Úgy látszik, Spanyolország a tolerancia hazája, ahol senki nem ütközik meg ilyes kanyarokon. Ott a szerelmes természetű sevillai viccmester nem átall Baszkföldre utazni chicája után, s ott bevállalni a lány véreres szemű patrióta papája előtt, hogy ő is baszk. A szerepjátékban előrehaladván a „civilben” mediterrán bájgúnárt nehézfiúnak öltözve látjuk viszont egy függetlenségpárti, rendőrattakos tüntetés vezérszónokaként, s még ezt is lehet fokozni – egész a boldog befejezésig, amelynek tanulsága, nem fogják elhinni, hogy a szerelem mindent legyőz, még az előítéleteket is.
A film legtöbb poénja arra a közismert állapotra reflektál, hogy spanyolok mint olyanok voltaképpen nincsenek, csak kasztíliaiak, andalúzok, katalánok, baszkok stb. A lokális identitás sokkal erősebb, mint a nemzeti – ezen évszázados ellentéteket oldaná fel egy vicces-romantikus komédia erejéig a tavalyi év legnagyobb (hát milyen?) spanyol kasszasikere. Viszont a film nemzetileg csipkelődő, olykor cseppet durva poénjai Hispánián kívül már korántsem olyan ellenállhatatlanok. Főleg, hogy a szituációk amúgy ősi szerepcserés klisékre épülnek, a karaktereket is ezerszer láttuk máshol, s a végkimenetel sem tartogat semmi meglepetést.
A Cirko Film – Másképp Alapítvány bemutatója
