Film

Spanyol affér

  • 2015. február 9.

Film

Népnemzeti bál csúcsán kapatos honfi a színpadra perdül, hogy trágár zsidóviccekkel szórakoztassa az egybegyűlteket. Érintett ifjú hölgy hangosan protestál, de a honfi egyszerűen kidobja. Fizikailag. Csakhogy megtetszik neki a karakán csajszi feneke, annak meg a fiú bamba képe – s máris szerelembe torkollik a dulakodás. Életszerű, nem?

Úgy látszik, Spanyolország a tolerancia hazája, ahol senki nem ütközik meg ilyes kanyarokon. Ott a szerelmes természetű sevillai viccmester nem átall Baszkföldre utazni chija után, s ott bevállalni a lány véreres szemű patrióta papája előtt, hogy ő is baszk. A szerepjátékban előrehaladván a „civilben” mediterrán bájgúnárt nehézfiúnak öltözve látjuk viszont egy függetlenségpárti, rendőrattakos tüntetés vezérszónokaként, s még ezt is lehet fokozni – egész a boldog befejezésig, amelynek tanulsága, nem fogják elhinni, hogy a szerelem mindent legyőz, még az előítéleteket is.

A film legtöbb poénja arra a közismert állapotra reflektál, hogy spanyolok mint olyanok voltaképpen nincsenek, csak kasztíliaiak, andalúzok, katalánok, baszkok stb. A lokális identitás sokkal erősebb, mint a nemzeti – ezen évszázados ellentéteket oldaná fel egy vicces-romantikus komédia erejéig a tavalyi év legnagyobb (hát milyen?) spanyol kasszasikere. Viszont a film nemzetileg csipkelődő, olykor cseppet durva poénjai Hispánián kívül már korántsem olyan ellenállhatatlanok. Főleg, hogy a szituációk amúgy ősi szerepcserés klisékre épülnek, a karaktereket is ezerszer láttuk máshol, s a végkimenetel sem tartogat semmi meglepetést.

A Cirko Film – Másképp Alapítvány bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.