Film

Lovagok háborúja 2: Harc a trónért

  • Szabó Ádám
  • 2015. február 9.

Film

Az Úr 2014. esztendejében, Ridley Scott korában, az effektekkel és morális problémákkal viaskodó főhőssel sújtott kosztümös kalandfilmek idején hajlamosak vagyunk elfeledkezni a műfaj másod- és harmadvonaláról, ahol a történelmi hitelességről és a nézői élményt, ha sablonosan is, de azért kiszolgálni igyekvő forgatókönyvről, produceri kontrollról csak hallomásból értesültek.

Ahol egy két másodperces statisztahalál is komoly kihívója a főszereplő színészi játékának. És ahol nem lehet probléma a nyílt törések, amputációk és a kamerába fröccsenő vér látványa sem.
Ha esetleg ettől is pontosabb meghatározásra vágynánk: a Magna Charta aláírása utáni bonyodalmakat tematizáló első rész után járunk néhány évvel, angol földön. A főhős maradt, de minden valamirevaló színészt elzavartak, miközben kelta hordák háborgatják a sokat látott rochesteri várat. A címben beígért trónért folyó harc nincs, ahogy lovagok sem, akadnak azonban zsoldosok, elhaló vezérek és vezérfik, sok vér és még több ostromjelenet. Mint az előző részben, csak kevesebb pénzből, kevesebb akcióval, kevesebb nézhető jelenettel.

A cseppet sem színes zsoldoscsapat gyors összeverbuválása után másfél órán keresztül folyik a csata a várért, az ellenfél random jelleggel támad, majd vonul vissza, a főhős hasonlóképpen fűzi a rokon csajt, közben sajnos néhányan meghalnak. A harcok színhelyéül szol­gáló, meglehetősen ingerszegény dísz­letvárat pénzszűke miatt ennyire lenullázni pedig legutóbb talán csak Pythonék voltak képesek. De az legalább vicces volt.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.