Ahol egy két másodperces statisztahalál is komoly kihívója a főszereplő színészi játékának. És ahol nem lehet probléma a nyílt törések, amputációk és a kamerába fröccsenő vér látványa sem.
Ha esetleg ettől is pontosabb meghatározásra vágynánk: a Magna Charta aláírása utáni bonyodalmakat tematizáló első rész után járunk néhány évvel, angol földön. A főhős maradt, de minden valamirevaló színészt elzavartak, miközben kelta hordák háborgatják a sokat látott rochesteri várat. A címben beígért trónért folyó harc nincs, ahogy lovagok sem, akadnak azonban zsoldosok, elhaló vezérek és vezérfik, sok vér és még több ostromjelenet. Mint az előző részben, csak kevesebb pénzből, kevesebb akcióval, kevesebb nézhető jelenettel.
A cseppet sem színes zsoldoscsapat gyors összeverbuválása után másfél órán keresztül folyik a csata a várért, az ellenfél random jelleggel támad, majd vonul vissza, a főhős hasonlóképpen fűzi a rokon csajt, közben sajnos néhányan meghalnak. A harcok színhelyéül szolgáló, meglehetősen ingerszegény díszletvárat pénzszűke miatt ennyire lenullázni pedig legutóbb talán csak Pythonék voltak képesek. De az legalább vicces volt.
Forgalmazza az ADS Service
