Interjú

„Neki nincs szüksége rendezésre”

Brett Donowho rendező

Film

A The Old Way című westernben Nicolas Cage egy visszavonult pisztolyhőst alakít, aki lányával az oldalán kénytelen ismét fegyvert ragadni, egykori ellenfelének fia ugyanis bosszút esküdött ellene. A film rendezőjével a független filmkészítés nehézségei­ről és szépségeiről beszélgettünk, és persze arról is, milyen együtt dolgozni egy olyan kétes legendával, mint Cage.

Magyar Narancs: Akciófilmek és horrorok után készítette el a The Old Way-t. Miért vág bele valaki manapság egy westernbe?

Brett Donowho: Texasban nőttem fel egy marhafarmon, ráadásul egész gyerekkoromban westerneket néztem, Sergio Leonétől kezdve John Wayne filmjeiig, amit csak elértem. Mindig megvolt tehát a vonzalmam a műfaj iránt, amikor pedig kezembe vettem a forgatókönyvet, azonnal megfogott. A legnagyobb hatással a középpontjában álló apa-lánya kapcsolat volt rám, hiszen nekem is három lányom van. Szerettem volna egyszerre megidézni a klasszikus westerneket, és új elemeket is belevinni a humorral, és azzal, hogy az egyik főhős autizmussal él. Nagyon érdekesnek találtam mai szemmel ránézni arra, hogy egy autizmus spektrumzavaros hogyan élt az 1800-as évek végén, a vadnyugat körülményei között.

MN: Nem tántorította el, hogy a műfaj ma már nem feltétlenül piacképes a mozikban?

BD: Életem talán legnagyobb szakmai nehézségeit ennek a filmnek köszönhetem. Folyamatos idő- és forráshiánnyal küzdöttünk, kosztümökkel, állatokkal forgattunk, ami drága dolog. De nem bántam meg. Úgy gondolom, hogy a koronavírus-járvány okozta lezárások, hogy mindenki a négy fal közé szorult, hogy féltünk, mindez mindenképpen felértékelte a westernfilmeket. Nincs még egy műfaj, amely jobban emlékeztetne minket, hogy mennyit szenvedtek az elődeink, milyen nehéz volt az élet annak idején. Persze ettől függetlenül még mindig kemény dió eladni egy westernt, de szerencsések voltunk, mert a Lionsgate és a Saban Films megvették a független filmünket, így mi egyfajta kivételnek számítunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.