Film

Spanyol affér

  • 2015. február 9.

Film

Népnemzeti bál csúcsán kapatos honfi a színpadra perdül, hogy trágár zsidóviccekkel szórakoztassa az egybegyűlteket. Érintett ifjú hölgy hangosan protestál, de a honfi egyszerűen kidobja. Fizikailag. Csakhogy megtetszik neki a karakán csajszi feneke, annak meg a fiú bamba képe – s máris szerelembe torkollik a dulakodás. Életszerű, nem?

Úgy látszik, Spanyolország a tolerancia hazája, ahol senki nem ütközik meg ilyes kanyarokon. Ott a szerelmes természetű sevillai viccmester nem átall Baszkföldre utazni chija után, s ott bevállalni a lány véreres szemű patrióta papája előtt, hogy ő is baszk. A szerepjátékban előrehaladván a „civilben” mediterrán bájgúnárt nehézfiúnak öltözve látjuk viszont egy függetlenségpárti, rendőrattakos tüntetés vezérszónokaként, s még ezt is lehet fokozni – egész a boldog befejezésig, amelynek tanulsága, nem fogják elhinni, hogy a szerelem mindent legyőz, még az előítéleteket is.

A film legtöbb poénja arra a közismert állapotra reflektál, hogy spanyolok mint olyanok voltaképpen nincsenek, csak kasztíliaiak, andalúzok, katalánok, baszkok stb. A lokális identitás sokkal erősebb, mint a nemzeti – ezen évszázados ellentéteket oldaná fel egy vicces-romantikus komédia erejéig a tavalyi év legnagyobb (hát milyen?) spanyol kasszasikere. Viszont a film nemzetileg csipkelődő, olykor cseppet durva poénjai Hispánián kívül már korántsem olyan ellenállhatatlanok. Főleg, hogy a szituációk amúgy ősi szerepcserés klisékre épülnek, a karaktereket is ezerszer láttuk máshol, s a végkimenetel sem tartogat semmi meglepetést.

A Cirko Film – Másképp Alapítvány bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.