A Franco-rezsim szigorú cenzúrája Carlos Saurának béklyó helyett inkább kreatív szikra volt, amelynek mesteri kerülgetése hamar meghozta számára a nemzetközi elismertséget. Spanyolország demokratikus átmenetét követően – amikor azt hihettük volna, hogy elvesztette az elnyomás kimeríthetetlen ihletforrását – képes volt újragondolni művészetét. Franco és az elvakult nacionalizmus legrafináltabb kritikusaként és a táncművészet legodaadóbb filmes nagyköveteként is nevet szerzett magának.
A táncoló holló
Saura stabil középosztálybeli családba születik az aragóniai Huescában. Apja jogász, anyja pedig zongorista; az ő alakja köszön vissza a Nevelj hollót… neurotikus anyafigurájában, aki szintén felhagy a zenei pályával házassága után. A kis Carlost liberális szellemben nevelik, de az 1936-tól 1939-ig tomboló polgárháború kettészakítja a famíliát. Szülei a harcok elől anyai nagymamájánál és nagynénjeinél helyezik biztonságba, akiknek konzervatív nézetei és bigott vallásossága mély nyomot hagynak benne. Életének ezen időszaka töredékesen felsejlik a Nevelj hollót… (1976) és az Angélica, az unokatestvér (1974) című filmekben is. A család értelmiségi ösvényét követve Carlos mérnöki tanulmányokba kezd, de már az egyetem alatt is megszállottan készít fényképeket, leginkább balett- és flamencotáncosokról. Mindkét szenvedély maradandónak bizonyul: a fotózás élete végéig vele marad (nyilvános eseményeken szinte sosem jelent meg a nyakában lógó kamera nélkül), ahogy a tánc és táncosok iránti rajongása is. A képek bűvölete eltereli eredeti tanulmányaitól is; átiratkozik a filmművészeti főiskolára. Bátyja, Antonio Saura, a neves absztrakt expresszionista festő is bátorítja filmes terveit. Hosszú és termékeny karrierjét 1955-ben rövid dokumentumfilmekkel kezdi, és hamar nemzetközi hírnévre tesz szert, amikor első egész estés filmje, a neorealizmustól ihletett A csavargók (Los golfos, 1960) a Cannes-i Filmfesztiválon debütál. A fesztiválon találkozik és barátkozik össze Luis Buñuellel, akinek hatása hamarosan metaforikus, szimbolikus irányokba tereli a kezdeti neorealista ösvényről.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
