Carlos Saura munkássága

Hideg családi fészek

Film

Februárban meghalt az európai filmművészet egyik utolsó régi vágású óriása, a latin kultúra egyik legmesszebbre jutó közvetítője, Carlos Saura. Az alábbiakban pályájának fontosabb mozzanatait idézzük fel.

A Franco-rezsim szigorú cenzúrája Carlos Saurának béklyó helyett inkább kreatív szikra volt, amelynek mesteri kerülgetése hamar meghozta számára a nemzetközi elismertséget. Spanyolország demokratikus átmenetét követően – amikor azt hihettük volna, hogy elvesztette az elnyomás kimeríthetetlen ihletforrását – képes volt újragondolni művészetét. Franco és az elvakult nacionalizmus legrafináltabb kritikusaként és a táncművészet legodaadóbb filmes nagyköveteként is nevet szerzett magának.

 

A táncoló holló

Saura stabil középosztálybeli családba születik az aragóniai Huescában. Apja jogász, anyja pedig zongorista; az ő alakja köszön vissza a Nevelj hollót… neurotikus anyafigurájában, aki szintén felhagy a zenei pályával házassága után. A kis Carlost liberális szellemben nevelik, de az 1936-tól 1939-ig tomboló polgárháború kettészakítja a famíliát. Szülei a harcok elől anyai nagymamájánál és nagynénjeinél helyezik biztonságba, akiknek konzervatív nézetei és bigott vallásossága mély nyomot hagynak benne. Életének ezen időszaka töredékesen felsejlik a Nevelj hollót… (1976) és az Angélica, az unokatestvér (1974) című filmekben is. A család értelmiségi ösvényét követve Carlos mérnöki tanulmányokba kezd, de már az egyetem alatt is megszállottan készít fényképeket, leginkább balett- és flamencotáncosokról. Mindkét szenvedély maradandónak bizonyul: a fotózás élete végéig vele marad (nyilvános eseményeken szinte sosem jelent meg a nyakában lógó kamera nélkül), ahogy a tánc és táncosok iránti rajongása is. A képek bűvölete eltereli eredeti tanulmányaitól is; átiratkozik a filmművészeti főiskolára. Bátyja, Antonio Saura, a neves absztrakt expresszionista festő is bátorítja filmes terveit. Hosszú és termékeny karrierjét 1955-ben rövid dokumentumfilmekkel kezdi, és hamar nemzetközi hírnévre tesz szert, amikor első egész estés filmje, a neorealizmustól ihletett A csavargók (Los golfos, 1960) a Cannes-i Filmfesztiválon debütál. A fesztiválon találkozik és barátkozik össze Luis Buñuellel, akinek hatása hamarosan metaforikus, szimbolikus irányokba tereli a kezdeti neorealista ösvényről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

Közel tíz éve húzódik a balatoni körvasút nagy terve

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, de azóta tizenöt balatoni állomásra még tovább is tart az út, mint korábban.