eláztatja annyira, hogy nincs az a förgeteg szél, amelyik el tudná vinni. Áztatta, áztatta, dúdolta magában. Akkor már jó lesz, ha látszik a tanya. Aha, az akasztott ember fájától már csak egy domb, és látszik, de az még vagy két kilométer. Ómafa már biztosan káromkodik. Ómafa nem káromkodott. Csak állt a kútnál, és bámulta az utat. A szél a pofájába csapta ugyan az esőt, de nem zavarta különösebben, MN 70-es mintájú VV-ruhát viselt, nincs annál megbízhatóbb esőkabát. A kapucnit összehúzta a fején, de alul nem patentozta össze a lábrészt, csak úgy viselte magán, mint mások a rendes esőkabátot, ha idegen látja, azt gondolja majd, hogy egy szobor a tyúkszaros sárban, magányos alak az udvaron. Ja, volt valami kerítésféle, egy elhúzható kapu is, Ómafa mögött a kút, a ház, az istálló, az ólak, kis jóindulattal tényleg úgy nézett ki a sártenger, mint egy udvar. Ha meglátom őket kibukkanni a dombtetőn… Ja, szerintem is káromkodik, hol a jóistenben maradnak már. Sztupa felkapcsolta a világítást, a fényszóró csóvája szépen megrajzolta az esőt, de messzebb ugyan nem lehetett látni miatta, még nincs este, de már délelőtt is kukszi este volt. Sötétben mentek, sötétben jönnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.