Carlos Saura munkássága

Hideg családi fészek

Film

Februárban meghalt az európai filmművészet egyik utolsó régi vágású óriása, a latin kultúra egyik legmesszebbre jutó közvetítője, Carlos Saura. Az alábbiakban pályájának fontosabb mozzanatait idézzük fel.

A Franco-rezsim szigorú cenzúrája Carlos Saurának béklyó helyett inkább kreatív szikra volt, amelynek mesteri kerülgetése hamar meghozta számára a nemzetközi elismertséget. Spanyolország demokratikus átmenetét követően – amikor azt hihettük volna, hogy elvesztette az elnyomás kimeríthetetlen ihletforrását – képes volt újragondolni művészetét. Franco és az elvakult nacionalizmus legrafináltabb kritikusaként és a táncművészet legodaadóbb filmes nagyköveteként is nevet szerzett magának.

 

A táncoló holló

Saura stabil középosztálybeli családba születik az aragóniai Huescában. Apja jogász, anyja pedig zongorista; az ő alakja köszön vissza a Nevelj hollót… neurotikus anyafigurájában, aki szintén felhagy a zenei pályával házassága után. A kis Carlost liberális szellemben nevelik, de az 1936-tól 1939-ig tomboló polgárháború kettészakítja a famíliát. Szülei a harcok elől anyai nagymamájánál és nagynénjeinél helyezik biztonságba, akiknek konzervatív nézetei és bigott vallásossága mély nyomot hagynak benne. Életének ezen időszaka töredékesen felsejlik a Nevelj hollót… (1976) és az Angélica, az unokatestvér (1974) című filmekben is. A család értelmiségi ösvényét követve Carlos mérnöki tanulmányokba kezd, de már az egyetem alatt is megszállottan készít fényképeket, leginkább balett- és flamencotáncosokról. Mindkét szenvedély maradandónak bizonyul: a fotózás élete végéig vele marad (nyilvános eseményeken szinte sosem jelent meg a nyakában lógó kamera nélkül), ahogy a tánc és táncosok iránti rajongása is. A képek bűvölete eltereli eredeti tanulmányaitól is; átiratkozik a filmművészeti főiskolára. Bátyja, Antonio Saura, a neves absztrakt expresszionista festő is bátorítja filmes terveit. Hosszú és termékeny karrierjét 1955-ben rövid dokumentumfilmekkel kezdi, és hamar nemzetközi hírnévre tesz szert, amikor első egész estés filmje, a neorealizmustól ihletett A csavargók (Los golfos, 1960) a Cannes-i Filmfesztiválon debütál. A fesztiválon találkozik és barátkozik össze Luis Buñuellel, akinek hatása hamarosan metaforikus, szimbolikus irányokba tereli a kezdeti neorealista ösvényről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.