Magyar Narancs: Akciófilmek és horrorok után készítette el a The Old Way-t. Miért vág bele valaki manapság egy westernbe?
Brett Donowho: Texasban nőttem fel egy marhafarmon, ráadásul egész gyerekkoromban westerneket néztem, Sergio Leonétől kezdve John Wayne filmjeiig, amit csak elértem. Mindig megvolt tehát a vonzalmam a műfaj iránt, amikor pedig kezembe vettem a forgatókönyvet, azonnal megfogott. A legnagyobb hatással a középpontjában álló apa-lánya kapcsolat volt rám, hiszen nekem is három lányom van. Szerettem volna egyszerre megidézni a klasszikus westerneket, és új elemeket is belevinni a humorral, és azzal, hogy az egyik főhős autizmussal él. Nagyon érdekesnek találtam mai szemmel ránézni arra, hogy egy autizmus spektrumzavaros hogyan élt az 1800-as évek végén, a vadnyugat körülményei között.
MN: Nem tántorította el, hogy a műfaj ma már nem feltétlenül piacképes a mozikban?
BD: Életem talán legnagyobb szakmai nehézségeit ennek a filmnek köszönhetem. Folyamatos idő- és forráshiánnyal küzdöttünk, kosztümökkel, állatokkal forgattunk, ami drága dolog. De nem bántam meg. Úgy gondolom, hogy a koronavírus-járvány okozta lezárások, hogy mindenki a négy fal közé szorult, hogy féltünk, mindez mindenképpen felértékelte a westernfilmeket. Nincs még egy műfaj, amely jobban emlékeztetne minket, hogy mennyit szenvedtek az elődeink, milyen nehéz volt az élet annak idején. Persze ettől függetlenül még mindig kemény dió eladni egy westernt, de szerencsések voltunk, mert a Lionsgate és a Saban Films megvették a független filmünket, így mi egyfajta kivételnek számítunk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
