Carlos Saura munkássága

Hideg családi fészek

Film

Februárban meghalt az európai filmművészet egyik utolsó régi vágású óriása, a latin kultúra egyik legmesszebbre jutó közvetítője, Carlos Saura. Az alábbiakban pályájának fontosabb mozzanatait idézzük fel.

A Franco-rezsim szigorú cenzúrája Carlos Saurának béklyó helyett inkább kreatív szikra volt, amelynek mesteri kerülgetése hamar meghozta számára a nemzetközi elismertséget. Spanyolország demokratikus átmenetét követően – amikor azt hihettük volna, hogy elvesztette az elnyomás kimeríthetetlen ihletforrását – képes volt újragondolni művészetét. Franco és az elvakult nacionalizmus legrafináltabb kritikusaként és a táncművészet legodaadóbb filmes nagyköveteként is nevet szerzett magának.

 

A táncoló holló

Saura stabil középosztálybeli családba születik az aragóniai Huescában. Apja jogász, anyja pedig zongorista; az ő alakja köszön vissza a Nevelj hollót… neurotikus anyafigurájában, aki szintén felhagy a zenei pályával házassága után. A kis Carlost liberális szellemben nevelik, de az 1936-tól 1939-ig tomboló polgárháború kettészakítja a famíliát. Szülei a harcok elől anyai nagymamájánál és nagynénjeinél helyezik biztonságba, akiknek konzervatív nézetei és bigott vallásossága mély nyomot hagynak benne. Életének ezen időszaka töredékesen felsejlik a Nevelj hollót… (1976) és az Angélica, az unokatestvér (1974) című filmekben is. A család értelmiségi ösvényét követve Carlos mérnöki tanulmányokba kezd, de már az egyetem alatt is megszállottan készít fényképeket, leginkább balett- és flamencotáncosokról. Mindkét szenvedély maradandónak bizonyul: a fotózás élete végéig vele marad (nyilvános eseményeken szinte sosem jelent meg a nyakában lógó kamera nélkül), ahogy a tánc és táncosok iránti rajongása is. A képek bűvölete eltereli eredeti tanulmányaitól is; átiratkozik a filmművészeti főiskolára. Bátyja, Antonio Saura, a neves absztrakt expresszionista festő is bátorítja filmes terveit. Hosszú és termékeny karrierjét 1955-ben rövid dokumentumfilmekkel kezdi, és hamar nemzetközi hírnévre tesz szert, amikor első egész estés filmje, a neorealizmustól ihletett A csavargók (Los golfos, 1960) a Cannes-i Filmfesztiválon debütál. A fesztiválon találkozik és barátkozik össze Luis Buñuellel, akinek hatása hamarosan metaforikus, szimbolikus irányokba tereli a kezdeti neorealista ösvényről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.